Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-28 / 27. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára : POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetek, Negyedévre 2 kor. J jl Egy petitsor tere 10 fill. SS»«: M ! a losonczi függetlenségi és 48-as párt | Egyesszámár, 20ÜI. ) HIVATALOS KÖZLÖNYE. |[_ jutányosabb. [ I. évfolyam. 27. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. junius 28. Adóemelés. (x.J Megszűnt az ex-lex, folyik a pénzügyigazgatóságoknál a munka, melynek célja megállapítani, hogy az uj, boldogabb korszakban mennyit adjon az adózó polgár jövedelméből és javaiból az államszükségletek fedezésére. Reménykedve gondolt mindenki arra, hogy a hirdetett adóreform már most éreztetni fogja hatását, s voltak talán olyanok is, kik azt hitték, hogy a mostani adókivetés talán még könnyíteni is fog az eddigi nyomasztó terheken. Sajnos, e reménykedés csak hiű ábránd maradt, s a rideg valóság az, hogy az adóügyi hatóságok azokban a listákban, melyek az adókivető bizottságok elé kerülnek mint javaslatok, úgyszólván mindenkinek felemelték az adóját. Van, akinél az emelés csak 5—10%, de van olyan is, akinél 30—50 sőt 100°/o az emelés. Általános a megdöbbenés, s mondhatjuk, nincs senki, ki e bizonytalan jövő gyászos sejtelmeitől megrémülne ne panaszkodnék. S e szorongó érzés diktálta panasz nagyon is jogosult, mert hisz alig van polgár e hazában, ki az elmúlt válságos évek emésztő hatását ne érezte volna, ki a csaknem évtizedek óta tartó gazdasági visszaesés sújtó következményei miatt kárt ne szenvedett volna. Érthetetlennek tűnik fel a pénzügyi hatóságnak eme adófelsrófolási javaslata, hiszen bizonyára tudja az az adóügyi referens, hogy a népességnek adózó képessége az utolsó évtizedek alatt nemhogy emelkedett volna, de határozottan csökkent. Igaz, hogy az államháztartás súlyos pénzügyi viszonyok közé jutott, igaz, hogy deficit fenyeget, de az nem ok arra, hogy az adóprést az egész vonalon működésbe hozzák. Ha már szükség van adótöbblet kiszorítására, úgy tessék ott keresni, hol a latifundiumok vannak. Azok úgyis kedvezőbb helyzetben vannak már azon oknál fogva is, mert bizonyithatólag — a kataszteri becslések alkalmával a sógorság és komaság jótéteménye folytán a ténylegesnél jóval alacsonyabb classisba soroztattak. Ézek, ha háromszor négyszer annyit fizetnek, akkor is keveset fizetnek, de a kisembereket, a dolgozó s nehéz viszonyok között küzdő polgárságot nem szabad érinteni. Úgyis elviselhetetlen a teher, mit viselniük kell. Helyes érzékkel és gondolkozva kell eljárni t. adóreferens urak. Nagyon helyes, hogy az adózásnál igénybe veendő a nemzet teljes vagyoni ereje. Ha azonban azt a jövedelmet, melyen valaki kenyeret vásárol, és azon jövedelmet, melyen valaki értékpapírt vásárol vagy kényelmi és fényűzési beruházásokat tesz, egyenlően adóztatják meg, akkor kétségtelen, mint a jelen esetben, hogy a polgárok vagyoni erejét nem mérlegelték egyenlő arányban, mert az utóbbi jövedelem többet elbír. A jövedelem első száz forintjára és századik vagy ezredik száz forinjára kivetett egyenlő adószázalék materiális egyenlőség ugyan, valósággal azonban a legnagyobb egyenlőtlenség, mert nem egyenlőkkel egyenlően elbánni a legnagyobb és legigazságtalanabb egyenlőtlenség. Azt mondják az adóügyi közegek, hogy nem kell a felemelt adójavaslatokat oly tragikusan venni, :>Hiszen az érdekeltek úgymond — úgyis megjelennek, s alkalmuk lesz akkor lealkudni.« Ez a felfogás egyrészt nem méltó egy állami intézményhez, másrészt nem is helyes, mert sokra megy azoknak száma, kiknek vagy érkezésük nincs az adóügyi tárgyalásokon való megjelenésre, vagy teljesen járatlanok lévén az adókivetési tárgyalásoknál követendő eljárásban, azt sem tudják, hogy meg lehet-e jelenniök a kivető bizottság előtt, hogy ott viszonyaikról közvetlen felvilágosítást adjanak. Ezekre ráhúzzák minden irgalom nélkül a nagyobb összeget, azután pedig hiába való minden sírás-jajgatás, nincs hatalom, mely levenné róluk az emelést. Bízva az adókivető bizottság tagjainak polgári érzézében és lelkiismeretességében, arra kérjük fel őket, hogy mint az önkormányzat szervei, védjék meg erélyesen az adózókat az adóemelés ellen. Kérjük őket, hogy liberális irányzatot követve, azoknak adóját is teljes odaadással vegyék vizsgálat alá, kik a tárgyaláson meg nem jelennek akármi okból. Kell, hogy ők, kik a polgárság bizalmából kerülnek a kivető bizottságba, hogy ezen bizalmat meg is szolgálják azáltal is, hogy a meg nem jelentek adómegállapitása a hivatalos javaslat indokolatlan emelése ellenében méltányos és igazságos legyen. Az úgynevezett »elmakacsodási« eljárást nem szabad engedniük vagy tűrniök. Vegyék fontolóra a fentebbiekben felhozottakon kívül azt a körülményt is, hogy az adó emelése most kivéve egyes nagyobb vállalatokat, hol a jövedelem szaporodása kézzelfogható és világosan szembeötlő, — azért is jogosulatlan, mivel a most kivetendő adóhoz még a múlt év adójának befizetési kötelezettsége is járul, s amely múlt évi adót a TÁRCA. Egy naP Maskófalván. Mint minden közmondásban, úgy a „Yarietas delectat“-ban is aranyigazság rejlik. A falusi ember a maga egyszerű életmódjával szakítva, csendes maganyából kiröppen, hogy az egyhangúságban eltespedt lelkét a városi élet zajában fölfrissitse. Úgy kavarják föl a szelek, a viharok a légkör lomha s testre, lélekre nyomasztólag ható rétegeit. A városban, különösen zajosabb városban élő egyének fáradt lelke pedig áhítozik a csendben és magányban elérhető nyugalom után, mely meghozza neki az annyira óhajtott fölfrissülést. A viharokdúlta tengereken járó hajósnak is jól esik, ha olykor-olykor biztos kikötőbe és csendes révpartra juthat. A föntebbi arany közmondás örök igazságának hódolva hagytam el én is egy rövidke napra Losoncz elég zajosnak mondható városát. Már maga az egy órai ut, mely a kiindulási ponttól egészen a célpontig a legváltozatosabb panorámát tárva föl szemeim előtt, falun töltött boldog gyermekkoromat varázsolta elő. Itt a zöld vetés, amott az erdő s a távolban kéklő hegyek, majd Gácson az egymásra sűrűn következő kertek s egy csendes falura emlékeztető kis házikok lelkemben ünnepi hangulatot keltettek volna még akkor is, ha nem volt volna éppen akkor piros Pünkösd másodnapja. Maskófalva, Maskowa, vagy Bocsári Mocsáry Antal „Nógrád vármegye ismertetése“ című 4 kötetes munkájában Maskfalva lakói 1848 előtt a gróf Forgáchok jobbágyai voltak. Totajkúak s csekély kivétellel ág. evangélikusok. Maskófalva anyaegyház több filiával, melyek később e leírásom folyamán névszerint is elő fognak fordulni. Az evangélikus hivők száma mintegy 1600. Temploma 1200 körül épült, melyet a reformáció után protestáns hitre tért hívektől gróf Pálffy Katalin özv. Forgáchné 1622-ben elvett s Transalpini Dániel nevű lelkészt elűzvén, helyébe róm. katholikus papot rendelt. Azonban az anyaegyház és filiai panaszára az 1647-iki országgyűlés Emesdy György és Soós István személyében kir. biztosokat küldött ki, kik Is Léván az ügyet alaposan megvizsgálván, a templom visszaadását, az evang. prédikátor visszahelyezését s az 5 frttal megváltatni szokott tizedre való igényt mondta ki határozatilag. A földes uraság mindennek dacára csak az 1649-iki országgyűlésen megújított panasz következtében kiadott egyenes királyi parancsra adta vissza a templomot, helyezte vissza az evangélikus lelkészt s egyezett bele, hogy a fentebb említett tized az egyházat illesse. A templom fölött egy még a templomnál is régibb fatorony emelkedik, benne két harang, melyeken a következő fölirások olvashatók: l. „FVDIT BENIAMIN STEPHAN1DES Losoncini. Campana eccle. evang. Aug. conf. Masko viensis cuiusque filialium sub v. d. m. Andreae Dedinszky, cur. Joh. Poltarszky, aedit. Paulo Deák refusa Ao. 1812.“ 2. „Öntötte és új modor szerint fölszerelte Thury János és fia Budapesten 1885. Isten dicsőségére öntették a maskovai ág. hitv. evang. egy ház és filiái: Prága, G.-Lehota, Lupocs és Gács hívei Solcz András lelkészsége, Bogdán Tivadar felügyelősége és Halgas György gondnoksága idejében, 1885. évben.“ Az első harang fölirásából kiértjük, hogy Losonczon a múlt század elején harangöntő is lakott. Idősebb polgártársaink még látták a kálvinista temető bejárata táján a harangöntő bódéját. Hackenberger József volt a neve annak az iparosnak, aki utoljára öntött Losonczon harangot. Láttam egy kelyhet, melynek talpán a következő chronosticon van bevésve: RUssIa, PrUssIa, TUrCIa, GaLLIa beLLa pararUnt: MasCoWa tUnC CaLÍCes Vera pletate noVaVIt sub Ministerio A. R. D. Andreae Dedinszky. A distichon nagy betűi római számokban az 1807. esztendőt adják. Nagytiszteletű Solcz András, kinek a vendége voltam, éppen a confirmandusokat vizsgálta teljes három órán át, pedig az idén nem is voltak csak huszonötén. A fáradságos examinálást egy új pár összeadása követte úgy, hogy az én szives házigazdám csak d. u. 2 órakor jöhetett ki a templomból. Officium praecedit. Az esketés alatl a parochia szomszédságában levő menyasszonyos házban három szál nem professzionatus barna legény, kissé távolabb az utcán pedig a gács
