Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-02 / 32. szám

Melléklet a Losonczi Újság 32. számához. (1006.)

sülök arányszáma, akkor feltétlenül be van igazolva mindaz, amit én előbbi cikkemben bizonyítottam és kárbaveszett tintafogyasztás a t. elnökség egész cáfolgatása. Maga a t. elnökség is csak azon az alapon birja egyesülete életképességét bizonyítgatni, hogy a rokkantak arányszáma nem haladja meg a 2-5%-ot. Mivel pedig a valóságban minimum 4%-kal kell számolni, kétségtelen, hogy, amint azt már múltkor bebizonyítottam, az egyesület nem képes elvállalt feladatának megfelelni. * *

S nem sajátságos-e, hogy magának a t. egyesületnek eddigi rövid működéséből is megállapítható rokkantsági arány nagyjában egyezik a német birodalmi statisztika szerinti aránnyal ? nem pedig a nyomdász-egyesület »kipróbált« alapjaival? Miként előző cikkemben is kimutattam, a t. egyletnél eddigelé egy-egy csoport, illetőleg évjárat rokkantjainak száma 3'8%-nak felel meg, tehát megközelítőleg ugyanannyi, mint a német birodalmi 4%. E találkozása az adatoknak szintén fényesen igazolja számitásaimat. Emezek szerint pedig a t. egylet egy-egy évjárat nyugdijszükségletére kétszerannyit költ, mint amennyit az illető évjárattól bevesz. S eszerint nem rémkép, hanem a reális tényezőkből számszerű bizonyossággal előre megállapítható alakulása a jövőnek az, hogy a t. egyletnek, tesszük tiz év múlva, midőn majd kerek számban 1200 rokkantra számítania lehet: arra az évre legkedvezőbb számítással is minimum 300,000 korona hiánya lesz. Évi 300,000, illetőleg évről-évre emelkedő deficit mellett minő gyorsan olvad majd le semmivé a hatalmas, kimeríthetetlen két milliónyi tőke, sőt akár annak kétszerese, háromszorosa is: azt könnyen ki lehet számítani. Hát még, ha majd esetleg, mint az egyesület t. elnöksége reméli,

3—4 millióra szökik fel a tagok száma? Akkor derül csak ki, hogy minő jelentősége van annak a differenciának a 4% valódi s a 2'5% »kipróbált« (de valóságban az egyesület jelenlegi eszközeit is felülmúló) arányszám között. Négy milliónyi taglétszám mellett 4%-os rokkantsági állomány = 160,000. Ennek évi szükséglete: 99 millió korona, mivel szemben a 4 millió tag összes befizetése 63 millió korona s igy egyetlen egy év deficitje 36 millió korona lenne! Ilyen biztos alapra helyezkedett a magyarországi munkások rokkant- s nyugdíj-egyesülete!

Ne tessék ám gondolni, hogy én itt csak szárnyára eresztem képzeletemet s dobálódzom a milliós számokkal, hogy elkápráztassam a naiv olvasót. »Nem akarunk mi céltalanul milliókat milliókra halmozni,« mondja a t. elnökség kedves naivitással. Hát kérem szeretettel: a német birodalmi intézménynek egészen más az álláspontja. Mutatja az, hogy a birodalmi rokkantbiztositás kötelékébe tartozó intézeteknek az 1904. évben 193.224,977.58 márka bevétel és 117.100,514.— » kiadás mellett

76.124,463.58 márka vagyon szaporodásuk, összes vagyonuk pedig az intézmény működése 14. évében 1160.405,468.44 márka volt. Ugy-e bár, szédületes szám ! Egy milliárd s százhatvan millió korona! Mit szól ehhez a t. elnökség, mely a maga két milliócskája magaslatáról gondtalanul letekint erre a lehető világok közt legjobban berendezett világra? Ezek a számok azt bizonyítják

1. is, hogy a német sógor igenis szükségesnek tartja a millióknak milliókra való halmozását, mert nem tenné, ha e célra elengedhetetlennek nem találná;

2. azt mutatják, hogy a midőn az ország egész munkásságára kiterjedő szervezetről van szó, akkor csakugyan 100 milliós s még magasabb kiadások lehetőségét kell szem előtt tartani ; annál is inkább, mivel

3. a német birodalmi járadékok jóval kisebbek, mint az egyletünk által Ígért járadékok, tehát egyletünknek még sokkal nagyobb összegekről kellene előre gondoskodni, annál is inkább, mivel

4. egyletünk mindenkinek már 40 évi tagság után (tehát esetleg már 58—60 éves koruaknak) teljes aggkori járadékot akarna nyújtani, holott a német birodalmi törvény szerint az aggkori járadék csak a betöltött 70. életévvel veszi kezdetét, a mi óriás különbség!

5. azt mutatnák, hogy mikép lehet helyes számítás alapján a járulékokat s a szolgáltatásokat helyes arányba hozni, ha a t. elnökség ezt meg akarná tanulni. Ahhoz azonban szükséges volna, hogy előbb beismerje tévedését s őszintén induljon az igazság keresésére.

(Folytatjuk.)

A hordó-rendszer.

Klozett-mizériák cim alatt tettünk múlt számunkban panaszt a tűrhetetlen és botrányos tőzegrendszer ellen s azzal fejeztük be sorainkat, hogy a t. magisztrátus is tehetne már végrevalahára valamit ebben a szagos ügyben. Hát — amint bennünket értesítenek — at. magisztrátus már is megmozdult a t. képviselőtestülettel egyetemben, hogy a bajt gyökeresen megorvosolják. Hogyan? Egyszerűen úgy, hogy legközelebb be fogják a hordó-rendszert szüntetni s aztán minden házban kötelesek lesznek a háztulajdonosok cement-gödröket készíttetni, a mostani berendezést pedig ereklyéül megőrizheti mindenki, aki akarja, sőt — és ezt az új tervet készítők úgy látszik figyelmen kívül hagyják — minden háztulajdonos vissza fogja kapni a székért fizetett összeget, az új házaknál a külön helyiség felépítési értékét, stb. Mert e kiadásokra a t. magisztrátus kényszeritette a polgárságot; ennélfogva magától értetődik, hogy kamatos kamatokkal megtéríti azokat, ha a most fennálló hordórendszert beszüntetik. Furcsa jogi kérdések és perek fognak majd ebből előadódni! — De hát miért is akarják a hordó-rendszert beszüntetni? Miért ? Hát édes polgártársam, ki súlyos köztisztasági adót fizetsz, csupán csak azért, mert a városnak eddigelé circa 30 40 ezer korona deficitje van. (Pontosan ezt nem tudni, mert ennek a számadásai nehezen találhatók meg!) És deficit van csupán csak a rossz kezelés miatt. Ez az átkos házi kezelés elnyeli az összes befolyó adókat, sőt a gyártott műtrágya árát is. (Avagy ezt nem adják el ?) És mindezért el kell a hordó-rendszert törölni, azt a hordó-rendszert, amely — bár sokat és mindig szidtuk és szidjuk is — immár tiz éve megakadályozza városunk vadvizes talajának további fertőzését (legalább nagy részben !), amely rendszer a megyei főorvos jelentése szerint hathatósan mozdította elő a közegészségi állapotokat városunkban, szóval, amely hordó-rendszer bevált volna teljesen, ha a kezelés kifogástalanabb lett volna. Ha gondoskodtak volna jó kocsikról, számozott és kellően dezinficiált hordókról, elegendő tőzegről és a műtrágya okszerű termeléséről és eladásáról. De minderre nem gondoltak, de a deficit megvan; miért? mert a kezelés kerül sokba! És most új rendszert akarnak behozni, hogy azzal is kísérletezzenek vagy 10 évig, hogy a háztulajdonosoknak újabb költséget csinálhassanak ahelyett, hogy előállanának nyíltan, kellő számadatokkal és bevallanák azt, hogy a hordó-rendszer jó, de drága, azért ti adófizetők fizessetek évente még egyszer anynyit és mi kezeskedünk, hogy hordó-rendszerünk körül többé semmiféle mizériák nem fordulnak .elő stb. stb. Mi határozottan a mellett foglalunk állást, hogy a hordó-rendszer továbbra isfenntartassék, ha a városnak évente még 30—40 ezer koronájába kerül is, mert — azt hisszük, — hogy a közegészségügy ennyi áldozatot megkövetelhet. Inkább legyen évente 4—5 bankettel, majálissal, stbbivel kevesebb s akkor már is megtérül a többletkiadás, de azt is kívánjuk, hogy a hordó-rendszer kezelése gyökeresen megreformáltassék. Mindezek után tisztelettel bátrak vagyunk kérdést intézni a t. városi magisztrátushoz, illetve nagys. Wagner Sándor kir. tan. polgármester úrhoz: 1. Igaz-e az, hogy javaslat készül a hordó-rendszer eltörlése mellett ? 2. Ha el akarják törölni, miért akarják ?

3. Igaz-e, hogy a kezelés rossz és ha rossz, miért ?

4. Igaz-e, hogy 40 ezer korona deficit van ? és 5. Igaz-e, hogy tőzeget azért nem adnak, mert nincs erre se pénz, se hitel? És végül 6. milyen intézkedések, javaslatok, érvek vannak, amelyek lehetővé teszik a mostani hordó-rendszer további kifogásolhatlan fenntartását? Mindezekre a kérdésekre feleletet kérünk! Mi személyt nem támadunk, nem is akarunk, de a közvagyon csonkitatlan megőrzését követeljük s kijelentjük, hogy mindaddig, mig teljesen megnyugtató felvilágosítást nem kapunk, nem fogunk nyugodni és e kérdést napirenden fogjuk tartani, hadd lássák t. polgártársaink, hogy vagyonukkal milyen önkényesen akar bánni a t. magisztrátus, illetve a t. képviselőtestület. Azért világosságot kérünk!

HÍREK.

Heti krónika.

Hétfőn, kedden vásár volt; Versbe se való.

Prózai tárgy s egy-egy évben Majd minden negyedik héten Vásár látható.

S mégis róla zengek én, A vásárról, óh! Felhajtottak ökröt, tinót És egyéb eladni valót, Mert pénz kell: bankó !

S a szegény nép eladott, Mi eladható.

Ahogy kérték, hamar adta. Hja! üres az államkassza: Kell most az adó !

És a nép, bár küzd, teng, tűr, Olyan áldott, jó:

Inkább szenved, csak hazája Ne szenvedjen, bár Ég látja, Mily nagy az adó !

Azért kérem alássan A kormányt ekkép:

Amit tehet, meg is tegyen, Hogy e honban boldog legyen Immár ez a nép.

Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter f. évi julius 12-én 42,577. sz. a. kelt s Margócsy József losonczi ág. ev. lelkészhez intézett köszönő iratának másolata: »Midőn Tiszteletességed a tót nyelvnek a losonczi áll. tanítóképző-intézetnél számos éven át odaadással teljesített tanítása alól saját kérelmére felmentem, tanúsított szorgalma elismeréséül egyszersmindenkorra egyezer korona jutalomdijat engedélyezvén, egyúttal őszinte köszönetemet fejezem ki Tiszteletességednek a tanügy terén végzett eredményes szolgálataiért.

Tanító gyűlés. A rozsnyó-egyházmegyei r. katli. tanítóegyesület augusztus hó 7- és 8-ik napján tartja XXIV. évi rendes közgyűlését Losonczon. Felkérik azon tanítókat, kik lakásra és élelmezésre igényt tartanak, hogy jelentsék be ebbeli szándékukat Rehák Ede tanítónál Losonczon, augusztus hó 4-ig.

Névmagyarosítás. A belügyminiszter megengedte, hogy k.k. Reisz Sándor losonczi illetőségű itteni lakos Révész-ve, kk. Heksch Miklós, közéletben Andor, losonczi illetőségű itteni lakos Hollós-ra, kk. Weisz Ignác losonczi illetőségű itteni lakos Erdős-ve magyarosítsa vezetéknevét.

Pályázat. A megüresedett ábelfalvai körorvosi állásra aug. 13-iki határidővel pályázatot hirdetett a gácsi járás főszolgabirája. A választás aug. 14-én lesz.

A honvédség új uniformisa. Mondhatjuk, hogy nem lelkesedünk miatta. Ez is egy lépés megint, hogy a honvédséget közelebb hozzák az amúgy sem szeretett »közös« hadsereg színvonalához. Maholnap egészen beolvaszthatják nemzeti hadseregünket a közös ármádiába. Hát milyen is az uj ruha ? A gyalogságnál attila helyett dolmány. Elmarad az arany mellgomb és gallérzsinór. A gallérra buzérvörös hajtóka jön. A huszár-zubbony olyan, mint a gyalogságé s csak a vállzsinór más. A mente prémje és a csákó forgója fekete. Szóval alig van különbség külsőleg a honvédegyenruha és a közösek uniformisa között. A megoldás tehát nem mondható szerencsésnek.

Félelmes koldus. Napok óta csavarog városunkban egy hülyének látszó koldus, aki elutasítás esetén késsel fenyeget, úgy, hogy sokszor az egyedül otthon időző háziasszonyt iszonyatos rémületbe ejti. Felhívjuk rá a rendőrség figyelmét.

Hadügyminiszteri rendeletek. Két rendelet érkezett a magyarországi hadtest- és hadkiegészítő parancsnokságokhoz. Az egyik azt hagyja meg, hogy az újoncokat a kánikula hónapjaiban csak hajnali 4 órától reggel 7-ig, délután pedig csak 4-től 6-ig, szóval csak hűvösebb időben szoktassák bele a katonai járomba. A másik rendelet szigorúan megparancsolja, hogy a regrutákkal emberségesen bánjanak. Mert az utóbbi időkben sokan úgy meg voltak elégedve a gyöngyélettel, hogy a — halálba marsiroztak előle. Rendelet a gyötrelmek ellen van tehát egyszerre kettő is. Volt már eddig is, mégis előfordultak öngyilkosságok. Ebből pedig az tűnik ki, hogy nem az a fő, hogy meg legyen az a miniszteri rendelet, hanem sokkal fontosabb, hogy meg is tartsák a káplár, őrmester, kadét, hadnagy s általában azok az urak, akiket az illet.

Éretlen gyümölcs evésétől jó, ha óvjuk gyermekeinket, mert már is jelentkeznek azok a bajok, amelyeket az éretlen gyümölcs élvezete előidéz. Jó volna, ha tiszti orvosunk szigorúan elrendeltetné, hogy a piacon árult gyümölcsön feltűnően megjelöltessék, melyik »befőzésre való«.