Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-13 / 38. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára : POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. | eSÍL,: i :A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT T“"°raH H2(0' s Többszöri hirdetés Egye, szám ára 20 fa. | HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb. I. évfolyam. 38. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. szeptember 13. Molnár Albert, a losonci szocialista-párt elnökéhez. Tisztelt Pártelnök Úr! Folyó 1906. év augusztus 30-án kelt, hozzám intézett becses levelére, dacára annak, hogy ágyban fekvő beteg vagyok, udvariasságból kötelességemnek tartom válaszolni. Mindenekelőtt tudatom, hogy engem e hét keddi reggelén baleset ért. Kocsisom ügyetlensége miatt lefordultunk a kocsiról, s úgy én, mint a feleségem eltörtük kezünket; ami miatt azután az ágyat, illetve a szobát huzamosabb ideig kell őriznem, hosszabb útra pedig csak hónapok elteltével mehetek. — S igy ez megakadályoz abban, hogy az önök által összehívott népgyülésen megjelenjek. Ennek előrebocsátása után, azon alkalomból kifolyólag, hogy a gyűlésükre meghívtak, két irányban is nyilatkozni kívánok. A múlt évben megjelentem ugyancsak az Önök meghívása folytán az Önök által hirdetett népgyülésen. Egész őszintén elmondhatom, hogy az, amit én ott láttam, tapasztaltam, egyáltalán nem alkalmas a közös akció kifejtésére s talán politikai eszmecsere utján közösnek elismert célok kivívására. A múlt évben az Önök által összehívott népgyülésen a szocialista párt központi intézősége kiküldöttjének minden szavát a gyűlölet hatotta át. Annak beszéde valóban annyira elkeserítette a pártgyülésen jelenlevő nem szocialista érzésű embereket, hogy az én könyörgésem és a rendőrség fellépése védte meg a kiküldött szónok urat attól, hogy ott tettleg inzultálják. De ettől eltekintve az én egyéni szerény felfogásom szerint nem a gyűlölség, hanem igenis az embereknek egymás iránti kölcsönös szeretete az, ami a jog, az igazság kivívását elősegíti és létrehozza. Ha igazsága van annak a szocialista pártnak, arról az igazságról meg kell győzni a népeknek sok millióit s nem gyűlölet, bosszú és erőszak által kell reájuk oktrojálni. Ez a magyarországi szocialista-pártra vonatkozó egyik szerény felfogásom. Azonban van egy másik észrevételem is. A magyarországi szociáldemokrata-párt országos vezetősége a nem szocialista egyének hazafias érzelmét úton-útfélen kicsúfolja. A világ minden szocialista-páitja szereti a saját hazáját s tiszteli a haza fogalmából kifakadó eszményeket. Arra még nem volt soha példa, hogy az a francia, vagy német, vagy még az olasz szocialista is nemzeti jelvényét letépje, letapossa. Ilyet már a magyarországi szocialista-párt vezetőségének helyeslésével sok helyen megcsináltak. Mi is az a hazaszeretet ? Az ősök emlékéből ahhoz a földhöz való ragaszkodásból — amelyiken élünk — felfakadó emberi érzelem. A faji rokonérzés, de e mellett a közös sors szüli a hazaszeretet fogalmát. Amig család lesz, addig a haza szeretete az emberek szivében is élni fog. Mert mégis csak az a szocialista polgártárs is jobban szereti a maga gyerekét, mint a szomszédét. A testvérem mégis csak közelebb van nekem mint holmi idegen náció. Sokszor még az állatok is ragaszkodnak azon helyhez, ahol élnek. Az embert pedig, ha kiemelkedni akar az állatvilágból, oda vonzza ahhoz a földhöz, amelyik földben a szülők hamvai nyugszanak. A kegyelet ugyebár emberi érzés ? Ez a kegyelet is némi vonásban forrása a hazaszeretetnek. Ezért tehát mindaddig, amig a szocialista-párt a hazafiatlanság érzelmével tüntet, abban úgyszólván kéjeleg: addig én sohase működhetem együtt a szociáldemokratapárttal. Pedig sok olyan kívánsága van a szociáldemokrata-pártnak is, ami a polgári elem millióinak vonzalmával, helyeslésével és támogatásával találkozik. Ez a hazafiatlan öntudat az, ami a közös működéstől minket leginkább visszatart. Küzdünk az általános emberi igazságokért s addig, amig az általános igazság utáni vágy hazafias érzelmünket meg nem sérti, nagyon is együtt haladhatnánk. Úgy, de én nem tartom azt, hogy ott a haza, ahol a has jobban megtelik. Pénzért se, még jobb létért se köpök rá arra a sírra, amelyik az én őseimnek, véremnek porladozó hamvait takarja el. Igenis! sok olyan eszmét tartok magaménak, amit a szocialista-párt most hirdet, aminek igazságát én régen elismertem. Küzdők is azoknak kivívásáért s oda hatok csekély erőmmel is, hogy az az igazság elérje diadalát. Azonban addig, amig a szocialista-párt a hazafiatlanságot tüntetőleg fitogtatja, addig én velük egy úton nem haladhatok. Egyebekben én mindazon eszmék megvalósításához ragaszkodom, amiket én mint képviselő valaha hirdettem. Az Ön és losonczi pártja iránti köteles udvariasságból felhívó levelére válaszoltam. Az Elnök urat meg arra kérem, hogy ha az én nevem szóba jön, ugyanilyen udvariassággal olvassa fel a hozzá intézett ezen levelemet. Üdvözli Czegléd, 1906 szeptember 6-án hazafias tisztelettel Dr. Molnár Albert orsz. képviselő. Őstermelés és önálló vámterület. Nincs is talán olyan messze az az idő, amikor az önálló vámterület nem mint ábrándkép, — soknak mint rémkép — hanem mint positivum fog előttünk állani, törvényjavaslat alakjában. Helyén való dolog tehát, ha nemcsak az illetékes tényezők, hanem mi, laikus közönség is fokozottabb mértékben fordítjuk oda figyelmünket. A kulturnemzetek mai fejlődése mutatja, hogy e fejlődés legnagyobbrészt gazdasági fejlődés s az egyes gazdasági körök küzdelmei a körül folynak. Nincs az az egyéb természetű érdekmozzanat, amely éppen ezen küzdelemben részt vesz, amely azonban a gazdasági küzdelem egy fázisára visszavezethető ne volna. A küzdelem súlypontja ott van, ahol a körök érdekei egymást érintik, és természetes, hogy az érdek erőssége a küzdelem eredményének mérője. A magyar nemzet évszázadok hiányait az utóbbi évtizedek alatt rohamos fejlődésben iparkodott pótolni s a munkálkodás közepette eljutott azon ponthoz, midőn elég erősnek érzi magát arra, hogy saját erejéből is fennálljon, támaszra nincs szüksége, vagyis rá nézve az önálló vámterület szüksége állott elő. Ez egyenes eredménye a természetes irányban való fejlődésnek. Itt azonban meg kell állapodnunk, mert kérdés, vájjon az erőre vonatkozó érzet megfelel-e a valóságnak ; kérdés, vájjon ez érzet nem kinövése-e az erősen felbuzduló nemzeti önbizalomnak? Erre nyugodt lelkiismerettel azt felelhetjük: akár egyik, akár másik, ez a tényeken már nem változtat, mert az önálló vámterület eszméje annyira beérlelődött a köztudatba, hogy azt onnan kiirtani többé nem lehet. Nem marad tehát más hátra, mint eló'készülniink az önálló vámterületre. El kell készülnünk minden eshetőségre, s a jövő fogja megmutatni, szükséges-e az vagy nem? Bízom abban, hogy szükséges. A körülményekbői következtethetni arra, hogy az önálló vámterület állapota oly kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák között fog beállani, hogy éppen ezen konjunktúrák miatt az önálló vámterület talán kissé káros eredményekkel is fog ránk hatni. Erre az esetre szól az előkészület. Ne ámítsuk magunkat hiú ábrándokkal: az elvitázhatlan tény, hogy Magyarország önálló vámterület mellett a mai gazdasági körülményeket véve alapul, erősebb megrázkódásokat súlyos anyagi áldozatokkal bírhat csak ki. Azon időköznek tehát, mely még az önálló vámterületig hátra van, folytonos munkálkodás közepette kell eltelnie; munkálkodással, melynek egyedüli célja az legyen, hogy hazánk felfegyverkezve készen állhasson annak idején minden gazdasági fennakadással szemben. Nem akarom hinni, de mégis lehet, hogy magyar vámtételek mellett gabonánk nem lesz versenyképes: a gabonaárak annyira leszorulhatnak, hogy gazdáink az ily módon nagyobbodó birtok-teher ólomsulyát nem fogják kibírhatni. Ez ellen kell magunkat biztosítani helyes és céltudatos mezőgazdasági politikával, mezőgazdasági ipar létesítésével. Ez képezze minden munkálkodásunk súlypontját. Nem kell messze mennünk, s intő példára akadunk. Itt van a szomszédos Szerbia! Ne kutassuk azt, hogy mi volt e Szerbiára nézve sajnálatos háború oka, de tény az, hogy a lesújtó helyzet eredménye a meddő gazdasági munkának, mely mindennel törődött, csak azzal nem, hogy hasonló esetekre biztosítsa gazdasági letét. Nagy tanulság háramlik ebből hazánkra. Itt az ideje, hogy Magyarország végre mások kárán tanuljon, hagyjon fel az önálló kísérletezések politikájával ily fontos téren, s teremtsen első sorban biztos mezőgazdasági ipart. Mert ugyan mi lesz akkor, ha az önálló vámterület kedvezőtlen vámtételek mellett köszönt be? Ha Magyarország gabonáját nem lesz képes külföldre szállítani? Akkor majd nagy hasznát fogja venni a fejlett mezőgazdasági iparnak, ha képes lesz itthon feldolgozni termékeit s mint produktumokat szállíthatja a külföldre. Eltekintve azonban attól, hogy a vámterület önállása kedvezőtlen vámtételek mellett köszönthet be, van-e még más haszna a mezőgazdasági iparnak? Még laikus ésszel is láthatni, hogy van és pedig óriási haszna van, mert a gazdasági
