Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-23 / 35. szám

rúdját, ameddig a közbizalom mellette lesz. A haladók fészkelődése, a sajtó egy részé­nek elfogultsága és az egyesek népszerűség hajhászási ingere nem ártott a kormány iránti bizalomnak. A nép bizalma éppen úgy megvan, mint ezelőtt négy hónappal megvolt. Az egész állapot ideiglenes. Csak becsületes kormányzást, a kibontakozás he­lyes irányának megjelölését és majdan a győzelem előkészítését várjuk. Ez a kormány tömeges nagy reformokra nem vállalkozott. Elég lesz, ha a választási jog kérdését meg­oldja, többre összetételénél fogva nem lesz képes. Az általános választások óta egy csomó választás volt. Mindenütt (Eötvös Károly választását kivéve) a koalíció győzött, sőt a nemzetiségektől még hódított is. Eötvös Károly nem bizonysága a közvélemény vál­tozásának. Először is itt a legrútabb helyi politika érvényesült. Az általános választás­kor megtörték a régi helyi klikket, most hódította vissza pozícióját. De milyen mo­rális felfogás mellett? Most elégedetlenek voltak a függetlenségi párt radikáliztnusával azok a jó urak, akiknek két hónappal eze­lőtt még az alkotmánypárt konzervatív irányzata volt a legjobb. A komoly politi­kus ezeknek a választóknak Pál fordulására nem sokat ad. Hozzávéve még mindezek­hez azt is, hogy Eötvös Károly, ez a nagy kaliberű politikusunk, holmi ap.ró„ jelöltek kortesfogásához alacsonyodott le. O, a nagy sovén magyar, a diadal kedvéért a nemzet­köziekkel ölelkezett össze. Ez sem morál! S nem a koalíció bukott meg. A kormány bürója ugyanaz, ami volt. A régi katonákkal, ezek petyhüdt szellemé­vel még a legdicsőbb vezér sem tud diadalra jutni. Bízunk a kormány szándékában. Nincs ok a bizalmatlanságra. Erős szem­mel, becsületes szívvel vizsgáljuk az esemé­nyeket. Hogy ne tévesszen meg senkit, vi­gyáznunk kell. A F. M. K. E. a magyar közönséghez! A nemzetiségi mozgalom végre őszinte szint vallott a Felvidéken. Pánszláv állam a ma­gyar szent korona területén, pánszláv egyházzal, pánszláv iskolával és pánszláv közigazgatással: ez a turóczszentmártoni programm. A F. M. K. E. azért alakult, hogy útját vágja ezeknek a törekvéseknek. Hogy megvédelmezzen két sírjának kancsuka ütésekkel sietetve kézzel való kikaparásánál egy kőmives pallér feleségén — Fábik Erzsébet, — kivül kik vettek részt nem tudni, mert agyon gyötörtetve ő sem tudta, sen­kit sem nevezett. Csonka s hiányos ama közlemény még azért is, mert egy jelentékeny adatra nézve nem voltam egészen tisztában önmagámmal. Ugyanis azon guerillák által meglőtt halottak tiszteséges eltemetésük ügyében kint járt komissió az akkori plébános* helyettesét Stromp Istvánt — a neve sehogy , sem jutott eszembe, — a temetőbe vitte magával, amennyiben a síroknál ő végezte a szer­tartást, ő mondott imát s általa hangzott el a »repuiescant in pace!« tudnia kellett nyugvóhelyü­ket. Ez is megtörtént, mi lett a vége? elkísérték Apátfalvára s kiadatott a parancs bekötni szemeit, egy nyárfához kötözték, a töltött fegyveres le­génység készen állott, hogy lelője; hanem az utolsó pillanatban Grabe hadtestparancsnok meg­kegyelmezett neki. Ő maga mondotta volt nekem : »rettegés közt kiáilottam már a halálfélelmet«. Később Tolna megyébe ment innen plébánosnak. Él-e még? nem tudom. Ily viszontagságos és szomorú eseményekre, fájdalmas visszaemlékezéseim az évforduló nap­ján, váljon kit nem hangolnának le ? S ezzel ki van egészítve múltkori hiányos közleményem. s. * Czente István akkori rendes plébános a magyarok által fogva tartatott volt, alapos ok miatt. Stromp István adminisztrátor nevét Horvát ur, tanító és kántor, szives köz­benjárásával a mostani tiszt, káplán úrtól tudtam meg. Köszönöm. másfél millió tót nyelvű magyar állampolgárt az idegen befolyástól. Hogy a nemzetiségeket a ma­gyar nyelv erejével elválaszthatatlanul fűzze az oszthatatlan magyar államhoz. A cél, a melyet a F. M. K. E. követ, nemcsak a Felvidék érdeke tehát, de érdeke az egész nemzetnek. Húsz éves fennállása óta 55 kisdedóvót alapított. Ma is har­mincöt óvodát tart fenn a saját erejéből. Éven­­kint 2000 vagyontalan tót gyermeket részesít ma­gyar nevelésben. Segélyezi a szegényebb népis­kolákat s ingyen tankönyvekkel látja el a sze­­génysorsu tanulókat. Megjutalmazza a magyar nyelv tanítása körül érdemeket szerzett tanítókat. Népszerű olvasmányokkal ajándékozza meg az ifjúságot, mely az iskolából az életbe kerül. Nemzetiségi vidékeken magyar dalosköröket szer­vez, a melyek a magyar dalt és magyar zenét kultiválják. Nép- és közkönyvtárakat állit fel a magyar-tót nyelvhatáron. Szemmel tartja a nem­zetiségi izgatókat s a magyar kultúra hatalmával ellensúlyozza törekvéseiket. Vagyona alig kétszázezer korona, évi szük­séglete ellenben meghaladja az ötvenezer koronát. Nagyon reá van utalva tehát a magyar társada­lom anyagi támogatására. A F. M. K. E. hivatása: egy második hon­­alapitás Magyarország felső megyéiben, az el­szegényedett, vagyontalan, nyomorral küzdő tót lakosság között. Ez a szerencsétlen, megtévesz­tett, de becsületes és erkölcsi alapjaiban meg­bízható nép még nincs elveszve a magyarságra nézve, ha megmentésében a magyar társadalom segítségére siet a F. M. K. E.-nek. Magyar véreink, akiktől sohsem kért áldo­zatot hiába semmiféle hazafias ügy, bizalommal fordulunk hozzátok. Iratkozzatok be egyesületünk alapitó, örökös, rendes vagy pártoló tagjai közé! Járuljatok filléreitekkel hazafias nagy munkánkhoz! Minden fillér, a melyet adtok, egy-egy tégla­darab, amellyel hozzájárultok a magyar nemzeti állam kiépítéséhez. A F. M. K. E. augusztus hó 27. és 28-án tartja meg XXIV. évi rendes közgyűlését Szent­­iványi-Csorbatón. Ebből az alkalomból az egye­sület évkönyve, amely Clair Vilmos főtitkár mun­kája, nagy részletességgel számol be az egyesü­let széleskörű tevékenységéről. Az egyesület a Felvidék tizenegy törvényhatóságában állandóan fentart és segélyez 36 gyermekóvót és 1 elemi népiskolát; a magyar—tót nyelvhatáron és az egyes törvényhatóságok nyelvszigetein 107 nép­könyvtára működik, melyek nagy olvasottságnak örvendenek; azonkívül egymásra szervezi a ma­gyar olvasóköröket, ifjúsági egyesületeket, magyar dalosköröket, műkedvelő-társaságokat és iskolai színházakat. Az elmúlt évben mozgalmat indított az egyesület egy Nyitrán építendő kulturház ér­dekében, kiadta a Vágvidék népmondáit, elha­gyott árva tót gyermekeket magyar vidékekre tele­pített, közbelépett a kormánynál a szeniczi és miavai nemzetiségi olvasókörök engedélyezése ellen, gyűjtést indított egy néhai Grünwald Bélá­nak emelendő szobor költségeire, emlékiratot in­tézett a kormányhoz a vasárnapi munkaszünetnek a pálinka mérésekre való kiterjesztése iránt, erkölcsileg és anyagilag támogatott minden ha­zafias törekvést, mely a felekezeti élet meg­­magyarositását s illetőleg a magyar isteni tiszte­letek behozatalát célozta. A F. M. K. E. eszméje volt, hogy a honvédgyalogezredeknél, a katonák művelése céljából, úgynevezett legénységi könyv­tárak szereztessenek. Az országban első honvéd­legénységi könyvtárat az egyesület mindjárt föl is állította Nyitra városában, a 14. honvéd gyalog­ezrednél. Az intézmény annyira bevált, hogy Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter nyilvános köszönetét fejezte ki érte az egyesületnek s egy­­szersmint magáévá tévén az eszmét elrendelte, hogy hasonló legénységi könyvtárak az ország összes honvédállomásain államköltségen szerez­tessenek. Az egyesületnek összes vagyona 262.411 korona. Bevétele az elmúlt 1905. évben 77.590,84 korona volt, kiadása pedig 68'590,84 korona. Az 1907. évi költségvetést 93.113 koronában kéri engedélyezni az elnöség. Az egyesületnek ma 7437 tagja van, nevezetesen 713 alapitó, 339 élet­hossziglan való és 6385 rendes és pártoló tagja, szaporodás 1420 tag. A magyar nyelv sikeres tanításáért és a magyar szellemnek társadalmi utón való terjesztéséért, az elnökség indítványozza, hogy a 200 koronás Thuróczy Vilmos-jutalomdij Veszély Imre, ruttkai állami elemi iskolai tanító­nak, a budapesti Nemzeti Kaszinó 120 koronás jutalomdija Kerényi Nándor bars-szt-mártoni állami elemi iskolai tanítónak, a Bende Imre v. b. t. t. nyitrai püspök 80 koronás jutalomdija pedig Árvay János nagybittsei kath. tanítónak szavaz­tassák meg. Az egyesület dicsérő oklevelét 28 felvidéki tanító, tanítónő és óvónő kapja. A ma­gyar nyelv megtanulásában kitűnt idegen anya­nyelvű elemi iskolai tanulók a jövő évtől kezdve nem jutalomkönyvet kapnak, hanem egy kéthe­­tenkint megismétlődő jutalmat, az »Én Újságom« cimü ifjúsági lapot, amelyet számukra az egye­sület fog előfizetni, szorgalmuk arányában, egy­­két-három évre. Évkönyvében az egyesület meleg hangon méltatja Thuróczy Vilmos v. b. t. t. cs. és kir. kamarás elévülhetetlen érdemeit, aki nyolc éven át volt elnöke az egyesületnek s annak nem­csak erkölcsi tekintélyét emelte, de anyagilag is jelentékenyen megerősítette. Az egyesület jövő évi programmjába föl vannak véve: a felvidéki magyar színészet rendezése, a névmagyarosítások általánosítása, az egyesületi óvónők fizetésrende­zése és amit első helyen kellett volna említenünk: a nemzetiségi mozgalom ellen való védekezés és annak ellensúlyozása. Az egyesület ezidő szerint dr. Gyürky Geyza ügyvezető alelnök vezetése alatt van, aki már tizenkilenc éve szolgálja ön­zetlenül az egyesületet. Bosco redivivus. (Befejezés.) Irta: Dr. Gärtner Henrik. Igaz, hogy én e számításnál 4 %-os rok­kantsági hányadot vettem alapul. A t. elnökség pedig a maga »kipróbált« alapján csak maximum 2-5 °/0-ot hajlandó koncedálni. Nos, még ezt a 2 5 °/0-ot, azaz ezer tagonkint 25 tagot sem képes becsületesen kiszolgálni. Hogy az ezres csoport által a tiz évi várakozási idő alatt gyűjtött 180,000 koronányi tőkét tartalék gyanánt félre kell rakni, már fentebb kimutattam. Marad tehát az ezres csoport által évről-évre befizetendő tagdij-járulék. Ez kitesz a szolgáitatmányok első (a tagság 11-iki) évében, 25 tag rokkanttá válván, 975 X 15 kor. 60 fill. = 15,210 kor.-t, ebből lemegy az adminisztratív kiadásra számítandó 12°/0 1,825 kor., marad netto 13,385 korona. Ebből á 618 kor. 80 fill, fizethető: 21 6 járadék. Azaz már 3.4 járadékra nincs fedezet! De ez még csak az első, a legkedvezőbb év­ben. van igy! Minthogy természetesen minden évben elhal a tagok bizonyos százaléka, a mellett új meg új tagok kerülnek rokkantsorba, akiknek pedig már magasabb járadékra van igényük: egyik oldalon mindegyre fogy a járulékot fizetők száma, a másik oldalon viszont mindegyre emelkedik a fizetendő járadék nagysága. Boszorkánymester legyen, aki ilyen körülmények között fenn tudja tartani az egyensúlyt! Hogy milyen arányban fogy a fizetők száma, arra pozitív adataim nin­csenek. De minthogy fent abból a feltevésből indultunk ki, hogy negyven évi tagság után nem marad fenn több mint 40 tag, aki járadékot húz, átlag a tiz évi várakozási idő leteltét megéT 1000 tag közül egy évre 32-nek kidőltét kellene szá­mításba venni. De csak 20-at számítva az első évekre, további tiz év múltán már csak 800 fizető tagunk van, kiknek évi befizetése 12,480 kor., ebből levonva 12 u/o adminisztratív kiadást 1,497 csak 10,983 korona marad járadékok kifizetésére. Minthogy pedig a tagok járadék-igénye évenkint 1 %-kal nő, a fent kimutatott 25 járadék már nem á 618.80, hanem szerényen (10 évre) csak 5 %-kal magasabban számítva, egyenkint kerek 650 koronának veendő. 10,983 koronából pedig csak 169 tagnak jut el­látás. S mivel a szükséglet már 16,250 kor. lenne, a deficit minden ezer tag után ekkor már 5267 koronát tenne! Ez a deficit pedig elkerülhetetlen kényszerűséggel évről-évre nő! Íme, a számok világításában a mi egyesüle­tünk életképessége! — még akkor is, ha a t. elnökség >alap«-ját helyesnek elismerjük! Csakhogy az afféle számítások, illetőleg ilyen számításokkal kimutatható deficitek a mi egyletünk t. elnökségét cseppet sem aggasztják. Kell is neki befizetés és járulék közötti helyes aránnyal, keli is neki rokkantsági százalékkal s holmi biztosítás-technikai alapokkal (vulgo szám­vetéssel) törődnie. Gondoljon a fránya jövőbeli deficitekkel! Ha esetleg be is áll valami hiány­fedezésnek szüksége, akkor »folyamodik az egy­let az alapszabályban gyökerező azon jogához, hogy a tagoktól valamivel (?) magasabb illeték befizetését kéri, hogy a segélyeket le ne kelljen szállítania«. így aztán feleslegessé válik minden előre számítás, előre gondoskodás, mert, mint a t. elnökség oly szépen mondja, »az egyletnek a tagokban kell megtalálnia azt az erőforrást, mely

Next

/
Thumbnails
Contents