Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-14 / 25. szám
A magyar kereskedelem • •• //• jovoje. (Második közlemény.) Már több Ízben utaltunk arra, hogy a kereskedői osztálynak jól felfogott saját érdeke követelőén igényli azt, hogy minden kínálkozó alkalommal mindazok, akik erre sajnos, még manapság is rászorultak, tényekre, adatokra és eseményekre való hivatkozással győzessenek meg ép a kereskedők részéről arról, hogy a kereskedelmi és ipari foglalkozások a polgári hivatások legfontosabbjainak sorába tartoznak, hogy továbbá még kellő méltánylásuk sem egyéb igaz értéküknek kiérdemelt elismerésénél és hogy végre a kereskedelmi és ipari osztály közhasznú működés és jelentőség tekintetében az ország bármely foglalkozási ágainak képviselőivel egyenrangúan versenyezhet. Nagy hiba, hogy hazánk felső kereskedelmi iskolái aránylag túlsók egyént nevelnek a kereskedelmi bürokráciának, de keveset a tulajdonképeni gyakorlati kereskedelemnek. Károsan befolyásolja végre a kereskedelmi és ipari osztály társadalmi állásának emelését, szintúgy a kereskedelmi és ipari érdekeknek társulás utján való hathatós védelmét és előmozdítását a kereskedelmi és ipari egyesületi érdekképviselet túlságos széttagoltsága. Sokkal célirányosabb volna s egyöntetűbb, tehát hathatósabb érvényesülés éretnék el olyformán, ha újabb egyesületek alapítása mellőztetnék, sőt a már meglevők egy részének egymással való egyesülése vitetnék keresztül, és végre ha az egyesületnek egymáshoz, valamennyinek pedig a kereskedelmi és iparkamarához való benső kapcsolata fejlesztetnék. A társadalom felfogásának a fönt jelzett irányban való megváltoztatása mellett sokkal könynyebben fogja a kormány iparfejlesztési politikáját megvalósíthatni. A törekvés erre kétségtelenül meg van a kereskedelmi kormányban, amit ez a tény is igazol, hogy a lefolyt esztendőben is 43 iparvállalatnak adta meg a kormány az 1899. XVIV. törvénycikkben biztosított kedvezményeket, mig 16 má6 esetben meghosszabbította a korábban adottakat. Napról-napra látjuk azt a törekvést is megerősödni, hogy a közhivatalok számára csakis hazai iparcikkek szállitassanak, ami nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi szempontból is óriási fontosságú. S ennek kapcsán ismételten utalnunk kell arra, hogy nemcsak a közös hadsereg és hadi tengerészet, hanem az összes közös intézetek, intézmények és hivatalok számára való szállításoknál feltétlenül biztositani kell a magyar szállítóknak azt a hányadát, amellyel a magyar állam a közös kiadásokhoz járul. Hasonlóképen kötelezni kell a megszállott tartományok országos kormányát arra, hogy az igazgatása alatt álló két tartomány számára való szállításoknál Magyarország ugyancsak a közös kiadásokhoz való hozzájárulása arányában részesedjék. Elvárjuk a kormánytól, hogy ebben a tekintetben a magyar gazdák, iparosok és kereskedők jogosult igényeit ugyanolyan eréllyel fogja védelmezni és oltalmazni, mint azt az osztrák kormány teszi az osztrák gazdasági törekvések oltalma érdekében. Nem mulaszthatjuk el, az állam iparpártolásának kérdésével összefüggésben, utalni az állami üzemnek kérdésére is. Nézetünk szerint az államnak csakis oly iparágak művelését szabad üzemeiben megengedni, amely iparágak még egyáltalán nem honosodtak meg hazánkban vagy amelyeknek meghonosítása bár nagy szükség van reájuk, a magántőkére nézve aránytalanul nagy költséggel és kockázattal járna. Más téren azonban az államnak nem szabad az amúgy is súlyos viszonyokkal küzdő adófizető magánvállalatok versenytársává szegődni és abba kell hagynia minden oly ipar üzését, amelyet más hazai vállalat megbízhatóan és sikerrel űz. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozzuk, hogy a bérbeadott fegyházipar számos igarosunknak igen nagy megkárosításával jár s nézetünk szerint a kormány sokkal nagyobb szolgálatot tenne az országos érdekeknek, de a letartóztatási intézetekben munkálkodóknak is, ha őket lehetőleg közmunkákra alkalmazná mig ipari munkát csakis kivételesen és korlátolt mértékben engedélyezne. Emlitettük fentebb, hogy kormányaink lehetőleg azon vannak, hogy közhivatalaink, azok is, amelyek nem állami hivatalok, szükségleteiket hazai gazdáknál, iparokoknál és kereskedőknél, hazai terményekből és iparcikkekből fedezzék. Kívánatos lenne azonban, ha a kormány ebben a tekintetben a társadalomra is iparkodnék befolyást gyakorolni. Ennek leginkább célhoz vezető módja az lenne, ha az ország összes társasköreit a kormány hivatalosan figyelmeztetné a hazai iparnak legbehatóbb támogatásara. Azonfelül újból és újból kellene az ország összes tanintézeteinél alkalmazott tanerőket utasítani, hogy a tanuló ifjúságot szigorúan figyelmeztessék a honi ipar támogatására, ifjú korukban vésve lelkűkbe, hogy a hazai ipar pártolása csak olyan hazafias kötelesség, mint a védelmi kötelesség teljesítése. Ha ilyenképen az egész magyar társadalomnak vérébe megy majd át, mint legtermészetesebb kötelesség, a honi iparnak támogatása, akkor remélhető lesz, hogy belátható időn belül minden tekintetben versenyképes magyar iparról fogunk bészélhetni és hogy nemcsak politikai, nemcsak jogi, hanem gazdasági értelemben is szólhatunk majd gazdasági önállóságunkról, amely megfelelő eszközökkel és némi hazafias áldozatkészséggel megteremthető akkor is, ha Ausztriához való gazdasági viszonyunk bármily jogi formán sarkal. Dr. Dalnoki Béla. nekem őszintén, ha azt mondanám, szeretem, ha azt mondanám, hogy egyetlen vágyam, hogy hitvesemmé tegyem, akkor is megmaradna az iménti véleménye mellett? — Megmaradnék Szaládi, akkor is! Nem csak magam miatt, de legfőképpen a kis leányom érdekében. Az én drágaságom első percben megérezte magában a jó embert, örül ha jön és húsúi ha távozik. Én anya vagyok, Szaládi, jó anya, a gyermekemnek szüksége van apára, aki szeretni fogja őt, úgy mint az édes apja szerette, aki megóvja az élet küzdelmeiben, és éles szemmel áll őrt, hogy hozzá ne férkőzzék a bánat, a csalódás, a kétségbeesés, amelynek egy gyenge leánysziv annyiszor ki van téve, még akkor is, ha olyan anyja van neki, mint én vagyok. Ezért hallgatom én meg magát Szaládi, és ezért felelek a kérdéseire épp oly nyíltsággal, mint ahogy a kérdés fel volt téve. — Nagyságos asszonyom! Klára! Oly boldoggá tett! Ha volt életemnek olyan cselekedete, amely jutalmat érdemelt, most megkaptam, százszorosán, ezerszeresen fizetett meg a gondviselés. Feleségem lesz Klára, az én édes, drága kis feleségem, óh mondja el még egyszer, mert nem tudom elhinni. — Az leszek Szaládi, a felesége, hű felesége, mint a milyen szerető apja lesz maga a babikámnak. Kell hogy az legyen, hisz maga oly nemes gyermekbarát! ¥ * Esküdt uraim, — folytatá beszédét a védőügyvéd. — Tekintsenek erre a halvány arcra, patakzó könnyekre és a bánattól megtört alakra. Így néznek-e ki a bűnösök? Nem esküdt’ uraim, igy az áldozatok néznek ki 1 Önök most még csak a gyermekgyilkos anyát látják, de nem látják a tövissel kirakott kálvária útját, amely a szerencsétlen teremtést oda vitte, hogy önkezével vetett véget gyermeke életének. Szép volt, egyedülálló, kitaszítva a világba — szeretett — elcsábították. S mikor gyermekének életet adott, mikor térden állva könyörgött a csábitónak, hogy legalább gyermeke életének fenntartásához adjon módot, segédkezet, az durván eltaszitotta — kidobta házából. Nem irom le, mit szenvedhetett ez a szerencsétlen teremtés, mikor éhezni látta gyermekét, és ő nem tudta táplálni. Csoda-e, ha az isten elvette az eszét és ő elkövette a bűnét anélkül, hogy arról sejtelme lett volna. Hogy mennyire szerette csábitóját, bizonyítja az, hogy nevét elhallgatta, de az én védői kötelességem volt az igazi bőnöst kikutatni. Megtettem és ítélhetnek Önök, esküdt uraim, hogy minő csábításnak lehetett ez a gyönge teremtés kitéve, ha megtudják, hogy ez az alávaló becsületrabló, nem volt más, mint az országos hírű nagy gyermekbarát, — Szaládi Oszkár. Egy gyönge női sikoly hallatszott a hallgatóság között, aztán siri csend lett, csak a vádlott leány zokogása hallatszott, akire részvéttel néztek az esküdtek, szemeikben ott lebegett a szánalom, a bocsánat. Szaládi Oszkár másnap ismét dobogó szívvel és kezében piros rózsa-csokorral csengetett be a szép özvegy lakására. A szobaleány nyitott ajtót, de nem mosolygott mint máskor, hideg, szobor arccal adta tudtára Szaládinak, a nagy gyermekbarátnak, hogy őnagysága hirtelen elutazott és nem is jön vissza. A Túli pán kert-szövetség szervezete. A hazafias felbuzdulás, amelyet a „Tulipánkert“ mozgalom nyomában országszerte támadt, megérlelte a mozgalom intézőiben azt a tudatot, hogy a nemzeti öntudatra ébredés megnyilvánulásában rejlő nagy erőket gyűjteni, a szent cél érdekében egyesíteni, hazafias kötelesség. Ez a tudat teremtette meg a Tulipánkert szövetséget, amely a magyar nemzetgazdaság és kultúra érdekében csak úgy tud hathatós működést kifejteni, ha e gyűjtőnév alatt minden hazafiasán érző kebel ott dobog. Alkotó, teremtő erő a „Tulipánkertszövetség“ csak úgy lehet, erkölcsi és anyagi sikert csak úgy érhet el, ha zászlója alatt a sok kis erő egy nagy, hatalmas erővé tömörithető. A tökéletes szervezés az egyedüli biztos garancia arra nézve, hogy a „Tulipánkert-szövetség“ hivatásának, céljának megfelelhessen. Hogy mi a célja a „ Tulipánkert-szövetség“ - nek, az általánosságban az alapszabályokban van lefektetve, de legközelebb már részletes programmal szolgálhat a szövetség, mert a programm részletes kidolgozásával a megalakult szakbizottságok már sürgősen foglalkoznak. A „Tulipánkert-szövetség“ nagy feladatát csak úgy tudja megoldani, ha az egész magyar társadalom átérzi annak szükségét és fontosságát, s félretéve minden előítéletet, gyanúsítást, rosszhiszeműséget — tisztán a nemes, hazafias céltól áthatva — a társadalom minden tagja ezen cél szolgálatába áll. De nem elég az, hogy a „Tulipánkert-szövetség“ elnevezés alatt mindenütt önálló, a központtól független fiókok alakulnak meg, mert a cél közös és annak érdekében az összes fiókoknak egyesülni kell. Hogy ez az egyesülés létrejöjjön, s az együttműködés eredményes is legyen, szükségessé vált, hogy a fiókok egyöntetű megalakulása végett, szervezési útbaigazítás bocsájtassék ki. A szervezési útbaigazítás már kiadatott, s annak rövid kivonatát itt közöljük: A szövetség szervezete, lényegében a következőkből áll: a) a Budapesten székelő központi szervezetből ; b) a fiókokból; c) a megye székhelyén székelő megyei rendezőségből. Fiókok alakíttatnak a budapesti tiz kerületben, minden városban és községben. Az alapszabályok a pusztán tulipánjelvényt vásárló tagokon kivül megkülönböztetnek még alapitó-, pártoló- és évdijas tagokat is, mivel ezek képezik a szövetség gerincét s annak biztos erkölcsi és anyagi alapot nyújtanak. A központ a fiókok figyelmét különösen ezen tagokra hívja fel. Az alapitó-, pártoló- és évdijas tagok gyűjtése a szövetség által kibocsátott belépési nyilatkozat alapján történik, amelyen a belépő tag a névaláíráson kivül megjelöli, hogy milyen tagságra kötelezi magát, egyúttal a megfelelő rovatban kitünteti az általa fizetendő összeget. A tagok fizetési kötelezettségét az alapszabályok írják elő. A tagdijak beszedéséről a megalakult fiók pénztárnoka az ellenőrrel egyetemben gondoskodik. A „belépési nyilatkozat “-ok alapján tagilletékek fel nem vehetők. A fiók cime: „Tulipánkert-szövetség............ fiókja“, amely elnevezésben a pontozott hely a város vagy a község nevével töltendő ki. Az összes fiókok központi igazgatás mellett működnek, s működésüket az igazgatótanács által kibocsátandó ügyrend fogja szabályozni. Ezen ügyrend keretében a fiókoknak önálló hatáskörük is van és jövedelmükből részesednek. Nevezetesen : Az összjövedelem (tagsági illetékek, kiadványok, ünnepélyek stb. utján befolyó összegek) fele — kivéve az alapitó- és pártoló tagság után befolyó összegeket — a fiók vagyonát képezi, s ezzel fedezik az adminisztráció költségeit. A megmaradt összeg felett szabadon rendelkeznek. Az alapitó- és a pártoló tagság után befolyó összegek ys-a a fiók vagyona, 2/3-a a budapesti központnak küldendő. Az eladott tulipán-jelvények árából 200 koronán felül 10 százalékot a fiók visszatarthat magának, a túlfizetés fele pedig szintén a fiók vagyonát képezi. Az összes központot megillető összegek a Magyar Agrár-Járadékbanknak a „Tulipánkert-szövetség“ folyó számlája javára küldendőkbe, kivéve a tulipán-jelvény árai, melyek Fischer Emil cégnél (Budapest, IV. Bécsi-utca 3.) fizetendők.
