Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-24 / 22. szám
Melléklet a Losonczi Újság 22. számához. (1906.) bad választásunk volna, határozottan más orrot, de más nevet is, választottak volna maguknak, nemcsak hazafiságból, hanem jóizlésből. S talán azt sem fogja senki sem tagadni, hogy nincs egyetlen egy zsidó e hazában, aki régi nevéhez József császár iránti tiszteletből ragaszkodnék. Az a név, melyet az ember egy életen át megszokott; mely hozzánőtt egyénisége minden nyilvánulásához; melynek az ember becsületet szerzett s amely talán viselőjének is becsületet szerzett; melyet az önbecsülésen kívül a gyermeki tisztelet is körül övez: az nagyon sok embernek több mint merő külsőség, az egyéniségének egy integrális, száz meg száz érzelmi szállal hozzáfüződő alkatrésze. Egyetlen ilyen momentum is lehet elég erős, hogy elválaszthatatlanul összekapcsolja az embert a veleszületett névvel, mint azt egyebek közt a Zsögöd-Grosschmied-féle (szerintem éppenséggel nem követésre méltó) visszamagyarositás bizonyítja. Az ember a lényével összeforrt nevet megtartja még akkor is, ha csúnyának találja, aminthogy megtartja pl. a vallását még akkor is, ha érzelmileg talán ki is nőit volna belőle. Az ily nevet okvetlenül eldobni magától, mint egy kopott ruhadarabot, nem lehet a nemzeti érzület követelménye, különben első sorban a számos vezető pozícióban levő, idegennevű férfiú hazafiságát kellene csorbásnak Ítélnünk. Hisz »noblesse oblige« és a kinek a nemzet fényt ad, az a nemzeti érzület apróbb jelentőségű dolgaiban is jó példával járjon elől. S bátran mondhatom, hogy a nemzeti repraesentatio legexponáltabb helyein : a miniszterelnökségben a Wekerle, a kúria elnökségében az Oberschall, a magyar tudományos akadémia főtitkárságában a Heinrich éppenséggel nem magyar hangzású nevei egyenkint is a nemzeti szépségérzés előtt sokkal bántóbb szeplők mint az egész hazai zsidóságnak német nevei együttvéve. De mint említettem az idegen név csak szépséghiba. S ha valakiben a hazafias vágy, ezen szépséghibától megmenekülni, gyengébb is más érzelmi momentumoknál, azt ne rójjuk fel neki, mert a lényeg: a nemzeti jelleg érzületben, cselekvésben s nyelvben, a név pedig a lényegre semmi befolyással nem biró esetlegesség. A magam részéről csak azt kívánhatom, hogy soha minden izében kevésbbé nemzeti érzelmű fia ne legyen e hazának mint ős germán nevű nemzeti büszkeségünk: Hermann Ottó. Még egy megjegyzést. Dr. Illyefalvi úr felhívása egyenesen a hazai zsidóságnak szól. De a hazai zsidóságot nem igen érheti gáncs a névmagyarosítás körül, mert a zsidóknál bővebben eddig sem élt senki a névmagyarosítás jótéteményével (igy nevezem). Ha valakire, úgy kétségtelenül a zsidóra nézve csak előny származhatik abból, ha nevét megmagyarositja. Amely zsidó pedig ennek ellenére mégsem siet levetni azt a nevet, mely nem egy Ízben feszélyezheti, annak mindenesetre tiszteletre — vagy legalább is kíméletre — méltó, de a hazafisággal cseppet sem ellenkező, okai kell hogy legyenek. S ezen okokkal szemben legyünk kissé türelmesek. Ám tartsuk ébren a mozgalmat, buzdítsunk a névmagyarosításra, különösen a fiatalságot, melyre a névcsere nem ró áldozatot; de akik magok valamely komoly okból nem vetik le nevüket és gyermekeikre sem akarnak oktroyálni más nevet, mint a melyről maguk nem tehetnek! azoknak engedjünk időt ahhoz, hogy gyermekeik nemzeti felbuzdulása önként megszabaduljon a kellemetlen atyai örökségtől. Kiváló tisztelettel Dr. Gärtner Henrik. HÍREK. Heti krónika. Csodálatos idő járt e héten Villám, dörgés, eső, jég képében. Amerre ment felhők sokasága: Nagy kár lett, vagy hullt az ég áldása ! Apák, vének mondják: ily idő járt, Midőn válság söpre magyar határt. Hullott a sok gyáva, gaz söpredék: Helyét elfoglalta jobb nemzedék ! Budavárán lengett a hármas szin, S királyunk örült hive százain. S feléledt sorsverte alkotmányunk: Erőért mindig a múltba szálltunk! Múltba szálltunk most is vágyva-vágyva S feltűnt István, honunk szent királya. Nagy komoly szemével kérdve kérdte: Szent István országát mi baj érte? Nem adtam-e fegyvert, törvényt, hitet? Vagy ez se védi már enyéimet? S megjelent Bocskay nagy alakja, Szinte tárogató érces hangja, S szólott bátran: István, szent királyom, Nyugodj békén! Nincs vész már hazánkon. A zsarnok-faj elült a setéibe. A virradat reményt kelt a népbe! Nem is veszhet el a magyar soha, Legyen sorsa bármi rossz, mostoha: Amig törvényt tisztel, múltat becsül; Ősi jogért harcol, küzd emberül, Amig gyarapítja magyarságát: Nem veszti el e nép ég áldását! Andorka. Bocskay emlék ünnep. A Bocskay emlék-ünnep, amelyről múlt számunkban megemlékeztünk, vasárnap a legpéldásabb rendben, a lehető legszebben sikerült. Mind a két protestáns egyház áhitatos közönséggel teljesen megtelt s bizony az elhangzott tartalmas, költői lendületű beszédek és a dalárda áhitatos, szépen betanult énekei nagyban hozzájárultak nemcsak az emlékünnep áhitatosságához, de a közérzést és hazaszeretetei is nagyban élesztették. Különösen említést érdemel Margócsy József lelkész úr imája, amelynek veleje röviden az, hogy az Isten nagy eszméinek diadalra juttatására nem válogat a felekezetiek közt, csak becsületes és kitartó egyént keres. így harcoltak a vallásszabadságért és alkotmányunkért egyaránt a református Bocskay, a katholikus Rákóczy és az evangélikus Kossuth. A hívek áldozatkészsége pedig önkéntes adakozásból egy szép összeget juttatott a létesítendő országos Bocskay alapra. Amikor a vallásos kegyelet a hazaszeretet ápolásával ily szépen testesül meg a magyarság leikeiben, csak a legnagyobb dicsérettel és elismeréssel szólhatunk. Adja Isten, hogy a különféle vallásfelekezetek a hazaszeretetben leljék és találják meg mindig a kellő és szükséges összhangot s akkor a magyar nemzet szilárdabban áll meg a vész közepette, mint Sión hegye. Körmöcziek Losonczon. F. hó 17-én Losonczon járt Teschler György és dr. Taffler Vidor tanárok és dr. Előd Tibor, kőedénygyári igazgató vezetése mellett a körmöczbányai reáliskola 37 növendéke. Megnézték városunk nevezetességeit u. m. a zománcozógyárakat, az apátfalusi posztógyárat, a kaszárnyákat, a gőzmalmot és Losonczi fürdőt. Az eső azonban nagy részben elrontotta tervüket, úgy hogy pénteken reggel haza zónáztak, ahelyett, hogy még Tarnóczra, Salgótarjánba, Somoskőre, Salgóra kirándultak volna. Főgimnáziumunk több tanára szeretettel kalauzolta a vendégeket, akik — az eső okozta bosszúságot leszámítva — a legjobb benyomásokkal távoztak haza. Tíz éves találkozó. Féktelen jókedvvel, duzzadó reménységgel hagyta el 189őjunius 16-án 17 ifjú ember a losonczi főgimnázium épületét kezükben érettségi bizonyítványokkal. Azóta ide s tova 10 esztendő telt el, s kitudja, valóvá váltotta-e az idő azon szép terveket, melyek az »érett fejüek mindegyike akkor bekövetkezőnek gondolt? Az elválás előtt fogadalmat tettek az ifjak, hogy 10 esztendő múlva ismét összejönnek, hogy lássák, ki mennyire haladt s kinek mit juttatott a sors szeszélye vagy saját szorgalma és buzgalma. A találkozás a főgimnázium dísztermében fog megtörténi, hol a volt tanárok és iskolatársak egymás viszontlátásán bizonyára élénk örömet fognak érezni. Felkéretvén mi is e találkozás közzétételére, felhívjuk tehát mindazokat, kik 1896 jun. 15 és 16-ik napjain Losonczon érettségit tettek, hogy e lap szerkesztőségét tartózkodási helyükről mielőbb értesítsék. Dr. Molnár Albertet, kerületünk országos képviselőjét, az orsz. függetlenségi párt a közigazgatási bizottságba egyhangúlag jelölte. Gratulálunk ! Sztanko Béláról szóló múlt heti számunkban egy kis hiba csúszott be, amely joggal nemcsak félreértést keltet, de a miniszteri kiküldött úrra sértő és lekicsinylő is lehet. Azért készségei korrigáljuk nevezett hírünkbe becsúszott hibát, s kérjük olvasóinkat, hogy a tanulni« szó helyett tanulmányozni szót olvassanak hírünk legutolsó szavaként. Ösztöndíj. A Magyar földhitelintézet a hazai gyümölcsfa tenyésztésnek községi faiskolák utján való előmozdítása céljából folyó évben 1 drb 600 koronás, 2 drb 400 koronás és 21 drb 200 koronás dijat tűz ki oly tanítók jutalmazására, kik faiskolát kezelnek és a fatenyésztés terén szép sikert tudnak felmutatni. Pályázati kérvények ez évi junius hó 1-ig adandók be az illető kir. tanfelügyelőséghez. A vármegye tavaszi rendes közgyűlése f. hó 15-én foly le, amelyen Laszkáry Gyula indítványára a vármegye alispánjának s a tisztikarnak a nemzeti küzdelem alatt tanúsított hazafias és odaadó magatartásáért köszön itét és elismerését fejezte ki. Továbbá határozatta vétetett, hogy azok a bizottsági tagok, kik vármegyei vagy községi állásuk folytán, nehogy hazafias meggyőződésük miatt a letűnt alkotmányellenes időben üldözésnek legyenek kitéve, törvényhatósági bizottsági tagsági állásukról lemondottak, az alkotmányos rend helyreálltával továbbra is bizottsági tagoknak tekintetnek. Megállapította tótprónai és blatniczai Prónay Mihály úr Öméltósága beiktató ünnepélyének sorrendjét, azt f. hó 23-ik napjának d. e. 11 órájára tűzvén ki. Megválasztotta továbbá dr. ifj. Fay Albertet a vármegye főjegyzőjévé. Ezenkívül még számos kisebb jelentőségű ügyet intézett el. A Ludovika akadémiában megüresedő gr. Buttler-féle alapítványi helyre nógrádvármegye közgyűlése Básthy Zoltánt, áll. főgimnáziumunk szóbeli érettségi előtt álló növendékét, egyhangúlag jelölte. Magyar Ipartörténet. E címen Sztudinka Ferenc szerkesztésével szakirodalmunk uj orgánummal szaporodott. Ez irodalmi vállalat a magyar gyárak monográfiáinak ismertetését vette programmjába. Az első szám a gácsi posztógyár történetét tárgyalja s szakavatott tollú szerzője Sztudinka Ferenc. A munkához — mely Kossuth Ferencnek van ajánlva — az előszót Gelléri Mór irta, ki midőn dicsérettel emlékezik meg Sztudinka úr vállalkozásáról, egyszersmind kiemeli, hogy a magyar ipartörténet-iró hasznos szolgálatot teljesít a köznek és hazafias missziót tölt be. Mi részünkről ehhez azon megjegyzést fűzzük, hogy a gyárak és iparosok e hazafias vállalkozás támogatása erkölcsi és hazafias kötelességük, mert hisz a szakirodalom pártolása szintén eszköze a nagy célnak, hazánk gazdasági függetlenségének, s megvalósítója nagyjaink iparpolitikájának. A mű Lampel R. kiadásában (VI. Andrássy-út 21) jelenik meg, s előfizetések úgy a kiadó, mint Sztudinka Ferenc szerkesztőnél eszközölhetők. Előfizetési-dij egy évre 9 kor. Egyes szám ára 1 korona. Sikerült kis hangversenyt rendezett tanítványaival e hó 20-án Schimke Erzsébet úrnő. Lakása ezúttal megtelt a zeneértőkből és a növendékek hozzátartozóiból álló közönséggel, kik nagy tetszéssel fogadták a betanított előadásokat, melyek alapos készültségről és gondos előkészítésről tanúskodtak. A műsor minden egyes számán meglátszott az a szeretetteljes igyekezet, amely részben tanítójuk lelkiismeretsége, részben a növendékek ambíciója folytán szinte megnemesitette a kisebb-nagyobb tanítványok előadását. Elismerésre méltó célért küzd már évek óta Schimke kisasszony, midőn városunk ifjúságában a modern nyelveket és a zenét, a műveltség ezen két legfontosabb részét, általánosítani igyekszik. És azért kívánunk neki sok szerencsét ahhoz, hogy a megkezdett alapon tova haladva fáradozásának jutalmát nyerje abban, hogy ifjú tanítványainak leikébe a műveltséget és evvel a szép és jó iránti érzéket meghonosítsa és sikeresen fejlessze. A hangversenyen Bogenglück Erzsiké és Margitka, Bárok Ilonka, Fleischmann Biri és Ilonka, Läufer Margit és Károly, Matzner Sándor és Lajos, Minkusz Márta és Pekelmann Olga zongorajátékukkal; Hoffmann Elza, Läufer Irén és Lajos szavalattokkal; Bárok Irén, Weisz Irén, Kredens Irma és Schein Margit előadásukkal tűntek ki. (S. /.) Főispáni beiktatás. Tegnap folyt le vármegyénk uj főispánjának, Prónay Mihály Öméltóságának ünnepélyes főispáni beiktatása. Ott volt az egész megye. Szebb diadalutat képzelni sem lehet. S mennyire különbözik ez a diadalút a Berchtold, darabant-megyefőnök, ünnepélyes bevonulásától ! Ott a közönséget a szurony és zsandár képviselte, itt a lelkes honleányok és a hazafiak ezrei. Ott vér fakadt a vonulás nyomában, Prónay Mihály főispán úr Öméltóságának nyomában a virágok ezrei. Berchtold megyefőnök felé zúgott a gyalázat és átok, Prónay főispán urat üdvözli a hazafias melegség, bizalom és lelkesedés. íme, minden kortárs élénken szemlélheti
