Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-02 / 32. szám

trösztök, acél-, ezüst-, szén-, gyémánt-, petroleumsőt legújabban a húströsztben főtt emberhús királyoknak sokszor nagyon is piszkos eredetű megszámlálhatian millióira gondol, esetleg ha a nemzeti közvagyonosodás és erősödés kívánja, úgy a félmegyéket elfoglaló, egész munkás városokat vasgyűrűvel fojtogató kötött birtokok kimerithetlen termékenységű humusán szeretne jómódú független földmivelőket látni. De a kollektivizmus fanatikusainál ez nem igy van. Ők ha az aktiv politika terére lépnek, épen nem támadják a nagy tőkét és a latifundiumok talaján is nem független közép, de egészen törpe földmivelőket akarnak látni. Taktikájukhoz tartozik, hogy az egész világrészekre kiterjedő trösztök egyenletes nyomás alatt levő óriási számú nyomorgó munkásai által tegyék lehetségessé a mai jogi állapotból a kollektivizmusba való átmenetet, jobban mondva átugrást. Sőt, hogy ezen állapot előállását siettessék, szintén taktikájukhoz tartozik, hogy a jómódú kis embert tönkre tenni engedjék a nagytőke által. Hiszen világos, hogy a kis iparos, akinek nehány fiatal munkás segit, akiknek előmenetele nincs elzárva, a kisebb^ gyárák munkásai, ha jól megy dolguk, igényeikhez képest semmiféle ideális kollektiv utópiákért nem fogják fejüket beveretni, és még az izgatásnak is ellen fognak állni.

Sokszor csodálkoztam ezelőtt, hogy ami leggarázdább szociális sajtónk, miért nem támadja soha a trösztöket, karteleket és az osztrák érdeket szolgáló tőzsdék fosztogatásait, főleg a gabona árának leverése által egyenesen az osztrák ipart és nemzetgazdaságot segítő műveleteit, a melyek épen most országszerte méltó fölháborodást okoztak. Most már világos előttem, hogy ez taktikai fogás, — és milyen hazafiatlan és embertelen fogás!

Tudományos elméletükre is igen rossz fényt vet, hogy ez nem csak egyszerű taktika, melyet könnyen változtatni lehetne, de olyan, amely az elméletből folyik. Hiszen a jómódú kisiparos és földmivelő, ha a politikában és társadalomban túlsúlyra jut, lenne leghatalmasabb ellensége a kollektiv elméletnek, és kaptafájával vagy kerítésének karójával verne vissza minden támadást, amely a jogrend anarchikus természetű fölforgatásával fenyegetne.

Mielőtt talán a történeti fejlődés a társadalomnak kollektiv jogrenden való alakulását meghozná, a mai belátásunk szerint sokkal kedvezőbb állapot az egyenletesen tagolt vagyonok túlsúlyán alapuló igaz demokratikus társadalom állapota; az, amely felé egy józanan, és magyar nemzeti szempontból gondolkozó politikusnak törekednie kell, még akkor is, ha a kollektiv jogrendnek, mint végső ideálnak, hive.

Maga a kollektivizmus állapota is csak ezen az utón valósúlhatna szabad feljődéssel, erőszak és anarchia nélkül és a műveltség veszélyeztetése nélkül. Esetleg a társadalom és közgazdaság fejlődése folyamán a mindinkább hatalmát vesztő nagybirtok, védelmezve jövedelmezőségét, mindinkább a géptechnikával és az ipar mezőgazdasági részével társul. Ez másrészről a középbirtokot szövetkezésre bírja és ezen szövetkezések képeznék a kollektiv jogrend első egységeit. Ezeknek megerősödése folyamán kifejlődhetnék az uj jogrend, amely mellett egy ideig a kisebb hatalmú nagyobb birtokra a régi maradna érvényben, mint az egész átmeneti állapot kerete. Természetszerűleg azonban a kollektiv szövetkezetek nyomásának, versenyének ez sem állhatna soha ellen és a teljes Utópia békés megszületésének ideje elérkezett akkor.

Az első lépés azonban ehhez épen az, amit a mi szociálpolitikusaink készakarva kerülnek, sőt megakadályoznak: az óriási tőkék garázdálkodásának megfékezése. Legújabban Roosvelt is ilyen irányban akciót szándékozott megindítani, amint azt a napilapok többször közölték. Nyilván észrevette, hogy még az amerikai demokráciára is, amely pedig a mienknél hasonlíthatatlanul igazabb és erősebb, a legnagyobb mértékben veszedelmesek lehetnek.

Nálunk az igazi és intézményekben sok részben már is kész demokráciának a gyakorlatban is teljes érvényesülését a nemzetközi szocialista törekvések egyenesen akadályozzák, pedig csakis ennek a készben papiros-demokráciának a valóságba való átmenete és még némely ellentétes intézményeinknek kicserélése után lehet csak további társadalmi haladásról szó, átmeneti anarchiának és egy uj sötét középkori állapotnak veszélye nélkül. Annál inkább, mert szerintem egy lábunkkal legalább még most is a középkorban vagyunk.

Menenius Agrippa meséje az akkori fölfogást kielégítette, mai nap az élettan már részletesebb tudomány lett. A mai természettudomány azt tartja, hogy a nagy világtestben az ásványi atomokból, növényi cellák és azokból állati idegducok alakulnak, mig végre a leghatalmasabb idegduc, az emberi agy szerveződik és ezek közt egy folytonos körforgás van. Épen igy az élő egészséges emberi testben is keringő vérnek részei természetesen helyezkednek el a tagokba, szervekbe és az agyba. Miként ebben, épen úgy az emberiség nagy testében, a Társadalomban is akkor egészséges az élet, ha egyes tagjai minden intézményes és gazdasági korlátoktól teljesen mentesen olyan foglalkozási osztályokban helyezkedhetnének el, ahová tehetségük és vonzalmuk kijelöli őket. A műveltségnek egy bizonyos átlagos foka mindenki által elérhető lenne s ez által a mai társadalmi osztályoknak kasztszerű elzártsága enyhülne. Magával hozná ez az igényeknek is közeledését, egy részről emelkedését, más részről leszállítását, hiszen azok tulhajtásukban semmivel sem járulnak az élet valódi élvezetéhez s lényegileg a nevetséges divat hóbortoknál és apró hiúságok kielégítésénél nem értékesebbek.

Nem ítélem el tehát a sztrájkot, mikor az nem szerződésszegéssel jár, és kivihető, magát a foglalkozást meg nem semmisítő mérvű követelésekkel lép föl. A munka és tőke értékének meghatározása a kereslet és kínálat elmélete határozottan nem alkalmazható. Itt az ember és annak

emberileg méltányos és szükségképen feljődő igényei a döntők s a gazdaságilag erősebb tőke ellenében azt szövetkezés és a sztrájk eszközeivel is keresheti.

A foglalkozási osztályok kibékülésének is ez a kulcsa, mert világos hogy egy ilyen társadalomban a nélkül, hogy a műveltség és igények óriási különbsége áthághatlan korlátokat vonna azok érintkezése elé.

Menenius Agrippa meséjének ezen modern magyarázatát azért adtam, hogy szocialistáink is meglássák az igaz utat, és csatlakozzanak napi politikájukban szorosan a magyar nemzeti függetlenséget és demokrata fejlődést óhajtó párthoz.

Szegény hazánkban az agráriusok zöld lobogójának ellentéteképen a nemzetköziek piros lobogója leng s mindkettő fölött az ingó tőkének papiros tehát fehér jelvénye uralkodik, — fehér, de nem az ártatlanságtól! Mily szép lenne, ha ezek méltányos békében egymással a magyar nemzeti demokratikus törekvésekben hallgatagon egyesülve annak piros-fehér-zöld színében együtt harcolnának legalább addig, amig az osztrákot nem sikerült alaposan és végérvényesen leteperni, hogy többé ne jusson eszébe a sok zászló fekete árnyékaira appellálni, amelyeknek feketeségében az osztálygyűlölet ül és sárga irigységgel egymásra törve fekete sárga indulataikban csak az osztrák és közvetve a német győzelme virit.

Madách Aladár.

Bosco redivivus.

(Folytatás.)

Irta: Dr. Gärtner Henrik.

Milyen könnyelmű s vakmerő azon önkényes, bár nagyon kényelmes feltevés, hogy a rokkantsági arány a népesség összességében nem lehet kedvezőtlenebb, mint a nyomdászoknál, azt megcáfolhatatlanul, de ez esetben igenis megcáfolhatatlanul bizonyítják a német birodalmi rokkantsági intézmény adatai. Ezen intézménynél 1904-ben (ezen év adatai tétettek közzé legutóbb) tehát működése 14. évében, több mint 4°/0-a, négy százaléka a tagoknak volt rokkantsági s nyugdíj-állományban. Tehát az arányszám nem 2'5°/„, mit a t. egyesület a képzelhető maximális arány gyanánt állít oda, hanem négy százalék! Ez az egy adat egymagában halomra dönti a t. elnökség okoskodásának s cáfolgatásának egész légvárát. Ez az adat azt mutatja, mikép alakulnak a viszonyok nem egy speciális körű egyletecske szűk keretében, hanem országos alapon, a nép összes munkás rétegeit felölelő, ténylegesen működő intézményben. Ha pedig tény, amint tény, hogy 4°/#, sőt még azon felül*) is lehet a járadékban része*) Jegyzet. Hogy a négy százalék néni állandó s

éppenséggel nem maximális arányszám, hanem csak egy folyton emelkedő lépcső bizonyos középfokra, mutatja az, hogy 1897-ben, tehát az intézmény működése 7-ik évében, még csak 3% volt (több év adata nem áll rendelkezésemre), és hogy a német birodalmi intézmény azzal számol, hogy a fejlődés végső fokán, a biztosítási működés teljes állapotában, 11 0 o lesz az arány. Én azonban csak a 4 ü ivót veszem alapul, mint amely eddigelé a pozitív tapasztalásból tényleg beigazolható.

utóbbinak Szemesen nem csak az elejét, hanem a hátulját is megeszik. A hajnali órákban a baromfi lárma s a köpülők csobogása veri fel az embert álmából s épen azért valósággal dühöng a rántott csirke, paprikás csirke, túrós csusza meg a kapros lepény. Épen azért itt két hó alatt a segédfogalmazó osztálytanácsossá hizzik, a joggyakornok a táblabiró alakját ölti fel, az alanyi költőből ferencvárosi dijbirkozó lesz, sőt ha tovább mennék, kihozhatnám a hózentrágerből a krinolint is.

Faluszemes lakosságát nyáron a hét minisztérium tisztviselői s az ezek alá tartozó hivatalok tisztviselői képezik. Egyszerű emberek lévén, az összetartás és a kedélyesség egymás között páratlan. Főtalálkozási helyük a balatonpart és utána a »Hableány«, mely a Klamarikhóz képest valóságos végeladást rendez reggel, délben, este.

E teljes kényelemmel berendezett modern szálloda mintegy 5 éve épült, nevét egy székeskáptalani kanonoktól nyerte, de azt most, mióta ott egy fess huszár hadnagy gyakran járja a bostoni, mint a falusiak suttogják, kénytelenek »Habasszony -ra változtatni.

Miután pedig a lakosság szőllőműveléssel is foglalkozik, kitűnő hegyeikben a legjobb bor terem, a litert is alig ismerik s olyan kupával mérik a felséges »badacsonyit«, hogy a czinkotai nagy itce hozzá képest csak kupica számba menne. Mivel pedig régi a mérték, öreg az érték is, négy garason tökéletesen be lehet rúgni. (Természetesen előzőleg be kell venni nehány korona-árút!) Ha jobban leírtam volna, ezekből körül-belül megérthetné az olvasó, hogy milyennek kellene lenni Szemesnek. Most áttérek Balaton-Szemesre.

Ez két részből áll, úgy mint az alsó és felső villa-telepből. Az alsó rész közvetlen a Balaton partján fekszik modern villákkal, melyeket pompás kertek vesznek körül. Valóságos paradicsom. Úgy építkezésre, mint berendezésre nézve a Huber-, Szőts-, Kohlener-, Kimer-, Lamm-, Göttinger-, Kemenes-, Méhelyi-, Artner-, Fináczy-, Klemm- és Éromm-féle villák tűnnek ki közöttük.

A felső villa-telep az alsó telep felett fekvő, magas fenyőkkel benőtt »Bolom« hegyen épült, melynek koronáját dr. Vajdits jeles ideggyógyászunk Vajda-Hunyad várának mintájára épült villája képezi. A régi vár sáncai és árka még teljesen épségben vannak, sőt a felvonó-hid is karban van tartva. Háta mögött fekszik a régi hun temető, melynek nagy halmai alatt nyugosznak a derék hun vitézek s lovak csendes békességben.

A felső telepen épült villák nevezetesebbjei a Kulcsár-, dr. Rumbach-, Halmay-, Szilágyi-, Bernola-, Nobilis- és Endresz-féle villák.

A két telepet gyönyörű fenyves és platán fákkal szegett olyan park választja el, amilyent Losonczon szeretve tisztelt polgármesterünk ötvenedik uródja sem fog látni soha.

Az alsó villa-telepen vannak a teniszpályák, fürdés után naplementkor itt gyűl össze a társaság és pedig leginkább a Kohlener villa előtt, mely kedves és bájos úrnőjével a villások társaságának központja, nekünk losoncziaknak pedig kedves tanyánk s patrónusunk.

A Balatonnak fürdésre nézve legkellemesebb pontja Szemes, mivel itt nád, sás és szúnyog nincs, a part sekélyes; úgy, hogy a mély vízig 10—15 percig is kell gázolni, ami tekintettel a gyerek-seregre valóságos áldás.

A vetközés a vízben cölöpökre épült kabinokban történik, hová hosszú deszka padlón át jutunk be. Itt a családok nemek szerint vetkőznek le, lévén minden családi kabinnak 2 osztálya. A férfiak teljes mezben, a nők pedig szemre való fürdő kosztűmben fürödnek s órahosszat elcsevegnek a hűs hullámokban, akár csak a Klamarik nagytermében. Fürdés után mint a cigányok vagy beduinok csuklyás fehér kaftánokban kiülünk a partra, a fövénybe s ott töltjük el időnknek legkellemesebb részét.

Csak most veszem észre, hogy még eddig mindig csak a nagyokról beszélek, pedig ezek itt csak olyanok mint húsra a nyomaték, mert itt minden családapa és anya csak a gyerekek végett nyaral.

Hogy a Balaton az apróságokkal mit mível, az valóban csodálatos, az apák és anyák valóságos meséket és dicsénekeket zengnek róla s áldásos hatásáról. E mellett bizonyít az is, hogy aki egyszer itt töltött egy nyarat, az innen többé el nem marad.

Miután pedig minden családapának a Balatont a legjobb szívvel ajánlom, nősüljön meg Ön is kedves Szerkesztő Úram mielőbb s legyen úgy Önön mint kedves hét gyermekén az Isten áldása. Amen !

Zsivkovics Antal,