Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-18 / 4. szám

LOSONCZI UJSÁíT Előfizetési ára : POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: ^ 1 Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. SSU: 8: A LOSONCZI függetlenségi és 48-as párt Egyes szám ára20fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. I évfolyam. 4. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. január 18. Küzdelem az alkotmányért. Irta: dr. Eöttevényi Nagy Olivér. III. Endre királyunk 1298. évi dekrétu­mának 23. cikke, az úgynevezett tanácstör­vény, igy hangzik magyarul: »Hogy a király úr udvara minél mél­­tóságosabb legyen és Magyarországot mi­nél helyesebben lehessen kormányozni, el­határoztuk, miszerint király urunk három hónaponként, váltakozva, sorrend szerint, két-két püspököt vegyen maga mellé, egyi­ket a kalocsai, másikat az esztergomi érsek­ség suffraganeusai közül és ugyanannyi ne­mest, mintegy az összes nemesség helyett, akiket magunk választunk, akik a királyi kincstárból illő díjazással látandók el. Ha a király úr ezt tenni elmulasztaná, tanácsosai­nak meghallgatása ne'lkül tett adományai, valamint az általa osztogatott méltóságok és fontosabb intézkedései érvénytelenek legye­nek.« 608 esztendeje annak, hogy ez a tör­vény keletkezett. Tehát már több, mint 600 esztendővel ezelőtt kódexbe iktattak nálunk egy oly politikai elvet, amely még késő évszázadok múlva is példátlan volt az egész világon. Mert abban a korban az alkotmá­nyosság terén még mi voltunk első helyen s büszke mosollyal tekinthettünk végig a feu­dális zsarnokság alatt nyögő Középeurópán. Rajtunk kívül még csak Anglia, Aragónia és Castilia haladtak politikailag abban a rendszerben, melyet constitutionalismusnak hiv a tudomány, a többi államban a gőgös cézárok vagy egyéb kényurak »sic volo, sic jubeo»-ja volt a döntő. Hanem ezzel a tanácstörvénnyel meg­előztük még a Nyugat három államát is, mert a III. Endre hires dekrétumában egye­nesen a miniszteri felelősség elve van már kimondva. Avagy az a rendelkezés, hogy a választott nemes urak hozzájárulása nélküli királyi intézkedés érvénytelen, nem csirája-e a mai jogi felelősségnek ? Viszont az a tény, hogy a királyi tanácsba azok a nemes urak választás utján jutottak, nem foglalja-e ma­gában a politikai felelősség lényegét, vagyis a politikai bizalmat? Hisz azt választották meg a tanácsba, akihez bizalmuk volt, a 600 év előtti királyi tanácsnak — a mai felelős minisztérium rendi korszakbeli ősalakzatá­nak — tehát csak az lehetett a tagja, aki iránt az akkori politikai nemzet, a magyar nemesség, bizalommal viselkedett. Elfacsarodik az ember szive, ha ezt tudva, a mai keserves alkotmányküzdelemre gondol. Nézz ide, te irigy, te ignorans, te, a történelmet nem ismerő Ausztria! Megér­ted ezt? Oly régi a mi alkotmányosságunk, mint a mi nemzeti életünk. Oly régi a nem­zet politikai többségének az uralkodó ha­talma, hogy szinte beleszédülsz, ha rágon­dolsz. Már hat hosszú évszázad előtt, mi­kor te a polgárság aljas jármában nyögtél, mikor államiságról, nemzeti létről még a távol jövő ködében sem fantáziáltál, miná­­lunk már akkor törvény volt a modern álla­mok egyik legfontosabb politikai intézmé­nyéről, a miniszteri felelősségről! De nem­csak erről. Alkotmányos küzdelmünknek nincsen egy talpalatnyi helye, melyet lega­lább vértezettel védeni ne tudnánk. Minden pontja a harctérnek a magyar Corpus juris évszázados igazságaival védelmezhető! TÁRCA. Görög dal.*) Bárha ötven forrás volna, S kétszer annyi örvény; Mind a hány a te ajtódba’, Mégis hozzád mennék A kezemben arany lanttal; Ahol pihensz éjjel, Dalt zengenék s sóhajommal Felköltnélek téged. Mig a lantom a szivemben Kioltná a lángot.. . Hej! amelyik, egyetlenem ! Teérted úgy lángol. Oltogatnám, ámde egyre Kapna újra lángra . . . Csak a kezed érintése Oltaná el, lányka! Soha, addig ki nem oltná Egész folyam árja. . . Fordította: Vértesy Dezső. *) Mutatvány Vértesy Dezsőnek »A szerelem A B C-je< cim alatt adott új-görög népdalok magyarra fordított verskötetéből. A szerk. A levelek. Ennyi igazságot, ennyi, félre nem ma­gyarázható történelmi tényt ideig-óráig félre­lökhet a hatalom, de kitör az még a pok­lok kapuján keresztül is és diadalmas­kodni fog! Fotográfiák. Moltke, a hires német hadvezér mondotta: »a háború egy szükséges rossz.« Sok áldozatba kerül ugyan, de tisztul az emberiség erkölcsi­­sége. A hosszas béke efsavósitja a vért, a lecsa­­polás azt megtisztítja. Én nem megyek annak a nagy katonának észjárása után, a ki a háború szükségességét a fenti érveléssel mentegeti. Akárhány alföldi magyart látni, aki a gőz­fürdőbe jár. Majd kicsattan az egészségtől. Kérdi tőlük az ember: »No hát megfürdött?« Dehogy kérem : köpölyöztettem magam. Kieresztettem egy kis vért, nehogy megüssön a guta. Soknak csakugyan egészségére válik az a kis vérlecsapolás. A gyermekek ótvarjára azt mondják még a doktorok is, hogy egészséges dolog. Hadd tisztuljon a vér; jobb, ha a rossz kijön. Vékony reménység. Kevés kárpótlás a sok szenvedés és anyagi veszteségekért. De vigasz­talhat minket is az a tudat, hogy ez a politikai krízis nem-e egy jobb jövő előposíája. A magyar közélet, a magyar társadalom 67 óta a sok politikai hazugságtól — megcsö­­mörlött. Szinte felfrissülünk a legalkotmányosabb király által, a hőn szeretett népére bocsájtott fáj­dalom alatt. Tisztul a politikai látásunk. Ha szenvedtünk is — egészségesebb lesz közéletünk. Az a sok rossz, ami megtöltötte állami, társadalmi életün­ket, most felszínre jön, mint az ótvar. Az egész­séges szerv azonban lerázza, kidobja magából. Sovány vigasztalás az igaz, dehát ez is — valami. A mostani politikai válságnak egyik szo­morú, de érdekes alakjai a főispánok. Ugyanazok A Losonczi Újság eredeti tárcája. Irta: Garvay Andor. Lehetett úgy délutáni fél öt óra, amikor nagyságos Melegh László címzetes miniszteri tit­kár ur hajnali négy óra óta tartó édes álmából felébredt. És az ébredés legelső kellemetlen pillanatá­ban fejét tapogatta meg, hogy csakugyan akkorát dagadt-e az éjszaka, a mekkorának érzi. A vizs­gálódás eredménye pedig úgy látszik, nem nagyon megnyugtató lehetett, mert mindjárt utána kons­­találta, hogy gyalázatos pezsgőt ihatott az éjszaka. A gondolat-társulás révén aztán eszébe jutottak egynémely dolgok. — Hm! . . . — morfondírozott magában szemrehányó önmegvetéssel. Pedig hányszor megfogadtam, hogy nem megyek fel többet a tanácsosékhoz! Az a vén zsugori mindig meg­mérgezi a vendégeit a lőréjével. . . De hát Klári­nak mindig ilyen ötletei vannak. Vigyen el engem az ördög, ha tudtam, hogy minek erőszakolta tegnap, hogy menjek el az estélyre! Egész este kutyába se vett azután, hogy fagylaltot vittem a kis Kerekesnének. Ezután a magánbeszélgetés után Melegh László félkönyökre dűlt az ágyon és átnyúlt az éjjeli szekrényre zsebórája után. — Hány óra lehet? ... Délutánra kirendelt Klári a jégre; az most épen kapóra jön, legalább megbékülünk a fagylalt miatt. Az órát kifeléforditotta,amint azonban rátekin­tett kétségbeesett kiáltással ugrott ki az ágyból. — Tyhü?! az áldóját ... öt óra . . . elkés­tem. Na, nekem beborult! A dolog ugyanis úgy állott, hogy a Kosz­tolányi Klára és a Melegh László házassága már régen kicsinált dolog volt ugyan a két famíliában, de a hivatalos eljegyzés még nem történt meg. Várni kellett vele, mig a leány betölti a tizen­nyolcat, mert az öreg Kosztolányi Dénes megkö­tötte magát, hogy gyerekfejjel nem adja férjhez a leányát. Hanem azért úgy volt már, mirrtha el volnának már jegyezve. Legalább ők ketten úgy vették, mert örökös háborúságot viseltek egymás ellen; s a csatározások rendszerint a Meleg László teljes vereségével végződtek, aki is, kénytelen volt magát minden esetben kényre-kegyre meg­adni. Klári pedig rettenetes sarcokat vetett ki a legyőzött ellenségre. Ettől riadt úgy meg Melegh László, amikor tudatára ébredt, hogy a jégen való találkozásról lekésett. Felmegyek a teához! — mondta magá­ban, roppant igyekezettel kapkodva magára a ru­háit; de a hangja olyan kétségbeesett lemondás­sal csengett, mintha maga se hinne benne, hogy rettenetes bűnére lehet bünbocsánat. Az úton befordult egy virágkereskedésbe, ahol összevásárolt egy egész kazal gyöngyvirá­got, — a Klári kedvenceit; — s ezzel a hófehér béke jelvénnyel indult Canossába — a Klári dé­lutáni teájára.

Next

/
Thumbnails
Contents