Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-25 / 44. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések:“]

Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill.

eSS»«: s : a LosoNczi függetlenségi és 48-as párt TbLTihirde”."

! rgyes szám ára 20 fii. | HIVATALOS KÖZLÖNYE. || jutányosabb. |j

I. évfolyam. 44. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. október 25.

Rákóczi.

(s. t) Közel kétszáz éves számkivetés után haza hozzák a fejedelmet.

Pár nap múlva az ország határánál lesznek a szent hamvak s megkezdődnek az ünnepségek, melyeknek keretében a nemzet a fejedelem iránt érzett mély tiszteletének és hódolatának nagyszerű kifejezését készül adni.

Az ünnepségek első aktusa a képviselőházban már lejátszódott a Rákóczi-törvényjavaslat beterjesztésekor. A törvényjavaslat egy szégyenfoltot törül le a nagy fejedelem emlékéről. Egy korcs, korrupt rendi képviselet — Magyarország akkori törvényhozása sütötte Rákóczi homlokára a hazaárulás bélyegét, hogy a gyalázatos cselekedetért vérdíjul megkapja a fejedelem rengeteg vagyonát, gazdagságát.

1715-óta érvényben áll ez a törvény szomorú bizonyítékául egy egész nemzedék júdási árulásának, aljas, rut önzésének. Mert csak a törvényt alkotott nemzedék állított ezzel magának örök időkre szóló szégyenoszlopot. Rákóczi fenkölt személyét s emlékét nem tudta megsérteni. Minden idők legnagyobb szabadsághőse ő. Családi boldogságát, hozzátartozóinak sorsát, nyugalmát, tenger gazdagságát, mindenét feláldozta nagy lelke magasztos ideáljának: nemzete szabadságának.

Mikor szabadságharca leveretett s ő csekély számú hívével menekülni volt kénytelen, Magyarország sorsa megpecsételnek látszott. Úgy vélték, hogy most már misem állhat annak útjában, hogy nemzeti önnállóságunk utolsó maradványai elkoboztassanak.

A nép szegény, a fő- és köznemesség megvesztegetve a bécsi hatalom által. A nemzeti öntudatnak semmi nyoma. Tetszhalott volt az ország, melyből az utolsó életnyilvánulások is kiveszőben voltak. Azaz csak kiveszni látszottak. Mert az államalkotó erő, ezen gyenge életnyilvánulások alkotója, sokkal erősebb volt, hogysem a bécsi hatalom fojtogatásának könnyen engedett volna. Az államalkotó erő, a gondviselésszerii nemzeti élethivatás ellensúlyozza egy vesztett csata pusztításait. S ha idővel tápot nyer, egy uj nemzedék munka- és szabadságszeretetében, uj fejlődés útjára viheti a nemzetet.

Rákóczi szabadságharcának emléke ilyen hatalmas élesztője volt mindenben a szabadság utáni törekvéseknek. Korcs nemzedéke, mely őt, a nagyot, hazaárulónak bélyegezte, már rég kipusztult, ő maga is megtért istenéhez; de neve, emléke lassanként teljesen levetett magáról minden földi vonatkozást, s egy örökkévaló, szent eszmévé magosult: a szabadság eszméjévé.

Ezen eszme lelkesítette elődeinket, midőn az osztrák hatalom beolvasztási kísérleteinek ellent állottak. Ez volt államalkotó hivatásunk legerősebb táplálója, nemzeti öntudatunk leghatékonyabb fejlesztője.

Rákóczi tehát régen itthon van már. Ott lakik a nemzet szivében, ott áll az ő ércnél maradandóbb emléke.

Földi maradványainak hazahozatala mint a nemzet és király közötti bizodalom újabb záloga bir jelentőséggel és értékkel.

Íme jó királyunk egy újabb tanúbizonyságát adja a nemzettel való együttértésének, a nemzeti hőseink iránti kegyeletünkkel szemben táplált tiszteletének.

A Rákóczi emlékét megbélyegző törvénynek hatályon kívül helyezése szintén, csak mint királyunk ténye bír jelentőséggel. Mert a nemzet előtt ez emlék, e törvény hatályban léte alatt is ragyogó tisztaságban állott. Olyan magasságban, a hová az önző hazaárulás szennyes tajtékja fel sem érhetett; annál kevésbbé ejthetett foltot.

A királyi kezdeményezés véget fog vetni annak a nézetnek, hogy nálunk dinasztikus hűség és nemzeti hősök emléke iránti kegyelet ellentétben állanának egymással, íme, királyunk jár elő jó példával, fejedelmi tényével ő maga küszöböli ki a bizalmatlanság fulánkját a nemzethez való viszonyából.

Néhány nap múlva itthon lesznek a szent hamvak. Gyászoló öröm, fájdalmas lelkesedés fogadja azokat. Kisérni fogja az egész nemzet: alázatos szeretettel, mély hódolattal. És drága ereklyeként fogja őrizni az idők végtelenségéig, mint szent simbolumát a minden áldozatra kész szabadság- és hazaszeretetnek.

Kérelem a város közönségéhez.

II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállítása alkalmából rendezendő országos ünnepségek tárgyában vármegyénk törvényhatósági bizottságának folyó évi okt. hó 12-én tartott közgyűlésében hozott véghatározatából kifolyólag teendő intézkedések megállapítása céljából a város tanácstermében folyó hó 22-én tartott bizottsági ülésen a helyi ünnepségek a következőleg állapitattak meg:

November 5. Gyászisteni tisztelet a rom. kath. templomban reggeli 8, az ev. ref. templomban reggeli 9, az ág. evang. templomban reggeli 10, az izr. templomban délelőtt 11 órakor, mely gyász isteni tiszteletekre a hivatalok, intézetek, testületek és tanintézetek, valamint ez utóbbiak

TÁR C A.

Úti levelek Erdélyországból.

Irta: Bodor Aladár.

A »Losonczi Újság« eredeti tárcája.

IX.

Torda, júl. 17.

Ma már másodszor irok neked. A tordai sóbányát ajánlom figyelmedbe; láttam a szamosujvárit is, de ez többet ér. Ez a nyugati határa annak a sóterületnek, amely eltart Bukovináig egyfolytonosságban.

Hosszan lődörögtünk a sóbánya szája körül, mig végre találtunk egy csinos oláh leányt, ki vezetőt kerített nekünk, bár Gábor amellett volt, hogy maga a kislány is elvezethetne bennünket. Külömben tudd meg, hogy ez a Gábor, amily zord és nőtűi idegen volt tavalyelőttig, oly vulkánilag dagadoz és piheg most, mihelyt feminini generis-t orront.

Hát csak egy vén besózott húsú bányász vezetett be a bányába. Fehér köpenyeket adtak ránk, kezünkbe gyertyát, mint két minisztráns gyereknek. Én Gábort találtam furcsának, Gábor meg engem; 80 évvel ezelőtt igy írtam volna: »a’ báj Musái uj ketseket tsókoltanak reánk«.

Begyalogoltunk a hegy gyomrába vagy egy negyedórányira; 280 öltűi kezdve már sóba volt vágva az alagút. Szép márványos só. Ha az a rengeteg só mind attikai só volna, akkor Magyarország a legszellemesebb ország volna és Budapest tiz színháza közül kilencben minden este fütyülnének; sőt jelen levelem is oly okos volna, hogy megengedném, hogy megmutasd Lujzkádnak.

De bosszantó látni, hogy a könnyen kapható kitűnő sót az állam alig bányásztatja, sőt hogy mindenben mellőzték Tordát derék í<uruc voltáért. Torda dúsabb, szebb, központibb helyen fekszik Kolozsvárnál, fejlődési föltételei kedvezőbbek, de mig Kolozsvárt az állam tenyerén hordozza (adójának 28-szorosát költi rá, mig H.-böszörményre adói 28-adát; 28X28!), addig Torda magára van hagyva.

Ott van például Körmöcbánya, csak egy rongyos tót fészek, mégis pénzverőt adott neki az állam. Bezzeg a szegény tordaiak ebben az iparágban is magukra vannak hagyatva, miért is teljesen állami támogatás nélkül vernek és nyomtatnak pénzeket. Sőt ez se jól fizet, mert mikor néha-néha már haszonnal dolgoznának, elrontják a dolgot a fináncok. A nyomorultak fölismerték, hogy az »itt helyben készült« papírpénzeken levő menyecskéknek valami szépséghibájuk van. (Pedig a nem-papiroson szereplő tordai menyecskék igazán arannyal érnek föl, de ki győzné mind beváltani !)

A tordai tallérokba is belekapcáskodtak a nyomorultak, fölismerték őket arrúl, amirűl a Tordán született embert is föl lehet ismerni: a tordaias hangbeli kiejtésérűl. Pedig kedvesen csengő nyelvjárás a tordai, mért a menykőbe is épen a tordai tallérokon kifogásolni?

Pedig még a K. B. betűk is ott vannak rajtuk, csakhogy nem azt jelentik : Körmöcz- Bánya, hanem: Körülbelül. A fináncok Deák Ferenc igazsága szerint azt mondják: körül még megjárná, de belül baj van. Körül ugyan tényleg ott van a tordai tallérokon is a kevély hivatkozás : bizalmam az ősi erényben, de mire vonatkoztatja ezt a király? Arra, hogy reméli, hogy tallérjainkat hűségesen adóba fizetjük neki, de semmi esetre sem a pénzhamisítás ellen akar captatio benevolentiae lenni, mert ez ugyan soha sem volt különös magyar erény. Hisz a jó tordaiak csak Csák Mátét, a Balassákat s más nagynevű őseinket követik ebben is; sőt hiszen voltak megszorult királyaink is (a becsületesebbjébűl), kik maguk is verettek hamispénzt. Könnyű a ^irályoknak (még a becsüietesebbjének is), ők az ilyen poétika-licencia-félét lucrum camerae-ntk nevezhették, ellenben a szegény tordai hazafi mint pénzhamisító »fegyházzal büntettetik«.

Hja, a tordai igazságbúi a bécsiek mindig elnyirnak. A vasutjukat is elnyirták Aranyos-Gyéresnél, úgy hogy a tordaiaknak külön kellett odáig építeni egy malacfarknyi szárnyvonalat.

Megbocsáss, tudtam, hogy Tordán erőt vesz rajtam a gravaminális politika.

Mert lám, vegyük a sóbányát. Tiszta magyar, jórészt hajdú munkásai vannak, de az állam csak úgy ni piszkáltat benne, azt hiszem több a turista látogatója, mint a munkása.

S be szép pedig 1 Főleg a mély-aknája s visszhangja hires.