Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-27 / 40. szám

Melléklet a Losonczi Újság 40. számához. (1906.) a felelet. — Miért? — kérdem. — Hja mikor a rendelők nem fizetik ki a rendelt munkát. Itt van az idézett egyik közmondásunk igazsága a maga csupasz valóságában: »A magyar hamar aláír, lassan fizet«. Beszéltem nehány napja egy úriemberrel, aki Bécsbe küldi fehérneműjét vasalás céljából. — Miért teszi ezt? — kérdérn. — Mert olcsón csinálják, és pontosan szállítják haza —' feleli az én emberem. — De hiszen ezt nálunk is elérheti, — mondám —; küldje csak el gallérjait Gazdik Endréhez, ez Kassán vasaltatja és a lehető leg­rövidebb idő alatt szállítja haza. A munka olcsó is, gyors is, szép is. •— De mikor én ezt nem tudtam! Itt van iparosaink hibája! Véka alá rejtik a maguk tudományát s várják a sült galambot, mig szájukba repül. Reklámra dehogy adnának ki egy árva fillért is! Minek is kockáztassanak valamit?! Hát igy állunk mi. Sokat beszélünk, Írunk, agitálunk, de kezünket meg se mozgatjuk. Pedig ha az iparos is mozgolódnék, a közönség sem volna rest, hamar megtalálnák egymást s akkor volna igazi magyar ipar is, magyar iparcik hatal­mas fogyasztása is. De igy csak ott vagyunk minden tulipán-mozgalom dacára, ahol - a mádi zsidó. Egyébként — bár szorosan nem tartozik ide — hol van a mi tulipán- vagy védő-egyesü­letünk ? Ez is elalszik már, mint egyáltalán a magyar iparpártolási mozgalom ? Az ember tragédiája. Ezenégyszázhatvannégyet írtak, amikor a balassagyarmati választó-kerület országgyűlési képviselője, vármegyénk szülötte, elvitt egy kéz­iratcsomót hallhatatlan költőnkhöz Arany János­hoz, s felkérte, olvasná el s mondana róla véle­ményt. A kézirat »Az ember tragédiája* volt, átadója pedig Madách Imre. Hogy milyen volt Arany véleménye, azt mindnyájan tudjuk, s azt is tudjuk, hogy ugyanez év október utolsó napján olvastatott fel a mű a Kisfaludy-társaság ülésén, óriási hatást keltve. A művet szépsége, filoso­­fistikus mélysége irodalmunk gyöngyévé avatták, s ünnepe a magyar közönségnek, ha az bármely hazai színpadon előadásra kerül. A budapesti »Nemzeti Szinház«-nak f. hó 24-én volt ilyen ünnepe, melynek jelentőségét az fokozta, hogy a mű 200-ikszor adatott elő. Nagy dolog ez a mi országunkban, hogy évek hosszú sora alatt a magvas gondolat is el­érheti azt a jubileumot, amit a könnyű dal, vidám kacaj s formás trikót érhettek csak eddig el a színpadon. »Az ember tragédiája* valósággal a gondolatok lexikonja, de a szerzőnek az egész emberiség történetét átfogó fantáziája a tarka képek, a szinszerű látványosságok kaleidoskopját is nyújtja a súlyos életigazságok s nehézkes eszmék mellett, igy történhetett meg, hogy a leg­magvasabb filozófiai műnek színpadi hatása is volt s az a készáz előadás a Nemzeti Színházban majdnem mindig egészen zsúfolt színházban folyt le. Örvendetes irodalmi esemény ez a jubileum s egyszersmind nagy dicsősége az ország első színházának. A komoly gondolkozó előtt csak az az egyetlen körülmény lehangoló a jubiláns örömnapon is, hogy mintha rendszer volna abban, hogy ez a nemzet nem tudja éltökben megismerni és megbecsülni igazi kiváló íróit. A »Bánk-bánt« is Katona József halála után s »Az ember tragé­diáját« is tulajdonképen Madách Imre elhunyta után fedezték fel a magyarok, bár utóbbinak kiválóságait a kiválasztottak korábban is észre­vették. Az úgynevezett »művelt« nagyközönség­ben s még az uralkodó irói világban és kr tiku­­sokban sincs meg az a műveltség* vagy az az irigységtől ment kötelességérzet, hogy észre tud­nák venni s ha észrevették, nyilvánosan is el tudnák ismerni az igazán irodalmi munkát. Ha Madách nem lett volna magyar író, ha »Az em* bér tragédiáját« német, angol vagy francia nyelven írhatta volna meg, akkor még életében a nemzet­közi lángelmék sorában ünnepelné a világ. De mert csak magyar volt, most évek múltán csak simára tehetjük az elkésett koszorút. S midőn ezt tesszük, legyen szabad felhívást intéznünk városunk közönségéhez, az intézetekhez és ma­gánosokhoz, tegyék lehetővé, hogy egy szobor vagy oszlop iétesitessék, mely hirdetné várme­gyénk szülöttének emlékét városunkban. HÍREK. Heti krónika. Megpengetem ismét újra Kobzom pihent húrjait S dicsőítem ezt a várost Ezt a bűzöst, ezt a sárost És bölcs tanács-urait. Jól van itt ám minden, minden Ha nem hiszed, gyér' ide ! Látni fogod: szénánk rendbe, Adót rovunk művészetre, S mindenre van recipe! Losoncz város hires város. Egész honban párja nincs! Bőven telik kaszárnyákra, Vágóhidra, tőzeggyárra: Szemétként van itt a kincs! De színházra, művészetre Pénzünk nincs, nincs semmise. Oh bölcs tanács, hogy lehet ez? Hogy lehet, hogy megfeledkezz S gondod nincs ilyesmire ?. Ez nem lehet, óh tanácsunk; Bölcsességed mindent iát. Ha kifogy is aprópénzed : Bankót ád a bank ha kéred. Üres igy hogy vón' kasszád?! Azért kérünk, esdve kérünk, Hívjad vissza jó Ballát. Huszonöt hely’tt ötven estén Hadd játszhasson ingyen szegény: Itt ne spórolj legalább! üti levelek. Mai számunkban megkezdjük Bodor Aladár üti leveleinek közlését, amelyre felhívjuk olvasóink figyelmét. Dr. Molnár Albert képviselőnket f. hó 23-án lapunk f.-szerkesztője meglátogatta Czeg- Iéden. E látogatásból kifolyólag örömmel jelent­hetjük olvasóinknak, hogy képviselőnk és nejének a két hét előtt szenvedett balesetből származott sérüléseik gyógyulóban vannak, s előreláthatólag semmi defectus hátramaradni nem fog. Jelenthet­jük továbbá, hogy képviselőnk is részt fog venni azon küldöttségben, mely Kossuthnak a díszpol­gári oklevelet fogja átadni. Kossuth Ferenc beszédei.*) Az utolsó tiz év politikai története uj korszakot nyitott a magyar parlamenti pártok életében. Uj igazságok szellője hatolt be közéletünk réseibe s eddig szunnyadó erőket ébresztett életre, melyek az államjogi kérdések nagy problémáit szociális és kulturális faktoraira bontva, kivetkőztették eddigi dogmaszerű jellegükből s a nemzeti életfolyamat közvetlenségével szorosabb érintkezésbe hozták. Lassanként egy uj politikai iskola van keletkező­ben nálunk is, amely a tények komoly vizsgála­tán alapul, mely a százados formák lassú szét­­mállása s a változó viszonyok forgása közt is állami szervezkedésünk történeti vezéreszméit összhangzatba igyekszik hozni a fejlődés örök törvényeivel. Ebben az átalakulásban az érdem oroszlánrésze illeti meg azt a férfiút, akinek országgyűlési beszédeiből egy vaskos kötetre menőt vesz most az olvasó. Kossuth Ferenc nem­csak a szabadságharc nagy nemzedékének, hanem abban is a legnagyobbnak szülötte, aki a függet­lenségi törekvések emlőin növekedve, egyúttal az első, aki évszázados küzdelmeinket, történeti vá­gyainkat egy tökéletes európai gondolkozó szem­üvegén át nézi. Abban a harminc beszédben, mely 1895-től 1906-ig Kossuth szónoklatainak legjavát tartalmazza, nincs egyetlen-egy felesleges szó, plasztikus és tömör képei mind a megvilá­gítandó helyzetnek, a kifejtendő kérdésnek, mely a tárgyalás szőnyegén áll. Nyugodt elegancia, mélyen boncoló elme, a tárgy minden részletét felölelő szakértelem nyilatkozik meg ebben, úgy, hogy bármely nyugot-európai parlamentnek díszére válnának. *) Kossuth Ferenc Harminc parlamenti beszéde, életrajzi adatokkal kiséri Hentaller Lajos. A beszédeket sajtó alá rendezte Szatmári Mór. Számos képpel. Ára 5 korona, bekötve 7 korona. Megjelent Kunossy, Szilágyi és Társa kiadóhivatalában Budapesten. A »Losonczi Dalegylet újabban ismét komolyan neki látott a próbáknak, hogy a jövőre Egerben rendezendő országos dalosversenyen részt vehessen. A mi dalegyletünk a második, amely a nevezett versenyen részt akar venni. Pásztorlevél. A rozsnyói püspök X-ik pásztorlevelét, f. hó 14-éről keltezve, e napokban bocsájtotta közre. A magas szárnyalásu irmodor­­ban tartott körlevél szeretetteljes hangon utasítja a plébánosokat, hogy a népet a társadalmi rend felforgatására törekvő szocialisztikus tévtanok be­fogadása ellen a népet népet védelmezzék meg, olvasóköröket és egyleteket alakítsanak s több­ször és többet foglalkozzanak a néppel. — Uta­sítja a papságot a fogyasztási szövetkezetek léte­sítésére is s annak vezetésében való tevékenyke­désre. Kiváncsiak vagyunk, hogy a merkantilis sajtó, ha tudomást vesz a püspök nemes szán­dékairól, minő hangon fog förmedni erre a fel­kent lelkű főpapra. Helyettesítés. A losonczi állami tanítóképző intézethez Eperjesről áthelyezett Beér Ferenc tanár súlyos természetű betegsége miatt 6 hóra sza­badságoltatván, ezen idő alatti helyettesítésével Zoltán Géza tanitóképezdei tanárjelölt bízatott meg. A mészárszékek ellenőrzése. A keres­kedelemügyi miniszter legutóbb két rendeletével kimondotta, hogy a marhahús mérés rendes ke­zelésének ellenőrzésére a városi, illetőleg községi elöljáróság illetékes, mert úgy a köz-, mint az állategészség tekintetében is a városi, illetve köz­ségi elöljáróság, mint helyi hatóság van hivatva az ellenőrzést elsősorban gyakorolni. Halálozás. Niedermann Vilmos, a »Szécsényi Népbank Részvénytársaság« igazgatója, folyó hó 23-án 49 évés korában, szivszélhűdés következté­ben elhunyt Szécsényben. A megboldogultnak a fent nevezett intézet alapítása és vezetése körül szerzett érdemei soká emlékezetesek lesznek. Nyugodjék békében ! Köszönet-nyilvánítás. A m. k. kereske­delmi tengerészeti akadémia igazgatósága Fiúmé­ban, az iskolahajó felépítésére általam gyűjtött 96 koronát átvette, miért is úgy Losoncz r. t. város hatóságának, valamint minden egyes haza­fias adakozónak köszönetét jelenti ki. Mely kö­rülményt nemeslelkű barátaimmal tudatni van szerencsém. Losoncz, 1906 szeptember hó 24-én. Kótzó István. Ötven éves jubileum. A körmöczbányai m. kir. áll. főiskola okt. 4-én tartja fennállásának ötven éves jubileumát, amely igen nagy arányú­nak Ígérkezik. Áll. főgimnáziumunk tanárkarából is többen készülnek elmenni, hogy az ünnepélyen részt vehessenek. A vidéki városok rendőrségének álla­mosítása. Gróf Andrássy Gyula belügyminisz­ter a belügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor tartott expozéjában kilátásba helyezte, hogy a vi­déki városok rendőrségi viszonyainak javítását sürgős szükségnek tartja. A miniszter e fontos kérdést a közigazgatás reformjával kapcsolatosan mielőbb szándékozik megoldani, és evégből le­iratot intézett a törvényhatóságokhoz azon fel­hívással, hogy a városokban alkalmazott rendőr­ség fogalmazó, kezelő, segéd- és őrszemélyzete mily szervezetben működik, mily alapokból fedez­tetik fentartásuk költsége és milyen a rendőr­tisztviselők jogi helyzete a várossal szemben. A miniszter e kérdésekre legkésőbb szeptember hó végéig kérte be a hivatalos adatokat, amiből azt következtetik, hogy a miniszter a vidéki rendőr­séget államosítani kívánja és erre nézve már a legközelebbi időben szándékozik intézkedni.. Láttamozás. A losonczi izr. leányegyesület alapszabályait a belügyminiszter f. é. 90385. sz. a. láttamozta. Szüreti mulatság. A Magyarországi Fa­­munkások Szövetségének losonczi csoportja va­sárnap tartotta a régi Vigadóban szüreti mulat­ságát, amely minden tekintetben jól sikerült. Nagyon érdekes volt a vasárnap délutáni kör* menetjük, a melyen különösen a 9 vőfély és 9 nyoszolyólány festői ruházatukban tűntek ki. A régi Vigadó helyisége ez alkalomból szőllővel és egyéb lombdissze! szépen fel volt ékesítve. A konyha leghasznosabb segédszerei közé határozottan a Maggi-féle leves- és étel-izesitő tartozik. Utasítás minden üvegen ! A tüdővész pusztítása hazánkban. A belügyminiszter jelentése szerint 1905-ben Ma­gyarországban tüdővészben elhalt 77,923 egyén. Budapest székesfővárosban 1906. április havában tüdőgümőkórban elhalt 337 egyén. A magyar birodalomban 1906 április havában gümőkórban elhalt 8331 egyén. Elég szomorú aratása volt a halálnak. Beküldetett. Mintegy három hét előtt b. lapjában egy cikk jelent meg, mely az általam gyártott füzetek fedeleit nem magyar gyártmá­nyúnak jelezi, sőt azt állítva, hogy erről a tanári testület is meggyőződést szerzett és ■ füzeteim

Next

/
Thumbnails
Contents