Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-25 / 44. szám

tanuló ifjúsága felekezeteik szerint testületileg hivatnak meg.

Iskolai ünnepélyek a gyászisteni tiszteleteket követőleg ugyancsak folyó évi november hó 5-én a délutáni órákban az egyes tanintézetekben különkülön tartatik meg. (Értesülésünk szerint az iskolák, felsőbb utasítás folytán, az ünnepélyeket f. hó 29-én fogják megtartani. Szerk.)

A Kassán folyó évi október hó 29-én történendő országos ünnepély napján délelőtt 9 órától 10 óráig a rom. kath. és két protestáns egyház harangoztat.

A bizottság ez utón is felkéri a város hazafias lakosságát, hogy az országos ünnepségek külső jeléül házaikat folyó évi október hó 29-étől november hó 6-ig*. vagyis a helyi ünnepélyek befejezéséig nemzeti szinü zászlóval diszitsék fel s ezen idő alatt feldíszítve tartsák.

Losoncz, 1906 évi október 22-én.

Wagner Sándor,

kir. tan. polgármester.

Városunk rendezése.

»Városi politika« cim alatt aug. 16-án megjelent vezércikkünkben többek között azt mondtuk, hogy »szerves város-rendezésűnk sincsen. A telkek beépítése sincs szabályozva a lakók javára. A teleküzérkedők meggazdagodnak, de eladó ház bőven található.«

Ez az állításunk mind ez ideig meg nem cáfoltatott; sőt tovább kell mennünk, és rá kell mutatnunk olyan tünetekre, amelyek határozottan átját állják városunk kellő fejlődésének és amelyek a telekuzsoráskodásra nemcsak hogy kellő példát látszanak nyújtani, de amelyekkel szemben városunk hatósága is szemet húny. Pedig erkölcsi testülettel állunk szemben, amely hivatva lenne épen nagy anyagi hatalmánál, hogy e város fejlődése érdekében mindent megtegyen. Másrészt a város vezetősége ilyen erkölcsi testülettel szigorúbban léphetne fel, hiszen követelése nem sújtana egyeseket, akik szegények, de egy erkölcsi testület, amely szegény sohsem lehet az összességében.

De hát kit is akarunk mi érteni ? Senkit mást, mint a helybeli református egyházat. Hogy jobban megérthesenek, előadjuk a következő tényeket :

Néhai Szijjártó Sámuel, kir. tanácsos, ügyvéd, vagyonának nagy részét jótékonycélokra hagyományozta. A felügyeleti és végrehajtási joggal a helybeli református egyházat bízta meg. E hagyomány tárgyai közé tartoznak többek között a Vasúti utca mindkét oldalán fekvő és a város elöljárósága által házhelyekre beosztott földek'is. És mit csinál a nevezett egyház e háztelkekkel ? Pár évvel ezelőtt Csordás János kért építés céljából egy telket Q-ölenként 5 forintjával, miután az örökhagyó ily árban lett volna hajlandó életében ezen földet eladni; az egyház tanácsa azonban úgy határozott, hogy árverésre kell bocsátani és így négyszög ölenként 6 frt. 50 krajcárjával kelt el. Később özv. Landgráfné kérte egy másik házhely átengedését ez árban; az árverésen azonban — hogy és hogyan nem — 8 frt. 50 krajcárra hajtatott fel az ár. Ez után Lippe, a volt városi mérnök, szintén kért egy telket s a tanács azt határozta el, hogy négyszögölenként 20 koronán alól nem adja, amit nevezett kérelmező kénytelen is volt megadni.

Mit mondanak e tények ? E tények azt mondják, hogy a református egyház ez örökölt telkekből pénzelni akar, teljesen ellentétben a városi hatósággal, amely még néhány hónappal ezelőtt a nevezett telkek tőszomszédságában a Sternlichtgyárnak 500 Q-öl területet adott el hat koronájával. Mily ellentét!

A nevezett telkek haszonélvezeti joga az özvegyet illeti; ha e telkek eladatnának, évente 8—10-szer többet kapna az özvegy az eladási árak kamatai gyanánt mint igy. Tudtunkkal a haszonélvező özvegy már több Ízben kérelmezte is, hogy a telkek adassanak el — akár szabad kézből, akár árverésen — ahogy veszik. A város érdeke is azt hozná magával, a szépészeti és jövedelmezési szempont szintén, hogy a Vasúti utca mielőbb kiépüljön. Az egyház tanácsa azonban a kérés, a közóhaj elől ridegen elzárkózik és legkevésbbé sem hajlandó a város óhajának eleget tenni, sem az özvegy kérésének, pedig ha más nem, az özvegy iránti méltányosság parancsolná azt, hogy adják el a telkeket; a város iránti kötelesség diktálná azt, hogy ez az erkölcsi testület cselekedje meg azt, ami a város minden egyes polgárának kötelessége, t. i. előmozdítani a város fejlődését tehetség szerint. A nevezett egyház tanácsa azonban mindezt figyelembe nem veszi, sőt ellenkező álláspontra helyezkedik. Nem csökönyösség ez?

Ezenkívül a város fejlődésének valóságos kerékkötője. Immár úgy áll mostanság városunk fejlődésének ügye, hogy a vasúti állomás és a Petőfi-utca közt a Vasuti-utca mindkét oldalán teljesen körülépitett mezőség áll, amelyen a dudva tetszése szerint nőhet, a viz pedig háborítatlanul posványodhatik a békák örömére és a közegészség nagy hátrányára.

Mindezek alapján mi a teendő? Nem marad más hátra, mint felszólítani a református egyházat, hogy adja el a nevezett telkeket mielőbb, hogy városunk a vasúti állomás felé kiépülhessen; de nem olyan formán, mint a hogy a köztudat emliti; t. i. azt mesélik városszerte, hogy a református egyház »komolyan« el akarja adni nevezett örökölt telkeit, csak egy a baj. Ugyanis, ha négyszögölenként 20 koronát Ígérnek, 30 koronára szökik fel a telkek Q-ölének az ára; ha 25 koronát igémének, 40 koronát kérnek, stb. Valóságos archimédeszi csavar ez, amelynek eredménye az hogy a telkek nem adatnak el.

Ha a református egyház nevezett telkeit nem akarja eladni, építéssé be modern lakóházakkal. És e tekintetben példát vehetne az ipolysági rom. kath. egyháztól, amely egyház egy pesti vállalkozó által emeltet szép modern házakat telkeire. A vállalkozó mindent ád és egy bizonyos idő leteltével az egyház tehermentesen kap teljes joggal telkeire ingyen házakat

Ha azonban a ref. egyház nevezett telkeit sem eladni, sem elárverezni, sem beépíteni, sem

Mély-aknájába a mi vén sósvizi rozmárunk égő ligroint öntött alá. A harminc méter széles, kétszáz méter mély tárnaüreg megdöbbentő fekete mélységeibe, mint kéklángú hullócsillagok kígyózó tűzpatakja (vagy nesze hasonlat: mint fekete üres lélek mélyébe az öngyilkosság gondolatának lidérclángja) sustorgó égéssel szállt alá a szakadatlan lángcsóva, akkora csillogó sófalakat világítva meg, amekkorák a világ legnagyobb termeinek sent lesznek soha. Aki innen leugrik, oly hosszan esik, hogy azalatt tízszer is meggondolhatja a dolgot, de már mind a tízszer hiában.

A visszhang is egyik legmeglepőbb csodája Erdélynek. Egy száz öles mély tölcsér, mely a leghalkabb sóhajt is süvöltéssé erősíti s 15-ször, sőt 18-szor adja vissza. A pisztolylövés menydörgéssé erősödik, egyetlen fütty egész fütyülő színházat idéz elő, egyetlen hangosan elmondott hazugság egész képviselőválasztást.

Hogy hogynem, eszembe talált jutni a most alakuló Vajda János Társaság, — s gyomromból kínos följajdulás tört elő, mire odalenn a rémekkel teli fekete mélységek a Dante poklánál borzalmasabban ezernyi tömegek kárhozatos jajgatásaival dermesztették meg vérünket.

Oláh Gábornak igen koturnusos hangulata támadt, csak úgy meredezett a szeme a pápaszeme alól a káromkodás vágyától. Mert bámultában sem szereti a káromkodást kiereszteni a száján, hát most majdhogy a szemén jött ki neki. A sóbányából a sósfürdőbe mentünk. Ezek

Tordának igazi tengerszemei. Sósak és zöldek, mint a tenger, sőt partjaikon néha tőrülmetszett kalózok is tartózkodnak.

Én gyakorlott fókaként szeltem a sós habokat Odysszeusznek képzelve magamat Lenkothea fátylával; Gábor fölkuporodott egy pár gerendára, minden ruházata a pápaszeme volt, s igen komolyan pislogott alóla arra a figyelmeztetésre, hogy százöles mélység fölött lebeg.

Elérkezettnek látom itt a pillanatot, hogy törvénnyé általánosítsam azt a tapasztalatot, hogy a fürdőszolgák valamennyien a demokrácia fölként bajnokai, vagy legalábbis a legbensőségesebben konfidens náció. De ez érthető, mert fürdőben úgy visszaáll az emberek külseje közti egyenlőség, mint Ádám idejében, mikor még az emberek nem átallották az alsóbbrendű társadalmi osztálybeli kígyótól valóságos belső titkos tanácsot elfogadni.

A »Dörgő akna nevű fürdő, mely egy iszonyú dörgéssel nemrég beszakadt sóbánya helyén állt elő, épilyen fürdő, de ingyenes, vagyis azok használják, akiknek van erkölcsi erejük nemfizetni.

Mikor is lesz már bennünk annyi műveltség, hogy ki merjük hívni takarékosságunk által a pincér és cigány lenézését, de tekintsük viszont gyalázatosságnak a szabó, cipész, stb. becsületes mesterember kijátszását, elkergetését, ha elsején pénzéért ajtónkra jár.

(Folyt, köv.)

beépíttetni nem hajlandó, akkor lépjen fel erélyesen a város. Mutassa meg, hogy mi a kötelessége. Ha a rendőrkapitányság dűlőre tudta juttatni a régóta vajúdó járásbirósági új épület ügyét, úgy tudjon itt is erélyesen fellépi és záros határidőn belül kötelezze a ref. egyházat, hogy nevezett telkeit keritesse be, hogy legalább a kerítés révén nyerjen barátságosabb képet az a mezőség, amely jelenleg városunk legundokabb helye a rendetlenség és a telkeken mutatkozó posvány és bűz miatt. Egyúttal kötelezze a rendőrkapitányság a felügyelettel és végrehajtással megbízott egyházat, hogy gondoskodjék a telkein megálló és ott posványosodó viz levezetéséről.

Losoncz, a felvidék e fejlődő városa, nem eshet áldozatúl fejlődésében egyesek, vagy erkölcsi testületek hibás és önző politikájának. A köz érdeke döntő és a köz parancsoló szavának mindenkinek engedelmeskednie kell. Egyébként a református egyház tanácsában oly felvilágosodott emberek foglalnak helyet, akik — ha e kérdéssel behatóbban foglalkoznak — mindenesetre fognak utat és módot találni, hogy e kérdés valamelyest módon megoldassák az egyház érdekeinek szemmel tartásával a köz és a város javára. De ha valamit tenni akarnak, tegyék azt mielőbb, mert a kérdés immár teljesen érett és sürgős megoldást követel. Egyébként nagy kíváncsisággal várjuk, lesz-e cikkünknek valamelyes hatása? Fog-e az egyház megmozdulni, avagy a rendőrkapitányság intézkedni ? Mert e kérdést, ha már megbolygattuk, tovább is érinteni fogjuk, amig dűlőre nem kerül.

HÍREK.

II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvai nemsokára hazai földben fognak pihenni. Pihenőhelyük búcsújáró helye lesz a magyarságnak. E szent hamvak mindig lelkesítőleg és kitartásra buzdítólag fognak hatni, amig csak magyar lesz e hazában. F. hó 29-én lesz Kassán II. Rákóczi Ferenc, e büszke és nagy fejedelem hamvainak eltemetése a kassai székesegyházban. Thököly Imre hamvait pedig 30-án helyezik végleges nyugalomra Kézsmárkon. Városunkból is sokan elzarándokolnak Kassára. De azért idehaza is lesz ünnep. Minden felekezet templomában és minden iskolában lesznek megfelelő ünnepek nov. hó 5-én. Vegyünk részt mindnyájan! Hadd legyen ez a gyászünnep az egész magyar nemzet ünnepe; hadd legyünk e napon egy érzelemben, egy gondolaton. Hozsánna Néked nagy Bujdosó, dicső fejedelmünk Rákóczi!

Kinevezés. A nm. vallás- és közoktatási m. kir, miniszter úr a helybeli állami tanítóképzőintézet igazgatójává Brunovszky Rezső dévai állami tanitóképző-intézeti tanárt, előnyösen ismert paedagógiai Írót és kiváló képzettségű tanférfiut nevezte ki. Az új igazgatót személyesen nem ösmerjük, de reméljük, hogy a kormány olyan embert küldött, aki magasztos hivatásának meg fog felelni. Noha mi elfoglalt álláspontunknál fogva - jobban szerettük volna, ha a helybeli képzői tanárkar valamely tapasztalt és kipróbált erejét bízták volna meg az igazgatói teendők végzésével. Mindazonáltal örömmel üdvözöljük az uj igazgatót és munkásságához áldást és sikert kívánunk.

Közgyűlés. Folyó hó 20-án a »Nógrádmegyei Népbank Losonczon« cégű helybeli pénzintézet Stephani Ervin füleki nagybirtokos elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a Balogh-féle birtokvásárlást egyhangúlag jóváhagyták.

Az áll. tisztviselők helyi köre f. hó

20-án, szombaton, választmányi ülést tartott, amelyen az elnök, dr. Layer Antal beszámolt a reá bízott teendőkről. Egyúttal megbeszélték az ezután követendő munka sorrendjét; t. i. hogy miképen valósíthatók meg az alapszabályban megjelölt célok. Itt vétetett határozatba az, hogy a tisztviselő köri tagok minden külön értesítés nélkül minden hó első szombatján este 6—7 óráig a Vigadó kis éttermében összejövetelt tartanak, hogy ez által a barátságos érintkezést előmozdítsák, másrészről pedig megbeszélhessék egymás ügyeit, hogy ily módon egészséges közszellem teremtessék. Ugyancsak itt határozták el azt is, hogy költségkímélési szempontból az adóhivatal vonja le alkalmas időben a 3 korona tagdijat, amely a tagsági jegyet a tagdíj lefizetése után