Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-24 / 22. szám

parlament«-nek nevezett országgyűlés megszűnik, hogy helyet adjon az általános választójog útján létrejövendő uj országgyűlésnek. . . .

Azt jegyzi meg egy kiváló publicistánk, hogy tart tőle, hogy valamint 1849 utáni hosszú önkényuralom után 1867-ben és 68-ban bizonyos ellágyulás mutatkozott a magyar közvéleményben, s az elnyomatás után a felszabadulás örömének mámorát élvezve, nem vigyáztak az arra hivatottak eléggé a magyar érdekekre annyira, mint az ellenállás idején. Ezen ellágyulás eredményezte a 48-iki alaptörvények megrontását, s ekkor jött létre az állam nyelve iránti közönyből és gyöngeségből törvény a nemzetiségekről, illetve azok nyelvéről. Bízunk vezetőférfiáink szilárd jellemében, és megalkuvást nem ismerő s nemzetünk javát szem előtt tartó becsületes hazafiságában, hogy sem a hiúságot legyezgető csábítás, sem fenyegetés nem fogja őket eltántorítani azon elvektől, melyek megvalósításáért a nemzet a közelmúltban küzdött, s melynek jegyében sorakoztunk, zászlóik alá.

Dicsőséges első szent királyunk áraszd ránk nem porladó jobbodnak hathatós védelmét, oltalmát. Kitűzted e nemzet célját, megmutattad az utat, mely e célhoz vezet. Ez út a hitnek útja, a hité e nemzet jövőjében, erejében és hivatásában. És valljuk meggyőződéssel a Te jelszavadat:

»Si Deus pro nobis, quis contra nos.«

Losoncz és környéke az orsz. vas- és fémipari kiállításon.

A Budapesten e hó 19-én megnyitott vas- és fémipari kiállítás úgy tartalmánál, mint elrendezésénél fogva egyike a legszebb és legértékesebb látványosságnak, mely nemcsak a szakember figyelmét ragadja meg a legnagyobb mértékben, hanem a laikus nagyközönség is legnagyobb érdeklődéssel szemléli a felhalmozott szebbnél-szebb ipari tárgyakat. Az elrendezés eredeti, amennyiben a sablonos csoportosítások mellőztettek, mely körülmény a kiállítás összbenyomására kedvezőbb.

Losoncz és környéke határozottan kitett magáért, tanúságot szolgáltatva arról, hogy ipari és szakszerűség tekintetében méltóan igényli magának a felvidék vezetését.

A mi figyelmünket első sorban megkapta és büszkeséggel töltött el, az Sztudinka Ferenc retrospectiv-csoportja volt. Bár az anyag nem túlságosan nagy, de rendkívül érdekes olyannyira, hogy a szakirodalom és a legmagasabb vezető körök a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a nagy szakértelmet, gondos körültekintést és elrendezést igénylő kiállításról, mely a magyar vasipart bölcsőkorától egészen a mai fejlettségéig mutatja szemléitően. Kár, hogy a rendező-bizottság alkalmasabb helyet nem bocsájtott Sztudinka rendelkezésére.

Kramer J. szinobányai vasgyárának csoportja különböző öntvényekből, nevezetesen kályhák, kutak, csatornázási cikkek, kandeláberek, transzmisszió csapágyak, kerekek, továbbá asztallábak és lemezárukból áll, mely elegáns és szolid kiállításánál fogva méltán kelt megelégedést és érdemel ki dicséretet.

Hirsch és Frank Bpest-salgótarjáni gépgyár és vasöntő r.-t. kiállítása a műiparnak kiváló remekeit rendkívüli gazdagságban mutatja be. Bátran állíthatjuk, hogy ennek a csoportnak lesznek a legtöbb és legbájosabb látogatói, amennyiben kétségtelen áz, hogy ezek az itt felhalmozott szebbnél-szebb és tökéletesnél-tökéletesebb vasdiszműáruk, melyek egytől-egyig mind lakásdiszül szolgálnak, hatalmas vonzó erőt gyakorol a kiállítást látogató hölgyközönségre; és csodálkozással áll meg a szakember és a vaskereskedő is, kiknek eddig fogalmuk sem lehetett a mintáknak és cikkeknek ezen óriási és változó tömegéről, úgy hogy többnyire külföldről szerezték be az ilyenféle cikkeket, melyek azonban sokkal silányabbak és kevésbbé művésziesek, mint ezek.

Ha a tulipánmozgalom igazán komoly valóság, akkor tulipános hölgyeink találkozót adhatnak egymásnak a vas- és fémipari kiállítás rendkívül nagy számú, őket kiválóan érdeklő csoportjánál ; a Hirsch és Frank-féle csoportnál pedig bizonyára az elragadtatásnak számos felkiáltása fog elhangzani bájos női ajkakon.

Sternlicht S. és Társai és Rakottyay György és Társai losonczi zománcáru-gyárak egész piramisokat raktak szebbnél-szebb edény gyártmányaikból. A gyárak specialitásait a zománcozott vasból készült díszes kiállítású majolika és porcelánt imitáló konyha- és asztali edényei, mindenféle szervizei képezik. Készítenek e gyárak azonkívül zománcozott vas- és feliratitáblákat és egyáltalában mindenféle zománcozott kereskedelmi árukat, műszaki cikkeket és hygienikus edényeket.

Zvoda Ferenc losonczi lakatos mester mángorló-kiállítása az egyszerű, házilag dolgozó iparos találékonyságáról és szorgalmáról tesz bizonyságot. A kiállítást látogató kereskedelemügyi államtitkár behatóan magyaráztatta meg az ügyes szerkezetet és szívesen gratulált a derék iparosnak közfeltünést keltő gyártmányaihoz.

A kiállításon nemcsak vas- és fémipar, hanem mezőgazdasági gépek is vannak kiállítva. Ezek közül különösen feltűnt az „Első Losonczi Mezőgazdasági Gépgyár“ által kiállított „losonczi drill“ sorvetőgép. A gyárat Tarján Ödön, a gyár főmérnöke képviselte és ugyancsak ő magyarázta az államtitkárnak, hogy szabadalmazott „losonczi drill“ sorvetőgépük, mely hegynek fel és völgynek le, lejtős vagy sik talajon minden különös gondozás vagy szabályozás nélkül, mindenféle váltó-kerekek elkerülésével teljesen egyenletesen, egy ugyanazon szóró-tárcsával nemcsak kifogástalanul, hanem bármely tetszésszerinti mennyiségben vet búzát, tengerit, nedvesített répamagot, de sőt lóherét és repcét is.

Büszkeség és öröm töltheti el Losoncz és környéke kiállítóit, kiknek mindegyikéhez volt a kiállítást látogató Szterényi államtitkárnak elismerő és buzdító szava. És ezen szavak nem a szokásos semmit jelentő kijelentések, de a szakszerű, Ízléses s mindamellett gyakorlati kivitelű tárgyak méltán kiérdemelt dicséretei voltak olyan egyéntől, ki teljes tudatában van annak, mi volt még a közel múltban Magyarország ipara, s mivé fejlesztették azt a kiállítók szorgalma és lankadást nem ismerő kitartása. Mi is szívből gratulálunk derék gyárosainknak és iparosainknak s kívánjuk, hogy ne legyen a pusztában elhangzó szó azon hő óhajunk, hogy Losoncz és környéke gyárai és iparos telepei hazánk egyéb vállalataival egyetemben az eddigi szép haladásnak megfelelően a jövőben is növekedjenek, gyarapodjanak és erősödjenek.

Névmagyarosítás.

(Megjegyzések, lapunk múlt számában közölt »Reggeli levél«-re.)

Tisztelt Szerkesztő Úr! Dr. Illyefalvi V. Aladár úr multheti reggeli levelében meleg érzésű felhívást intéz minden magyarhoz, különösen pedig magyar zsidóhoz, ki idegen hangzású nevet visel, hogy ezen nevét cserélje fel magyar névvel. Igen rokonszenves előttem a névmagyarositási törekvés és a magam részéről is feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy minél teljesebb sikere legyen. Csak az ellen akarok állást foglalni, hogy ebből bárki a nemzeti érzület kérdését csinálja. Aki csupán közönbösségből vagy kényelmességből vonakodik rossz hangzású nevét (mert minden idegen név rossz hangzású) szép hangzású magyar névvel felváltani, hazafiságában igenis fogyatékosnak ítélendő; de hibát követ el az, aki a régi névhez való minden ragaszkodásban a nemzeti érzés gyengeségét látja. Az idegen név legfeljebb szépséghibája lehet a hazafiságnak, mely szépséghibának megtartása a leglángolóbb hazafisággal is megfér. Az ember a nevét nem maga választja, hanem a név vele születik, csak úgy mint akár az orra. És nem esem túlzásba, ha azt állítom, hogy nagyon sokan, épen zsidók, ha szanövendékeit a sok tekintetben károsnak bizonyult évvégi majális helyett minden évben valamely vidékre kivigyék, hogy ott egyrészt üdüljenek, másrészt a kellemest a hasznossal párosítsák.

Főgimnáziumunk növendékei — mint lapunk múlt számában jeleztük — a múlt héten három napon át három irányban, három csoportban tettek ilyen tanulmányi kirándulást. Ezeket akarjuk röviden ismertetni lapunk olvasóival, hadd élvezzék ők is az ilyen kirándulás örömeit, habár csak lelkileg.

Szerdán, f. hó 16-án, rándult ki a VI. és VII. osztály 18 növendéke Malesevics Emil tanár vezetése mellett. Párádra akartak menni. De a közbejött esős időjárás megmásította tervüket. Vonaton mentek Bállá állomásig. Innen tovább menni nem lehetett, mivel az eső és viz elmosta a pályatestet. Szóval megrekedtek egy istenverte, szegény fészekben. Enni-inni valót nem vittek magukkal. Pénzért se lehetett kapni. De a diák azért diák, hogy leleményes legyen. Egyesek ételért és italért bejárták a falut. Egy része felhajszolt egy hordó sört drága pénzen. Megvették. Mire megizlelni akarták, egy másik része rájött arra, hogy előző napon a faluban lakodalom volt. Ahol pedig lakodalom volt, ott ételmaradék is maradt. Elmentek hát oda, a sört magukkal vivén, hogy azért ételmaradékot kapjanak. A vendégszerető gazda el is látta étellelitallal bőven diákjainkat. Cigány is vetődött oda. A zene meg odacsalta a község táncos lányait. Természetesen táncra is kerekedett a véletlen által összehozott társaság. így mulattak délután 3 óráig, mire igen szép emlékekkel meggazdagodva zónáztak vissza városunkba.

A csütörtöki kirándulás, amelyben a IV. és V-ik osztály vett részt, ha nem is ilyen kalandos, de elég tanulságos volt. Beszterczebánya és

Szliács nevezetességeit nézték meg Konss József és Mazár Sándor tanárok vezetése mellett 36-an. Beszterczebányán megtekintették a fabutorgyárat, a kincstári rézkiválasztó gyárat, a régi műkincsekben gazdag plébánia templomot és a várost. Mindenütt alapos magyarázatokban volt részük. D. u. átrándultak Szliácsra s ott töltötték az egész délutánt, ahol mindent töviről-hegyire megtekintettek. Éste fél 11 órakor hasznos tapasztalatokkal meggazdagodva jó hangulatban tértek haza.

Pénteken, 18-án, rándult ki a II. és III. osztály 104 növendéke Besse Dávid, Ondrus Pál, Pázmán József és Scherer Lajos tanárok vezetése mellett. Az előző nap nagy zivatara és a reggel esővel fenyegető borús ege nem marasztalta őket itthon. Vonaton Lónyabányáig mentek. Innen gyalog elég csúszós és sáros úton Szinobányán át a Kramer-féle vasgyárba és Katalinhutába. A lónyabányai Mandl-féle korcsmánál elérte őket a zápor. A vendéglő korcsmája és kocsiszínje adott menedéket, hogy meg ne ázzanak azok a lelkes és vigkedélyű csemeték. Mire az eső okozta nedvesség kissé felszikkadt, festői szép völgyön át indultak tova kitűzött céljuk felé. Jupiter Pluvius most kegyesebb volt. A reggeli órák csendje, a madár-dana sokfélesége, az erdők fáinak ózonja lelkes dalolásra ragadta a kis csemeték dalolni szerető kedélyét. S a másfél órai gyaloglás bizony nem lankasztott meg egyet se. A gyaloglásnak egyik érdekessége az volt, hogy az egyik diák magával vitt egy nagy lepényt, hogy a pihenés órái alatt lepényevési versenyt lehessen rendezni. De a hosszú szorongatás alatt a lepény kettétört, mire az éhes had megrohanta a lepény tulajdonosát s nehány pillanat alatt eltűnt a lepény az éhes diákgyomrok örök setétjében.

A Katalinhutában Bárdos Árpád, üveggyári főnök, Márkusz Gusztáv igazgató és Pogány

József vezettek és magyaráztak meg mindent. A gyermekek bámulva hallgatták, hogy hogyan létesítette szorgalommal és kitartással egy egyszerű magyar ember, Kossuch János, az üveggyárat, amely most »Kossuch János örökösei« cég alatt 450 munkásnak ád kenyeret és hozza a hazába a külföld pénzét. Mert tudvalevő, hogy a gyár majdnem összes termelését a külföldön értékesíti.

Az üveggyár megtekintése után a szépen berendezett kantinban megebédeltek a növendékek. Ebéd előtt a velünk jött, intézetünk volt növendéke, Barókay József máv. tisztviselő, egy kis tekeversenyt rendezett, amelynek nyertese Holczmann István III. oszt. tanuló volt.

Délután két órakor a Kramer-féle vasöntőgyárban a vasöntés különféle módozatait szemlélték meg. A gyár vezetősége roppant szives volt s nem sajnálta a sok felvilágosítást, amelyre a gyermekhad nagy kíváncsisággal és figyelemmel hallgatott. Hoztak is magukkal sokféle emléket, u. m. vasgolyót, hamutálcát stb. Délután fél 4 órakor vonatra ültek és fél 6 órakor a legjobb egészségben érkeztek meg Losonczra.

Íme, ilyen változatosak azok a kirándulások, sok tanulsággal egybekötve, amelyeken intézetünk növendékei a múlt héten részt vehettek. Csatangolásnak neveztük a kirándulásokat s bizony a szó teljes értelmében azok is ; mert a gyermek-lélek rendes munkaköréből kissé kizökken s csatangoló lelke — mint a méh — gazdagon megrakodva tér haza, hogy kedvvel és szeretettel folytassa tanulmányait, nemcsak az iskola tudományával meggyarapodva, hanem a haza földjének egy-egy részének beható ismeretével is.

így, 'gy> gyermekek ! Mert jó magyar csak az lehet, aki sokat tud, tanult, de sokat is jártkelt és tapasztalt! A.