Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-18 / 4. szám
LOSONCZI UJSÁíT Előfizetési ára : POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: ^ 1 Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. SSU: 8: A LOSONCZI függetlenségi és 48-as párt Egyes szám ára20fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. I évfolyam. 4. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. január 18. Küzdelem az alkotmányért. Irta: dr. Eöttevényi Nagy Olivér. III. Endre királyunk 1298. évi dekrétumának 23. cikke, az úgynevezett tanácstörvény, igy hangzik magyarul: »Hogy a király úr udvara minél méltóságosabb legyen és Magyarországot minél helyesebben lehessen kormányozni, elhatároztuk, miszerint király urunk három hónaponként, váltakozva, sorrend szerint, két-két püspököt vegyen maga mellé, egyiket a kalocsai, másikat az esztergomi érsekség suffraganeusai közül és ugyanannyi nemest, mintegy az összes nemesség helyett, akiket magunk választunk, akik a királyi kincstárból illő díjazással látandók el. Ha a király úr ezt tenni elmulasztaná, tanácsosainak meghallgatása ne'lkül tett adományai, valamint az általa osztogatott méltóságok és fontosabb intézkedései érvénytelenek legyenek.« 608 esztendeje annak, hogy ez a törvény keletkezett. Tehát már több, mint 600 esztendővel ezelőtt kódexbe iktattak nálunk egy oly politikai elvet, amely még késő évszázadok múlva is példátlan volt az egész világon. Mert abban a korban az alkotmányosság terén még mi voltunk első helyen s büszke mosollyal tekinthettünk végig a feudális zsarnokság alatt nyögő Középeurópán. Rajtunk kívül még csak Anglia, Aragónia és Castilia haladtak politikailag abban a rendszerben, melyet constitutionalismusnak hiv a tudomány, a többi államban a gőgös cézárok vagy egyéb kényurak »sic volo, sic jubeo»-ja volt a döntő. Hanem ezzel a tanácstörvénnyel megelőztük még a Nyugat három államát is, mert a III. Endre hires dekrétumában egyenesen a miniszteri felelősség elve van már kimondva. Avagy az a rendelkezés, hogy a választott nemes urak hozzájárulása nélküli királyi intézkedés érvénytelen, nem csirája-e a mai jogi felelősségnek ? Viszont az a tény, hogy a királyi tanácsba azok a nemes urak választás utján jutottak, nem foglalja-e magában a politikai felelősség lényegét, vagyis a politikai bizalmat? Hisz azt választották meg a tanácsba, akihez bizalmuk volt, a 600 év előtti királyi tanácsnak — a mai felelős minisztérium rendi korszakbeli ősalakzatának — tehát csak az lehetett a tagja, aki iránt az akkori politikai nemzet, a magyar nemesség, bizalommal viselkedett. Elfacsarodik az ember szive, ha ezt tudva, a mai keserves alkotmányküzdelemre gondol. Nézz ide, te irigy, te ignorans, te, a történelmet nem ismerő Ausztria! Megérted ezt? Oly régi a mi alkotmányosságunk, mint a mi nemzeti életünk. Oly régi a nemzet politikai többségének az uralkodó hatalma, hogy szinte beleszédülsz, ha rágondolsz. Már hat hosszú évszázad előtt, mikor te a polgárság aljas jármában nyögtél, mikor államiságról, nemzeti létről még a távol jövő ködében sem fantáziáltál, minálunk már akkor törvény volt a modern államok egyik legfontosabb politikai intézményéről, a miniszteri felelősségről! De nemcsak erről. Alkotmányos küzdelmünknek nincsen egy talpalatnyi helye, melyet legalább vértezettel védeni ne tudnánk. Minden pontja a harctérnek a magyar Corpus juris évszázados igazságaival védelmezhető! TÁRCA. Görög dal.*) Bárha ötven forrás volna, S kétszer annyi örvény; Mind a hány a te ajtódba’, Mégis hozzád mennék A kezemben arany lanttal; Ahol pihensz éjjel, Dalt zengenék s sóhajommal Felköltnélek téged. Mig a lantom a szivemben Kioltná a lángot.. . Hej! amelyik, egyetlenem ! Teérted úgy lángol. Oltogatnám, ámde egyre Kapna újra lángra . . . Csak a kezed érintése Oltaná el, lányka! Soha, addig ki nem oltná Egész folyam árja. . . Fordította: Vértesy Dezső. *) Mutatvány Vértesy Dezsőnek »A szerelem A B C-je< cim alatt adott új-görög népdalok magyarra fordított verskötetéből. A szerk. A levelek. Ennyi igazságot, ennyi, félre nem magyarázható történelmi tényt ideig-óráig félrelökhet a hatalom, de kitör az még a poklok kapuján keresztül is és diadalmaskodni fog! Fotográfiák. Moltke, a hires német hadvezér mondotta: »a háború egy szükséges rossz.« Sok áldozatba kerül ugyan, de tisztul az emberiség erkölcsisége. A hosszas béke efsavósitja a vért, a lecsapolás azt megtisztítja. Én nem megyek annak a nagy katonának észjárása után, a ki a háború szükségességét a fenti érveléssel mentegeti. Akárhány alföldi magyart látni, aki a gőzfürdőbe jár. Majd kicsattan az egészségtől. Kérdi tőlük az ember: »No hát megfürdött?« Dehogy kérem : köpölyöztettem magam. Kieresztettem egy kis vért, nehogy megüssön a guta. Soknak csakugyan egészségére válik az a kis vérlecsapolás. A gyermekek ótvarjára azt mondják még a doktorok is, hogy egészséges dolog. Hadd tisztuljon a vér; jobb, ha a rossz kijön. Vékony reménység. Kevés kárpótlás a sok szenvedés és anyagi veszteségekért. De vigasztalhat minket is az a tudat, hogy ez a politikai krízis nem-e egy jobb jövő előposíája. A magyar közélet, a magyar társadalom 67 óta a sok politikai hazugságtól — megcsömörlött. Szinte felfrissülünk a legalkotmányosabb király által, a hőn szeretett népére bocsájtott fájdalom alatt. Tisztul a politikai látásunk. Ha szenvedtünk is — egészségesebb lesz közéletünk. Az a sok rossz, ami megtöltötte állami, társadalmi életünket, most felszínre jön, mint az ótvar. Az egészséges szerv azonban lerázza, kidobja magából. Sovány vigasztalás az igaz, dehát ez is — valami. A mostani politikai válságnak egyik szomorú, de érdekes alakjai a főispánok. Ugyanazok A Losonczi Újság eredeti tárcája. Irta: Garvay Andor. Lehetett úgy délutáni fél öt óra, amikor nagyságos Melegh László címzetes miniszteri titkár ur hajnali négy óra óta tartó édes álmából felébredt. És az ébredés legelső kellemetlen pillanatában fejét tapogatta meg, hogy csakugyan akkorát dagadt-e az éjszaka, a mekkorának érzi. A vizsgálódás eredménye pedig úgy látszik, nem nagyon megnyugtató lehetett, mert mindjárt utána konstalálta, hogy gyalázatos pezsgőt ihatott az éjszaka. A gondolat-társulás révén aztán eszébe jutottak egynémely dolgok. — Hm! . . . — morfondírozott magában szemrehányó önmegvetéssel. Pedig hányszor megfogadtam, hogy nem megyek fel többet a tanácsosékhoz! Az a vén zsugori mindig megmérgezi a vendégeit a lőréjével. . . De hát Klárinak mindig ilyen ötletei vannak. Vigyen el engem az ördög, ha tudtam, hogy minek erőszakolta tegnap, hogy menjek el az estélyre! Egész este kutyába se vett azután, hogy fagylaltot vittem a kis Kerekesnének. Ezután a magánbeszélgetés után Melegh László félkönyökre dűlt az ágyon és átnyúlt az éjjeli szekrényre zsebórája után. — Hány óra lehet? ... Délutánra kirendelt Klári a jégre; az most épen kapóra jön, legalább megbékülünk a fagylalt miatt. Az órát kifeléforditotta,amint azonban rátekintett kétségbeesett kiáltással ugrott ki az ágyból. — Tyhü?! az áldóját ... öt óra . . . elkéstem. Na, nekem beborult! A dolog ugyanis úgy állott, hogy a Kosztolányi Klára és a Melegh László házassága már régen kicsinált dolog volt ugyan a két famíliában, de a hivatalos eljegyzés még nem történt meg. Várni kellett vele, mig a leány betölti a tizennyolcat, mert az öreg Kosztolányi Dénes megkötötte magát, hogy gyerekfejjel nem adja férjhez a leányát. Hanem azért úgy volt már, mirrtha el volnának már jegyezve. Legalább ők ketten úgy vették, mert örökös háborúságot viseltek egymás ellen; s a csatározások rendszerint a Meleg László teljes vereségével végződtek, aki is, kénytelen volt magát minden esetben kényre-kegyre megadni. Klári pedig rettenetes sarcokat vetett ki a legyőzött ellenségre. Ettől riadt úgy meg Melegh László, amikor tudatára ébredt, hogy a jégen való találkozásról lekésett. Felmegyek a teához! — mondta magában, roppant igyekezettel kapkodva magára a ruháit; de a hangja olyan kétségbeesett lemondással csengett, mintha maga se hinne benne, hogy rettenetes bűnére lehet bünbocsánat. Az úton befordult egy virágkereskedésbe, ahol összevásárolt egy egész kazal gyöngyvirágot, — a Klári kedvenceit; — s ezzel a hófehér béke jelvénnyel indult Canossába — a Klári délutáni teájára.
