Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-05 / 28. szám

katonaság. De mindezek ellenében hatalmas fegyverként küzdenek a demokrácia eszközei s az általa már is létesített körülmények. Ilyenek az ingó javak túlsúlya az ingatlanok felett, továbbá a lehetőség mindenkire, hogy tulajdont szerezhet: mert e két tényező megkönnyíti a személyes kitűnőség érvényre jutását. Ily tényező továbbá a tudomány nagy hatalma, mellyel mindenki felfegyverezheti magát. Nagy befolyással segíti a demokratikus elv érvényre jutását a sajtó azzal, hogy általa az úgynevezett kis emberek is megtalálják egymást és szövetkezhetnek.

De leghatalmasabb tényezője és megindítója a természetjog, melynek fejlődése és térfoglalása annak tudatára ébresztette a rabságban élők millióit, hogy minden embernek ebbeli voltánál fogva joga van emberi méltóságának elismerését mindenkitől követelni, s amely felépítette az egyének egyenlőségén és szabadságán _ — ez erős alapokon -— a mai modern államokat.

Prónay Mihály főispán Losonczon.

Múlt számunkban — az idő rövidsége miatt nem emlékezhettünk meg a főispáni látogatás minden fázisáról, azért most utólag pótoljuk azt. 27-én délben a városi Vigadóban közel másfélszázan gyűltek össze, hogy a főispán úr ő méltóságával együtt ebédelhessenek és az iránta való bizalom és ragaszkodásnak kifejezést adjanak. A Vigadó nagyterme ez alkalomból délszaki növényekkel volt díszítve, az asztalok virágcsokrokkal. A karzaton pedig hölgyközönség jelent meg, sőt Hegedűs, a fényképész is, aki az egybegyűlteket lefotografálta. Pont egy órakor megjelent a főispán úr Wagner Sándor kir. tan. polgármester kísérete mellett. A vendégek helyet foglaltak s Danyi Rudi zenekara rázendítette a Rákóczyt, mire a fehérkötényes pincérek egész hada vonult fel a »barna leves«-sel, úgy, hogy azt se mondhattuk ebéd után, »hátra van még a fekete leves«, mert azt a »barna« képében — az elmúlt politikai korszak alatt máris megettük. Az ételsor igen kitűnő volt és Klamarik Danó bátyánk jóhirű konyháját méltán dicséri. Az ebéd folyamán igen számos és tartalmas pohárköszöntő hangzott el. Maga a főispán úr mondta az elsőt a királyra; szavait mindenki felállva hallgatta meg. Wagner Sándor a város közönsége

rendkívüli volt, s abban állt: hogy helyet foglalt a toronyfelőli templomfal oldalán nyújtózkodó lócán, s nagy fontoskodással kitárta, »Gábor diák« módjára, a magával hozott viseltes vaskos könyvet a térdein, s aztán magasztos lélekkel elmerült annak olvasásában.

Az arra menők, kegyelettel eltelve, susogták egymás között: — A mi tudósunk olvas ! Hej, a bátya Lyancsa nagy filozóf! Tanár is lehetne, ha akarna; de hát ő inkább csak harangozónak marad...

Bátya [Lyancsa! mit olvas kend ? szólitá meg egyszer őt kíváncsian az éppen odavetődött káplán úr. Az öreg felnéz a kérdezőre s alázatos nyugalommal feleli:

— Arisztotelészt 1 . . .

Elképedve a nem várt feleletre, egy percig azon tűnődik a kérdező : Uram Isten! hát valóban olyan tudós volna ez a fakó ember, mint amilyennek éppen nem látszik, hogy őt csak egy Arisztótelesszel való társalgás elégíti ki? Félénk tartózkodással mégis csak megkockáztatja:

— Ugyan hát, mondja csak: érti maga azt, amit olvas?

Megkapja aztán a segédlelkész úr a szív megkönnyebbülésére szolgáló ezt a választ:

— Hát bizony, kérem alássan, érteni nem értem; hanem azért ezzel is csak művelődöm . . .

Ecce homo! Az igazi filozófus! akire méltán büszke lehetett Szarvas városa.

nevében éltette a főispánt. Kujnis Gyula a volt főispánra, Török Zoltánra, ürítette poharát. Prónay főispán úr Losoncz város fejlődésére és előmenetelére, amelyet szivén fog hordani, mondott szép pohárköszöntőt. Dr. Valihora János apátplébános vármegyénk népszerű alispánját, Nagy Mihályt éltette. Az alispán a polgármestert; Török Zoltán kerületünk közszeretetnek örvendő orsz. képviselőjét, dr. Molnár Albertet köszöntötte fel. Dr. Keszler Lipót a megjelent vendégekre, dr. Molnár Albert a főispánra emelte poharát, úgyszintén dr. Vajda Béla. Thuránszky Károly versben köszöntötte fel a volt főispánt; mire Zsifkovlcs Antal igen elmés és humoros pohárköszöntőjével a bankett rendezőjét, dr. Ottahal Antalt éltette. Majd dr. Molnár Albert a volt főispánt és a jelenlegi alispánt éltette, egyúttal kiemelve a demokratikus érzelem fontosságát a közéletben és ennek megvalósítását sürgette és óhajtja. (E kérdésről vezető cikkünkben is megemlékezünk!) Beniczky Árpád dr. Molnár Albert szavaira reflektálva, hangsúlyozta, hogy a demokrácia megvan. (Bár úgy lenne!) Holles Danó Losoncz vidékén lakók nevében üdvözölte a főispánt. Stb. A bankett a késő délutáni órákban ért véget. O méltósága 4 óra körül távozott, amikor is az egyes hivatalok fejeit látogatta meg. Jun.

28- án Török Zoltánt P.-Nagyromhányban és Beniczky Árpádot P.-Láziban látogatta meg.

29- én folytatta a főispán úr látogatásait, többek között felkereste lapunk felelős szerkesztőjét is. Délben a polgármester úr adott tiszteletére ebédet, este pedig Wohl Rumi a Losonczi fürdő Rachler-féle villájában.

30- án ő méltósága átrándult Kuchinkáékhoz. Este pedig Losonczról a megye székhelyére utazott. Az itteni látogatása alkalmával ő méltósága a város minden viszonyával és társadalmi osztályával igyekezett megismerkedni. Különösen említésre méltó, hogy megnézte a helybeli gyárakat, társas köröket, hogy személyes tapasztalata útján minden kívánalommal és óhajjal megismerkedjék. Mindez dicséretes dolog is. Mert az új kort nálunk ő méltósága inaugurálja, amely új kor nem a hangzatos ígéreteknek, hanem a tetteknek kora akar lenni. Úgyis telve vagyunk Ígéretekkel; s hadd valósuljon meg ő méltósága jelszava; »ígérni nehéz, megtartani könnyű« S mi bizton reméljük, tudjuk, hogy ez a szófukar, lakónikus válaszú férfiú csakugyan tettekkel fogja igazolni azt, hogy mi egy igazi főispán hivatása. Legyen ő méltósága a mi vendégünk mentői gyakrabban s amily szeretettel fogadtuk, oly szeretettel fogjuk állandóan körülvenni.

A közönség köréből.

E rovatban közlőitekért a felelősség a beküldőt terheli.

Még egyszer a divényi püspökfogadás.

Feltűnési vágynak is mondható, hogy mi szegény falusiak, csupán azért, mert községünk — falusi szem előtt — »fejedelmileg« volt feldíszítve, meg hogy egy-két falusi szónoklat kárba veszett, immár másodszor vesszük igénybe ez érdemes lap hasábjait. Mivel azonban az előbbi cikkben nem a valódi tényállás volt közölve, tartozom egy kis helyreigazítással.

A plébános ur mondotta, hogy ő a püspöki fogat előtt jön haza Gácsról, haza is jött 6 órakor, de már akkor alig volt ember a faluban, holott az volt a megállapodás, hogy a fogadás a diadalkapunál lesz. Megállt a felügyelői lakás előtt, de nem talált otthon mást egy erdő-legénynél, akit utasított, hogy értesítse gazdáját, hogy még korán mentek ki. A plébános urat boszantotta, hogy be nem várták érkezését, de azt gondolta, hogy valami újat határoztak; hazahajtott hát, mert otthon is volt elég dolga.

Ekkor küldte a templom-gondnokot, nem a

küldöttséghez, hanem hogy a hívek közül néhányat hívjon a templom mellé, mivel ott egy lélek sem volt, holott aznap voltak kioktatva a szószékről, hogy a diadalkapu és a templom közötti útvonalon álljanak sorfalat, már pedig a pap rendelkezhetik híveivel ily egyházi dologban.

Jött egy leány */4 6-kor azzal, hogy az urak kérdeztetik, mikor jön a püspök úr ? A plébános az iskolában lévén, a káplán — mivel tudta már a plébánostól — megüzente, hogy egy jó félóra múlva. Ennyi a tény. Hogy a püspök ur nem fogadja az üdvözléseket, ezt nem üzente a plébános ur, nem is üzenhette, hiszen tudta, hogy Öméltósága 3 üdvözlő kedvéért is megállítja fogatát. Hogy ők valakinek felültek, az az ő bajuk! Különben is, másfélezer emberből küldhették volna egy értelmes küldöncöt, tudták, hol lakik a plébános. Annál is inkább, mivel tervet változtattak, mert ezt kellett volna közölniük a plébános úrral is, ha tőle várták a fogadtatás sikerét. De ,ha tudták volna is, hogy a püspök ur l/4 7 körül érkezik, akkor is kellett volna várniok 9 negyedórát ; hogy még akkorra sem érkezett meg, ez már egyenesen Öméltóságának a dolga. Azt még a divényi »nagy urak« sem szabhatják meg, hogy meddig lett volna szabad élveznie a gácsi gróf vendégszeretetét, ahol különben is az egyház érdekét képviselte. S ezt jól tessék megjegyezni, hogy nem a fogadtatás a főcél, hanem a bérmálás és egyházvizsgálat. Túlságos Ízetlenség volt tehát a katonazene és koncert felhánytorgatása.

Ha vártak azok a szegény szenvedők 3 óra hosszat, egy negyedórával már megtoldhatták volna a várakozást. Legyenek nyugodtak, a plébános is várt — hazaérkezése után — 7 negyedórát; a gácsi közönség a grófokkal együtt szintén várt 3 óra hosszat, még sem sírták tele az újságot, pedig az ottani fogadás is volt oly fényes, mint a divényi, csak a büszkeség volt jóval kisebb. Máskülönben minden rendén ment: külső disz volt, közönség is, az esti lampiónosmenet is megvolt, mely alkalommal Supin György ipartestületi elnök oly talpraesett szavakkal üdvözölte a püspököt, hogy egy cseppet sem éreztük a fogadtatást hiányosnak.

Most jön azonban az érthetetlenség és következetlenség! A plébános ur, illetve a »vezető urak« sértették meg a rendezőket (mert a nép nem büszke!) és ők mégis a püspök ur Öméltósága ellen követtek el elég vastag sértést azzal, hogy nem tisztelegtek nála, s az ebéden sem jelentek meg, holott a püspök a házigazda ilyenkor a plébánián is. Egy ur megjelent ugyan, hogy felsőbbsége hivatalos üdvözletét tolmácsolja, de dacára annak, hogy a kisérő papság, a titkár ur, a plébános ur is igyekezett őt meggyőzni, hogy itt rosszakaratról, sértésről nem, legfeljebb félreértésről lehet szó, makacsúl nem engedte magát meggyőzni, mindenkivel csak lóhátról beszélt és pedig nemcsak a saját, hanem a többi sértettek nevében is, mire a papság —látva a gőgöt— felhagyott a magyarázattal. Eszembe jut itt az egyszeri siró gyermek, akit hiába kínáltak mindenféle jóval, egyre azt hajtotta: én sirni akarok. Ami divényi fogadóink is akkor sértettek akartak lenni, hiába békéltették volna őket akár cukorral is.

Tanúja különben az egész jelenlévő papság, mikor a sértettek feje, aki pedig kath. ember, kijelentette: »még a király is betartja a kitűzött időt« ; remélem, emlékszik még az illető ur e szavaira, melyektől világos, hogy a plébánossal csak takarództak, a tüntetés tulajdonképen a püspök ur ellen irányult, aki volt oly merész, s megvárakoztatta őket.

Egyébként maguk sem tudták tisztán, ki sértette meg őket!

Meglátszik a tudósításon is, olyan se hideg, se meleg, nem egész férfi írhatta. Először a plébánost okolja mindenért, azután még sem hibáztatja őt, de már ugyanazon mondatban mégis csak őt hibáztatja. Nemhogy megírta volna egyenesen : rendre kell utasítani a püspököt! mert azt, remélem, tudja a cikkíró úr, hogy a püspök olyan nagy ur, akihez még a »vezető urak«-nak is alkalmazkodni kell. De még a divényi uraknak is.

Továbbá: a hivatalos sürgönyre mentek ki már 4 órakor, a fogadás helyét is maguk változtatták meg, s most mégis úgy akarják feltüntetni a dolgot, mintha a plébános úrtól függött volna minden, holott tőle nem is kértek útbaigazítást. A plébános ur terve csak az egyházi fogadás volt, otthon, a többibe nem is avatkozott. És mégis most őt választották bűnbakúl, az ő mellét verik nagy kenetteljesen. Verjék csak a rendezők egymásnak a mellét, hátát, ki hogy érdemli jobban, s hagyják a »vezető urakat« is békén.

Végül még csak azt jegyzem meg, hogy, ha a plébános ur még hibás is lett volna, még