Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-02 / 32. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

I Előfizetési ára

: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. f Hirdetések: |j

Negyedévre 2 kor. í Egy petitsor tere 10 fill.

s: a losonczi függetlenségi és 48-as párt ! ‘gyri:.”/

Egyes szám ára 20 fii. j HIVATALOS KÖZLÖNYE. |L jutányosabb. jj

I. évfolyam. 32. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. augusztus 2.

A vörös zászló és árnyéka.

(Második cikk.)

Kevésbbé művelt szocialistáink előtt, akik Marx és Engels államtudományi elméletének csak egyes taktikai eszközeit mint jelszavukat ismerik, a szocialista politikája a sztrájkban testesül meg. Igazuk van annyiban, amennyiben a sztrájk mint taktikai eszköz a megzavart harmóniát hozza helyre a tőke és a munka közt, amennyiben a természetszerűleg erősebb tőke elnyomását, a munka értékének túlságos leszállítását szabályozza, és a közjólétet, és közművelődést is közvetve előmozdítja.

Olyan szerepet játszik a sztrájk a társadalomban, mint a gőzgépen a biztonsági szelep, amely a túlságos feszültség beálltakor jelt ad és a munka szabályos menetét biztosítja, de ha ekkor nagyobb megterhelést alkalmazunk, mint ahogy a géptechnika megkívánja, úgy csakhamar törik vagy szakad valahol, sőt az egész gép szétrobbanhat. Ha a tőke társadalmi ereje a munkás megélhetését túlságosan leszorítva tartja, úgy a robbanás veszélye itt is beállhat.

Másrészről ha semmi megterhelést nem alkalmazhatunk az erőgépen, úgy az vagy megáll, vagy legalább erőt nem fejt ki, munkát nem végez, s igy tulságba vive, az épen érvényes társadalmi igényeken nagy mértékben túl menve a sztrájkok magát az ipart teszik lehetetlenné, a mezőgazdaság haladásának útját állják, annak a legkülterjesebb alakba való visszaesését és igy a közjóiét hanyatlását, a népesedés csökkenését eredményezhetik.

Hozzá kell még adnunk mindezekhez, hogy ilyen lényeges zavar is akár az egyik, akár a másik irányban a mostani korban fönnálló állami tagoltság mellett csakis egyes államok területén következhetik be, tehát ha valahol be is következhetnék és a többi állam nem fogna össze annak lenyomására, úgy egyebet nem eredményezne, mint épen a véle nemzetgazdaságilag versenyző más államnak erősödését, politikai befolyásának túltengését. A forrongó állam népességének proletárjai még proletárabbak lennének és ahol az államszerkezet nincsen egészen megszilárdulva és békés időben is idegen befolyásoknak küzdőtere, még az államnak is mint olyannak, fönnmaradása kétségessé válnék. így első sorban hazánkban.

Az átmeneti katonai diktatúrából semmi szin alatt sem a Munkás állam, hanem valami egészen más emelkednék ki győzelmesen. Nálunk Magyarországban első sorban egy osztrák katonai uralom, mert még az osztrák nemzetközi munkás is, akinek csakugyan nem is lehet osztrák nemzeti érzése, mégis azonnal nem lenne nemzetközi, de a magyargyűlöletben egyesülnének más nemesebb idealógiák hiányában, hogy a magyar nemzetgazdaságot még jobban tönkre tehessék, mint amint békében teszik.

De hát Bebelék egy nótát fütyültek, ami az egész kontinensen jelenleg nékik legkevésbbé volt ártalmas és Osztrák meg Magyarországban azonnal utána fütyülik és még akkor is fújják mikor ott már abba hagyták és butaságunkon nevetnek.

Maga Menger igazán tudományos nyugodtsággal és tárgyilagossággal megírt szocialista Állam Tanában (Neue Staatsleere. Jena 1904.) bevallani kénytelen, hogy az átmenet igen nagy veszéllyel jár.

A sztrájk angol szó. (strike = sújtani, a battle -= felvenni a harcot, a lange = szövetségbe lépni.) A nagy világmozgató eszmék, az újabb történeti korban, de még a kordivat apróságai is legnagyobh részben ango1 és amerikai kulturtalajból kelnek ki, de mivel semmi sincs uj a nap alatt, már a régi görög-latin világban gyökereznek s igy az első sztrájkot is már ottan megtaláljuk.

Midőn 494-ben időszámításunk előtt, a római plebs a szent hegyre vonult és közreműködését a város patríciusaival megtagadva az által, hogy ott akart uj várost építeni, az nem volt egyéb, mint a gazdaságilag elnyomottak első sztrájkja.

Menenius Agrippa az uralkodó osztály kiküldötte egy mesét mondott nékik a gyomorról és a föllázadt tagokról. A patríciusok a gyomor, a plebs a tagok, amelyek az előbbitől megtagadják a táplálékot, de hát akkor majd ők is elsatnyulnak. Bizonyára még egyéb érvei is voltak s mig balkezével a néptribunok intézményét mint demokrata haladást kinálgatta, addig jobb kezével a Volskok városai felé mutogatott. A mese tehát találó a mai viszonyokra is, és talán még mélyebb értelmet is lehet belőle kifejteni.

A Marx és Engels-ié\e kollektiv munkás állam utópiájának épen az átmenetre nézve van egy véle született szervezeti hibája, amely abban áll, hogy taktikája ellenmondó és a legnagyobb mértékben embertelen, pedig ezen elméletek az emberiesség, a humanizmus jegyében születtek, de amint erőszakkal kezdtek dolgozni és a gyűlöletet az irigységgel együtt megmozgatták mint indítékokat, taktikájok embertelen lett.

Egyik alapvető elve taktikájuknak az, hogy semmiféle akciójuknak nem szabad a gazdasági javak termelését akadályozni, azokat kevesbíteni, már pedig a sztrájkok ezt csak azon esetben nem teszik, ha a fennálló viszonyokhoz képest az erőegyensúlyt a termelési osztályérdekek közt át nem lépik és igy nem kényszerhelyzeteket használnak ki p. o. szerződésszegéssel a helyrepótolhatlan károk okozásával, erőszakos föllépéssel stb. De épen ezen eszközöket sokszor használják, s ez által az alapvető elvvel ellentétbe jönnek, mert gazdasági javakat kevesbítenek. Nem is szükséges, hogy ez igy legyen, csakis a lelkiismeretlen vezetők érdekében, hogy a folytonos izgatásból állandóan élhessenek. Hiszen a műveltség terje désével az igények lassankint mindig növekednek és igy a sztrájk természetszerűleg lépcsőzetesen fölléphet és a haladás a méltányos követelések mellett is lehetséges. Ez tehát magában nem orvosolhatlan hiba és a vezetők önzetlensége s a munkás osztály mérséklete mellett elkerülhető, de a kollektiv Munkás Állam jogi állapotába való átmenet, annak kivivási módja a szocializmus mai tudományos elvei mellett is egyenesen és alapjában embertelen.

Minden laikus azt goudolná, hogy az emberséges ember, ha a gazdasági javak eloszlásának különbségén változtatni akarna, legelőbb is a

T Á R C A.

Fürdői levél.

Szemes, julius 15.

Tekintetes Szerkesztő Úr!

Azt hiszem emlékszik még arra a délelőttre, amidőn a Deutsch bácsi hűs habjaiban elmerülve pihentük ki a Wohl Rumi bankettjének fáradalmait s Ön a pompás hangulat behatása alatt elég könnyelműen megígérte, hogy Besse Dávid barátomtól s tőlem le fog hozni egy-egy fürdői levelet. Csodáltam az Ön bátorságát, (hogy ne mondjam, könnyelműségét) és azt kell következtetnem, hogy kedves lapunk alapja igen mélyen van letéve, hogy Sch. L. barátom vihnyei levele után még a mienket is elbírja.

Mint megboldogult lapszerkesztő ismerős lévén a lapok berendezésével, jól tudom, hogy az uborka-évadban — midőn jó közönségünk nyári álmát alussza — a lap szellemi részét némely rovatban a szedőgyerek irányítja, nyugodtan bocsájtom levelemet útnak, talán elcsúszik ez is a többi között s nem fogja nagyon megfeküdni olvasó közönségünk gyomrát, amely ebben az időszakban nem válogatós és tücsköt-bogarat lenyel.

A Balatonra is, épen úgy mint Vihnyére vasúton kell utazni és pedig teljesen vicinális-mentes vonalon pompás gyorsvonatú összeköttetésekkel. Ez pedig a Máv és déli vasút előrelátását bizonyítja, mert igy az újságíró ténsuraknak nincs alkalmuk azt kifigurázni s nincs szükség arra, hogy egy-egy megrovási kaland után azonnal első rangúvá építsék ki. Budapestig kényelemben utaztunk, onnan azonban a déli-vasut vonalán meglehetős szoros barátságban indultunk.

Itt jutott eszembe a Schwáb gömbölyű asztala, — melynél naponkint a kedves Bogya bátyánk elnököl és szidja Gellén bátyánk a régi kimúlt korrupt rendszert és örömmel üdvözli az uj dicsőséges korszak hajnal hasadását, — hogy az is olyan mint a déli-vasut kupéja. És pedig: mindig eggyel többen férnek hozzá, mint amennyien ott ülnek. Tehát itt is a szoros barátság dominál. Mint a szardíniák a pléhskatulyában, nagyot lélekzettünk, midőn az udvarias kalauz Szemesen kiszállított s apró csemetéimet egyenkint, de gallérjánál fogva adogatta le édes anyjok szerető karjaiba.

Itt a leírásban egyet ugrottam, mert hogy mit lát az ember Alligától Világos-, Zamárdi-, Szántód-, Balaton-Földvár- és Szárszó fürdők érintésével Szemesig, azt nem olvasni, de látni kell s ahhoz képest a legszebb balatoni leírás is, csak egy rossz vásári fotográfia.

Kiszállásunkkor nem fogadott bennünket a vihnyei udvarias pincérek betegsegélyző egylete, hanem Kohlener Barna, a szemesi basa.

Nehogy valaki félre értsen, kimondom, hogy nem olyan nagy az ő szakálla, mint páratlan előzékenysége és jóindulata a jövevényekkel szemben s ez növelte őt tekintéllyé a nyaralók s a benszülöttek előtt, lévén ő itt törzsökös szemesi polgár, villa tulajdonos és szőllő nagybirtokos. Amint a fürdői levelekből olvassuk, megérkezés után a nyájas pincérek serege a vasúti koromtól

piszkos utasoknak első fogásként egy tál mosdó vízzel szokott szolgálni, ezt megkaptuk mi is és pedig olyan hatalmas adagban, melynek földrajzi neve — Balaton, melyhez szappanként a bársonyos fövény, törülközőként pedig az Isten éltető napja szolgál. No de magát a fürdést és annak módját, alább fogom leírni.

A helység, honnan e sorokat küldöm, két részből áll: Szemesfaluból és Balaton-Szemesből. Az első egy kedves, csínnal rendezett, 5—600 lakosból álló faluból áli, szép fehére meszelt házakkal, árnyas udvarokkal s olyan tisztasággal, hogy ezt látva ami kedves Gácsi-utcánk s városunk elöljárósága, menten szégyenpirba borulna. A házakat már a nyaralók kényelmére építették 2 szobás lakásokkal s egy-egy konyhával, amely itt a fürdés hatása alatt elsőrangú szerepet játszik, mert itt még az is, aki soha sem evett, bizonyos, hogy jól fog lakni. (Ha ugyan van miből? szedő.)

Az egészségi viszonyok itt igen kedvezők, a betegséget és halált itt nem ismerik, mert sem orvos, sem pedig patika Szemesen nincsen. Ha pedig valaki végleg elhatározta magát arra, hogy meg fog térni őseihez s a földi paradicsomból a mennyeibe óhajt költözni, az átmegy Boglárra vagy Fonyódra, ahol egy-kettőre átexpediálják. Ezt azonban nem kiséri részvét, mert arra azt mondják, »feltűnési viszketegségben szenved« vagy pedig »stréber«. (Istenem, milyen más a losonczi felfogás !)

A patikát itt a mészárszék pótolja s kilogrammos adagokban aránylag olcsó árért mérik az elsőrangú marha-, borjú- es sertés húst, mely