Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-16 / 34. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

1 Előfizetési ára: || POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: 1

Negyedévre 2 kor. jj I Egy petitsor tere 10 fill.

E^lvr,: § I A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT !!

Egyes szám ára 20 fii. || HIVATALOS KÖZLÖNYE. i^nyos^b.

I — —. I1 ' ' --==!■

I. évfolyam. 34. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. augusztus 16.

Városi politika.

Mióta a »Losonczi Újság« megindult, volt alkalmunk egynéhányszor városunk ügyeit érinteni, a félszegségeket és vadhajtásokat nyesegetni, noha a legtöbb esetben a városi vezetőség rossz néven vette ami megjegyzéseinket, mig olvasó közönségünk tapsolt lelkes örömében.

Nekünk azonban — ez ügyeket illetőleg — nem célunk, az egyik félnek bosszúságot, a másiknak örömöt okozni. Mi mindig csak a jól felfogott és helyes irányban vezetett közérdeket akarjuk szolgálni s innen van, hogy nem nézünk egyénekre, de keressük az általános elveket, amelyek megvalósítását szeretnők, vagy a melyeknek megvalósításán örvendünk. Innen van pl., hogy a közelmúltban »neki mentünk« a hordó-rendszernek. De választ, felvilágosítást inai napig nem kaptunk, pedig a javaslat nemcsak készül, de megvan s azt a polgármester ur már julius hó 10-én alá is irta. E javaslattal most részletesen nem foglalkozunk, de jelezni akarjuk azt a városi politikát, amely nem a felvilágosításban nyilvánul, de az agyonhallgatásban. Avagy két hét óta nem lehetett volna választ adni, hogy hát tényleg miben áll az a bizonyos rendszer — legalább a közönség megnyugtatása érdekében. Mert mentői többen szólnak egy javaslathoz, annál több embert terhel a felelőség s annál bizonyosabb az, hogy a jól megrostált tervezet megvalósítva a lehető legjobb lesz, vagyis hivatásának megfelelő.

De Losonczon nem találunk ilyen törekvést. Sőt tovább menve, igazi városi politikát sem látunk Losoncz életében. Erről lagcsattanósabban beszélnek pl. a polgármesteri évi jelentések, amelyekben egy csomó ünnepi beszéden kívül sok a statisztikai adat; van bennük szép névsor és egynéhány jegyzőkönyi kivonat. De amit az ember leginkább keresne bennük, tudniillik azt, hogy mennyit, miben haladt a város, minő szerződéseket csinált és mik a legégetőbb szükségei s mik általában a jövőre nézve a tervei, arról alig találhatni egy-két sort. Pedig ha valahol, a város évkönyveiben kellene egy ily programmot adnia vagy a polgármesternek, vagy a tanácsnak, de adni kell.

Egy várost határozott cél nélkül vezetni nem lehet. S Losonczon ez a határozott cél a múltban hiányzott. Azért van, hogy katonaságot halmozunk a város nyakára, hogy csinálunk vágóhidat, tőzegrendszert, villanyvilágitást, artézi kutat, stb. stb., de igazi jóravaló intézkedést, illetve a jóravaló intézkedés, okszerű és józan keresztűlviteiet sehoi semmiben sem találjuk. Majdnem mindenütt hiányzik a szakértelem, amely miatt a város deficitre dolgozik, s amely miatt a pótadó rohamosan nő, a város adóságai hasonlókép.

Ismételten kijelentjük, hogy személyekre nem utazunk, de szeretnők, ha kialakulnék egy igazi városi politika, amely nyíltan tervez, tárgyal mindent, amely igyekszik közhangulatot teremteni s amely lehetőleg előre megcsinált marsruta, jól átgondolt terv szerint halad.

Amióta a városok kialakultak, a város népeinek szükségletei, bajai, kívánalmai is nőttek. Szociálpolitikai szempotból a városokban vannak a legnagyobb társadalmi bajok. De e bajok orvoslására Magyarországon általában, de különösen Losonczon alig történt valami.

Avagy mi történt eddigelé népünk érdekében? Hol van az az intézmény, amely a hatalmas monopóliumokat fölhasználná népünk javára? Avagy van-e községi ellátása — a hordórendszeren kivül — városi vállalkozásoknak, hogy a vele járó monopolszerű haszonból e város lakói jóléti intézményeket alkotnának s hogy a fogyasztó közönséget olcsóbban kiszolgálhatnák ?

Hát ilyen nincs! De szerves város rendezésünk sincsen. A telkek beépítése sincs szabályozva a lakók javára. A teleküzérkedők meg meggazdagodnak, de eladó ház bőven található. Pedig e kérdések helyes megoldása a városi politika feladata.

Innen van, hogy városunkban összevissza épül minden. A gyárak a Kriván torkából kapják a szelet, hogy füstjüket végigszórják a városon. A kaszárnyák a legegészségesebb helyet kapták s a város Gácsfelé való fejlesztését magakasztják. A közintézmények a város keleti felén épültek, s mivel arra — épen a helytelen városrendezkedés miatt — a város továbbfejlődése lehetetlen, összes közintézeteink a vá-T A R C A.

Nyári levél.

gedves barátom !

Írod, hogy házat akarsz építtetni. Házat, amely családodnak kényelmes legyen, az idegen szemének pedig kellemes. Ami az első feltételt illeti, azt hiszem, te magad is tisztában vagy vele. Megbeszélted te már azt kedves feleségeddel sokszor, hány szoba kell, milyen legyen a konyha, hogy álljanak a mellékhelyiségek? stb. stb. De már a másik kérdés, az már egy kissé nehéz. Hiszen épen azért irsz nekem, mert mondod, én művészettel foglalkozom és többet kell is tudnom róla, mint egy irodában élő embernek. Ha az én szerény felfogásom érdekel, nagyon szívesen.

Azt kérdezed, hive vagyok-e a modern iránynak? mert nem akarod magad nevetségessé tenni, tényleg nevetni való Ízléssel épült házzal, amilyennel már találkoztál is. Azt kérdezed, hogy ne úgy épitesd-e házadat, mint a hogy azt öregapád tette volna? mert hisz járt utat járatlanért el ne hagyj. Kérdésedre azt válaszolom, hogy hive vagyok a modernnek és csöppet sem tanácsolom, hogy te, a ma embere, apáid módjára építs. Mert hiába, valljuk meg az igazat, mai ember szemében furának látszik a reneszánsz ház. Olyan embert értek persze, aki vesz időt magának arra, hogy ilyen dolgok felett gondolkozik. Az ilyen ember például megütődik azon, miért van az a reneszánsz házaknál, hogy a földszint nagy kövekből van építve egyszerűen, tömören vár módjára, az első emelet pedig díszes a többivel ellentétben, amelyek mennél távolabb esnek a szemtől, annál inkább egyszerűsödnek. Ez tényleg különös szerkezet a ma emberének, aki azt tartja, hogy a földszint legyen a legdíszesebb, mert az a legközelebb van hozzám, azt nézem meg a legjobban. Miért is kezdik ezt a széptani elvet az olasz mesterek csak egy emelettel feljebb? Azért kedves atyámfia, mert az olasz gavallérok nem pálcikával sétáltak az utcán, de kard csörgött az oldalukon és ha egy Medicsinek nem tetszett az, hogy p. o. valamely tanácsbéli úr olyasmit mondott a gyülekezetben, ami neki nem tetszett, annak a napnak esti óráiban összeszedte népségét, kivonult haragosának palotája elé, azt meg is ostromolta, be is tört és ha előkapta a szenátort, bizony meg is szúrta. Akkor »a gazdának a háza, a vára is« volt. Természetes hát, hogy a földszintet nem igen cifrázták. A szob ot, (amely pedig talán a földszint lépcsőjéhez illenék) az első emeletre teszik, mert ott már le nem törheti a szobor orrát műérzékkel nem biró csatlós. Ma már ilyesmi elő nem fordulhat, mert a rendőrség manapság a sötétbe rakná az egész harcias társaságot, ilyen (pedig akkor közönséges) szelíd csendháboritásért. Most kiteheted egész bátran a földszintre finom diszitő elemeidet, nem puskázza le azt senki. Nem különösek-e a mai kor gyermekének a dóri, jóni stb. oszloprendek, mikor azt vasból látja maga előtt? Mert a kor haladt ám és előtérbe lépnek új építő anyagok, amelyek új szerkezeti módot követelnek. A Perikies korabeli építő tisztában volt anyagával, a kövei. Ennek a természetéhez alkalmazkodott, tudta menynyit bir el, olyan vastagra építette és olyan oszlopfejet konstruált rá, a milyet a kő kívánt. De ma, ha oszlop kell, építik azt vasbók mert olcsóbb is, célszerűbb is. Hát megépítik. Öntetnek szép

korintusi oszlopot egészen olyant, a minő* a görög házakon látnak. Ezt azután felállítják ujfent olyan módon, mint ősapáink tették. A modern ember messziről azt hiszi, hogy ha ilyen oszlopot lát, hogy az úgy is van építve, mint azt építeni kell. Az oszlophoz érve nagyon csalódik. Látja, hogy az nincs is becsületes módon építve, de egy darabból öntve — vasból. Eszébe jut a vas jelleme: hiszen a vas nagyon sokat elbíró anyag, elég lenne ennek a vastagságnak talán nyolcadrésze is. Micsoda ember lehetett a mérnök, aki erről megfeledkezett. Bosszúsan megkopogtatjuk ujjunkkal az oszlopot, kitűnik, hogy üres. Tehát a mérnök okos ember, praktikus ember, tényleg annyi az anyag, amennyire szüksége van. Ez a körülmény nemcsak hogy meg nem vigasztal, de elszomorít. Hát hogy?! ez a mérnök miért hazudik? Miért mondja nekem, hogy a vas kő? Miért önteti az oszlopfőt, mikor az úgy szép, ha kőből van faragva, mert az oszlopfő megteremtője kőbe lehelte a gondolatát ? Miért hazudik a mérnök, mikor senki sem haragszik meg érte, ha meghagyja a követ, kőnek; a vasat, vasnak? Sőt követeli az ember Ízlése, hogy a vasat úgy formálja, hogy első pillanatra mutassa magát annak, ami tulajdonképen az.

De nemcsak a vas uj anyag az épitő művész kezében. Itt van a cement, a gipsz, uj tégla nemek, uj diszitő technikák, ezek mind uj formákat, más feldolgozást követelnek.

Egész más művészi korszak küszöbén állunk. Ezt a korszakot nem egyes emberek, de maga az idő teremtette, hozta magával. Érted már miért vagyok modern ember és miért mondom neked is, meg mindenkinek, hogy szakit-