Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-27 / 40. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I Hirdetések : Negyedévre 2 kor. j Egy petitsor tere 10 fill. : i : I A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT Egyes szám ára 20 fii, j HIVATALOS KÖZLÖNYE. :: ^jutányosabb. I. évfolyam. 40. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. szeptember 27. Nyílt levél Méltóságos szendrői Török Zoltán úrhoz, a F. N. K. E. Elnökéhez. II. Baptisták és nazarénusok a szláv misszió szolgálatában. Hogy kik és mik a babtisták és nazarénusok vallási és felekezeti szempontból, ennek fejtegetése ide nem tartozik. Hogy azonban a r. kath. és a prot. egyházban, jobban mondva ennek erejében lefogott haza- és magyarellenes intenciókat ezen két szekta iparkodik felszabadítani, annyi tónv Lukács darabont miniszter úrnak érdeme, hogy többek között a baptistákat szabad útlevéllel látva el, neki eresztette a prot. és a r. kath. egyháznak. Talán nem is sejtette, mily végzetes lépésre ragadtatta el ez által magát. A baptista és nazarénus nem ösmer el semminemű egyházi tisztviselőt vagy tekintélyt. Ha valamely hivő, papjával vagy egyházával ellentétbe kerül, igen könnyű renitens álláspontra helyezkednie, mondván »minek a pap, minek a templom, tudok én imádkozni úgy is«. A magyarellenes misszió korán fedezte fel a baptizmus és nazarénizmusnak ezen rendkívüli előnyeit Kiadva a jelszó, ki kell csábítani a tót ajkú polgárokat a róm. katholicizmus fegyelmi ereje alól és a prot. egyház alkotmányának sáncaiból, egyszóval a magyar légkörből, hogy a baptizmus és nazarénizmus útvesztőin a pásztor nélkül maradt nyájat könnyű szerrel átterelhessék a pánszlávizmus aklaiba. A történelem bizonyítja, hogy a római államvallás letüntével rohamosan bekövetkezett magának, az egykor egész világot uraló birodalomnak bukása is. így vagyunk mi magyarok is. A magyar állam és nemzet, fennálásának három biztosítékát kell, hogy a róm. katholicizmus, a protestantizmus és a zsidóság egyházszervezete kereteinek biztosításában lássuk. Mind e 3 felekezet a magyarságot őrizni s a nemzeti művelődést munkálni, habár különböző utakon is, kötelességének tartotta s fogja tartani a jövőben is. Más hazai felekezet, eltekintve talán a magyar ajkú görög katholikusoktól, korántsem nyújt garanciát arra nézve, hogy a magyarság oltalmának óhajt szolgálni. Régis hangoztatják egyes agitátorok, hogy a róm. katholicizmus s a protestantizmus korántsem kedvező két faktor az ő szemükben. Vallásilag is egyesíteni kell — úgymond — a tótokat, hogy annál könnyebben terjeszthesse ki a szentpétervári synodus, föléjük áldásthozó karjait. Közelebb érve tárgyamhoz, ki kell jelentenem, hogy a baptizmus és nazarénizmus terjesztése vármegyénk keleti részében nem egyéb, mint az ó-turai és tiszolczi pánszlávok épp oly bűnös, mint végzetes inváziója, akik ellen kardot kötni szent kötelessége mindenkinek, kit vármegyénk magyarságának ügye csak némileg is érdekel. Szolgálunk közelebbi adatokkal is. A lelkeikben utazó comme ils voyageurs, aki többnyire gatyát visel, szemforgató talmi ájtatossággal, mint becsületes iparos állít be a faluba. Első dolga becsületre, tisztességre, istenfélelemre inteni azokat, akikkel találkozik, minden második vagy harmadik szava egy-egy bibliai idézet, közben megismerkedik az egyes emberek magánviszonyaival s különös figyelmére méltatja azokat, akiknek papjokkal valami bajok akadt. Egy pár nap múlva már leszólja az illető gyülekezet papját, maga köré gyűjti az elégületlen híveket, magyarázatokat, felolvasásokat tart, eleinte vallásos tartalommal, később, hogy az előadás színesebb legyen, egy kis politikai diskusszió is tarkítja a jámbor férfiú atyáskodó intelmeit, és igy tovább, a harmadik vagy negyedik héten előkerülnek a turóczszentmártoni kiadványok a N. Noviny, tengeren túlról ideszakadt sóhajtások a magyar barbarizmus igája alatt nyögő tót testvérek sorsa felett. Haladunk! A következő hónapban a7. egyházáért, iskolájáért élni-halni kész apa megtámadja tanítóját, papját, mert — úgymond — a magyarok történetének tanítása hazugság, a Himnusz és Szózat éneklése istenkáromlás, a pap és tanító nem érdemli meg katedráját, mert elárulta népét, a tótokat s a kutyafejü magyarokkal tart, ezek nyelvén ugat. Ha pedig ezért rendreutasitják, korántsem megy neki TÁRCA. Úti levelek Erdélyországból. Irta: Bodor Aladár. A »Losonczi Újság« eredeti tárcája. Nagyvárad, 1906 július 9. I. Bandi te! Számítsuk ki: én vagyok e bolondabb, aki Úti leveleket fogok írni neked, vagy te vagy e bolondabb, aki olvasod őket? Úti leveleket sok évtized óta is kevés bolond irt, de olvasni pláne senkisem olvasott, tehát az még nagyobb bolondság lett volna . Bandi te, úgy látom, a számítás rád nézve siralmasan^ üt ki . . . És essél kétségbe: még ha valami Gullivert vagy Don Quixoteot utánzó hazudott utazást írnék ! — de nem, én valóságos utat irok le. Idejött ma hozzánk Oláh Gábor Debreczenből, és együtt határoztuk el, hogy átkutyagoljuk Erdélyt s különkülön megírjuk utazásunkat, — nos az én leveleim célpontjául téged szemeltelek ki. Vigasztalásul Ígérem, hogy Úti leveleimben roppantul kevesebb irodalmi és erkölcsi magasság lesz, mint Kazinczy Erdélyi Leveleiben. És lehet, hogy itt-ott kicsinyes hazudozásoktól sem riadok vissza. Ha tehát pl. majd Alnincről igy találom kezdeni levelemet: »Elegáns chaise longueunkban hátradőlve a grófnő kötényébe vertük ki havannáinkat«, — majd szállítsd le erre: »A foghagymaaromájú x-lábú kocsmaasztal mellett káromoljuk az eget és az izr. kocsmárosné antik csirkéjét«, stb. De lehet az is, hogy csupa igazat irok. Szóval semmi ígérettel le nem kötöm magam, még útirányul is csak annyit sejtek, hogy átvágunk kettesben Erdélyen a szurduki országhatárig. De mégis: Ígérem, hogy lesz szó szép leányról, mert nem lehet Érdélyen átmenni anélkül, hogy szép lányt ne látna az ember csűstűl. És valószínű, hogy leveleimben Oláh Gábort gyakran fogom szidni, mert némely kérdésben tűz és viz vagyunk. Írni fogok amit látok s hallok, jó vagy rósz kedvemben, esetleg »mérgemben«- prózában, vagy — ha étvágyam elromlik — versben. Nem mondom, hogy politizálni nem fogok, de csak úgy csizmadiásan, — ha pl. Tordán elfog a hangulata. Vidékeket is leírok tán, de főleg embereket; én előttem az ember a fő mindenben. Mert teszem a Székelykőt ötven év múlva is megnézheted, csakolyan lesz, de az ember rajta akkorra tán el lesz oláhosodva . . . hogy a fene egyen meg minden ezutáni kormányt is! Ölel Jfjf! II. Első úti levél. Aladár. Rév (Biharország), július 10. Az ég fönséges selyemkárpitos boltjára aranyszin ragyogást szór a nap: Phoebus csókolgatja Zeus atyjának homlokát, stb. Ézt csak azért irom ide legeiül, hogy lehetőleg impozánsan gördüljön be levelem szekere bámuló elméd kapuján; ugyanezért kentem meg kerekét a mitológia avas hájával. Valójában pedig úgy áll a dolog, hogy mióta Gáborral elindultunk Nagyváradról, úgy szakad az eső, mint belőlem a káromkodás. A kettő egymást látszik táplálni. Különben te annak örülj, minél több az eső, annál több úti levelet kapsz, mig ha szép lesz az idő, akkor csak nem leszek bolond, hogy elmém kakuktojásait kotoljam számodra. Bolond is ez a Gábor, ő már annyi vers Írására fogadkozott, hogy ha mind a 9 múzsával többnejűségre lépne, azok se győznék a sok szüleményt. A Rév falu melletti Tündérvár volt első állomásunk. A Körös partján meredez egy társainál roppantabb sziklaóriás, rajta öblös barlang ásitozik, — mintha valami titáni fájdalomtól kiáltásra tátotta volna roppant száját. Micsoda száj! Ha elbődülne, Pesten is meghallanád ! El tudna nyelni igy uzsonnaidőben is egy egész marhacsordát, — sőt tán még a jelen évek politikai költeményeit is elnyelné ... És mintha tényleg elnyelte volna: bús, fájdalmas hörgő csuklás szakadozott elő a barlang gyomrából ... Keserves állapotra emlékeztető hangok, — én hasonló állapotban nem késném mosdótálat tétetni ágyam fejéhez. A barlang titkos komor mélységeiből kristálytiszta csermely tör elő; odabenn még hörögvebúgva jajgat, de mihelyt napvilágra ér: mintha ujjongva fölnevetne, — mégis csak szép a nap és kívánatos a napfény, még ha igy felhő-daróccsuhába burkolózik is. A hely neve külömben azért Tündérvár, mert a roppant sziklafalon tényleg ott függ valami fecskefészekképen odaragasztott várbástya, oda embernek eljutni képtelenség, hát elhiszem, hogy tündérek építették. Elrontani pedig bizonyosan a németek rontották el. Mert minden szép várunkat a németek rontják el, akár kőből van, akár papirostörvényekből. A kővárakat csákánnyal túrta fel a kuruckorszak után, a törvénybástyákat meg liberális korrupcióval. Közel látszik ide a »Két püspök« cimű sziklacsoport. Két düledező oszlopszerű sziklaszál, mely egymást támogatja ... bizonyára az egyedül
