Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-24 / 22. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: Negyedévre 2 kor. Egy petitsor tere 10 fill. s: i a LosoNozi függetlenségi és 48-as párt j I Eg“■*"■ <"»«!. | HIVATALOS KÖZLÖNYE. I jutányosabb. j| I. évfolyam. 22. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1906. május 24. Kilátások. (Fd.) Szent áhitat borul a magyar alkotmányos élet visszaállításának nagy ünnepén mindnyájunk lelkére. A szeretet érzése hatja át ezekben a napokban a magyar világ egyetemét. Öröm és megnyugvás költözik minden hazájáért még nem rég aggódó honfi szívbe. A legszebb előjelek között kezdi meg az országgyűlés működését. Első királyának, a legszentebbnek, a legbölcsebbnek szobrot emelt a nemzet, melyről koronás királyunk jelenlétében hullott le a lepel. Valamint a magyar nemzet, úgy királya is belátja és tudja, hogy nagyobb és bölcsebb államférfit első királyunknál nem ismer a történelem. Nemzetek elmúltak, nagy hadvezérek erőszakos alkotásai összeomlottak, hatalmas országoknak erős alapokon nyugvó trónusai elenyésztek, de amit ő alkotott, az áll és él ma is rendületlenül, és állni és élni is fog örökké! Ez örök időkre szóló alkotást nekünk, magyaroknak, teremtette meg a szent király. S midőn a magyaf szent korona mostani viselője szintén megjelent azon az ünnepen, melyen legelső és legdicsőbb elődjének nemes ércalakjáról hullott le a lepel, vájjon megértette-e az alattvalói kegyeletnek végtelen nagy jelentőségét, mellyel e nemzet szivébe zárva őrzi emlékét annak, ki végtelen bölcseséggel és előrelátással nemzete részére nagyot és jót alkotott? Vájjon elgondolta-e, hogy a kegyeletes szeretet és tisztelet a többi bölcs alkotás között a vármegyei rendszer megalkotásának szólott kiválóképp, melynek 900 éves erős bástyáin törött meg a darabontok alkotmányt és szabadságot elpusztítani akaró ostroma? Adja a magyarok Istene, hogy mindennek tudatával bírjon koronás királyunk és annak megértésével, hogy ne legyen más törekvése az uralkodóknak, mint hogy hálás szeretettel emlegetett dicső nevet hagyjanak a későbbi nemzedékek számára. Nincs hálásabb nemzet a magyarnál. A rosszat elfeledi hamar, a jót sohasem. . . . E nagy ünnep hatása alatt egy pillanatra elcsendesednek a politikai élet hullámai. De ez ünnep mégsem képes teljesen elűzni a magyar nemzet leikéből a borongós érzelmeket. Örömünket, vigasságunkat megzavarja a nemzet jogainak, mint a múltban, ügy a jelenben is osztrák sógoraink részéről való tagadása és azon igyekezete, hogy állami különállásunkat a külföld előtt teljesen elhomályosítsák. A csak kevés idő előtt megalakult nemzeti kormányról válsághírek keringenek. A magyar kormány jogos követeléseiről, első sorban pedig az önálló külön vámterületről nem akar tudni az osztrák, hanem ragaszkodik az általa önkényesen magyarázott 67-es törvényhez. Azt akarja, hogy a külön magyar vámtarifa helyett a magyar országgyűlés az osztrákokkal közös vámtarifát iktasson Magyarország törvénytárába. Ha az osztrák szempont győz, úgy az kétségtelenül azt jelentené, hogy a függetlenségi párt parlamenti többsége és a nemzeti kormány dacára nem változott a régi állapot semmit, a rendszer ugyanaz, csak az emberek mások. Az országos függetlenségi párt elnöke ennek tudatában jelentette ki, hogy a külön magyar vámtarifa álláspontjához föltétlenül ragaszkodik és minden körülmények között követeli. Az egész nemzet óhaját képezi a külön magyar vámtarifa, s épp ezért hisszük, hogy sem Kossuth Ferenc, sem a függetlenségi párt e kérdésben engedni nem fog. . . . Rövid és kiszabott az 1906 május 21-én Budapestre összehívott országgyűlés programmja, s mégis óriási munkát vár tőle az ország közvéleménye. Feladata kiválókép ugyanaz, mint volt az 1847—48-iki országgyűlésé, hogy önmagát reformálja, a népjogokat még szélesebb körökre kiterjessze, s a népképviseleti rendszert teljesen kifejlessze. Amit az 1847—48-iki országgyűlés alkotásaival fejlesztendőnek jelzett, s ami a letűnt korszak uralma alatt nemcsak hogy nem fejlődött, hanem gonosz kezek fojtogatásai miatt már haldoklóit, azt a nemzeti kormány, s az ország akaratából diadalmas parlamenti többség nemcsak hogy megmentette az elpusztulástól, hanem erős cautelákkal körülövezve bizonyára biztosítani fogja időtlen-időkre fenmaradását és épségét. Bizonyára meglesz a jelenlegi országgyűlés tagjaiban is az a tulajdonság, mely a régi 48-as országgyűlés honatyáit jellemezte, s ez a nemes önzetlenség és önfeláldozás, oly mértékben, amelyre más nemzetek történelmében példát aligha találunk. Hogy egyebet ne említsünk, a kiváltságos osztályok jogaikról önként mondottak le, minden forradalmi kényszer nélkül, bevevén a misera plebs contribuenst az alkotmány sáncaiba. Ugyanez ismétlődik most, midőn minden forradalom nélkül tágítják a népjogok eddigi kereteit, s ezzel a régi, nem minden alap nélkül »osztály-T Á R C A. Új korszak küszöbén. Ébredj magyar! Pirkadni kezd a hajnal. Nagy s szent munkára, jöszte adj kezet! Mit oly soká váránk szent áhítattal, A jobb jövő már elkövetkezett. A zsarnok önkény vára már bevéve, Letörve a jogunkra fent agyar! Milljók hálás fohásza száll az égre: Szabad hát újra a magyar! Sötétség ült e hosszú századokra A szent szabadság napja ránk derül, Tekints a hitvány szolgafajzatokra, Nézd e bagoly nép tőle mint elül ! A gyáva baglyok napra jönni félnek, A büszke ész merőn beléje néz. Ébredj magyar; ujjongj az égi fénynek! Szabad vagy újra és merész! Szabad vagy újra és dacos szivedben A régi büszke láng megint kigyul, Haladsz rendíthetetlen szent hiteiben Előre ellenállhatatlanul. Hiába zúg a kishitűk csapatja, Hogy a te léted nem elég szilárd: Mig benne forr az ősi vér zamatja: Népednek addig semmi meg nem árt. Szabad vagy újra! s csak terajtad áll az És mindörökre az leszel, szabad! Föl hát magyar! ha bátran sikra szállasz, A szolgaságnak hire sem marad. Munkára fel hát! Szerszámot a kézbe: Tollat, pörölyt, tűt! kinek mit lehet. Nincs most idő a tunya heverésre; Munkára mind, ki benne részt vehet! Csak a magyar kéz s magyar szív és elme, — Ha izzó lelkesedés hatja át És a magyar föld lángoló szerelme, Teheti naggyá a magyar hazát. Mig magyar szívben izzó vágyak égnek, Magyar karokban érc-izom feszül S a magyar elme büszkén száll az égnek : Áll még magyarhon rendületlenül! Föl hát, magyar nép! Vannak büszke hősid, Zászlójuk, kardjuk jelzi az irányt. Kövesd fajodnak rendithetlen őrit A dicsőségbe, vészbe egyaránt! S ha nem mese, hogy van az égben isten S ha van valami szent, örök, igaz: Egy nagy s hatalmas ország lesz még itten S magyar fog lenni mindig az! Páljános Károly. Csatangolások Losoncztól Losonczig. Ki ne örülne a tavasznak, a kikeletnek? Ki ne üdvözölné lelkes ittasultsággal az ujjáébredő természetet? Minden és mindenki! A növény virágainak illatával, a madár dalainak özönével halmozza el hálaadásképen a Mindenség atyját és a parányi ember ? A parányi ember szive öszszes rejtekeit feltárja; hadd lásson abba bele a Teremtő s hadd árassza azt el új erővel, élettel és lelkesültséggel. A legőszintébb megnyilatkozó mégis az emberek közt a gyermek. Nem ért ő még a tettetéshez. Ártatlansága nem engedi meg a tettetést: érzelmei szabadon nyilvánulnak; különösen pedig akkor, ha nesztori felügyelet mellett kortársainak társaságában tölthet el egy-két napot a természet nyílt templomában, az Isten szabad ege alatt. , Ezért érthető az az öröm, amelyet a gyermek vezetőinek az a kinyilatkoztatása okoz, hogy az egész osztály tanulmányi kirándulásra megy. Az ily tanulmányi kirándulásnak kiszámithatlan a nyeresége a gyermekvilágra nézve. Szívhatják, az iskola és a lakás poros termeit elhagyva, a szabad természet üde, ózondús levegőjét. Mozoghatnak szabadon az erdőkoszorúzta vidék szépséges téréin s bizony nem egy tárgy ragadja meg a kiváncsiságszülte tudásszomj ezer és ezer változatait. Szóval, egy-egy ilyen kirándulás egyaránt jótékony hatással van a gyermek-lélek és test minden sejtjére. Innen magyarázható meg a gyermek öröme és a szülő engedelme, amikor egy-egy kirándulásról és annak költségeiről van szó. A losonczi áll. főgimnázium tanárkara a kirándulások nagy és jótékony hatásáról már régóta van meggyőződve s ezért van, hogy felhasználnak minden kínálkozó alkalmat, hogy az iskola
