Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-10 / 20. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések.. 1 Negyedévre 2 kor. 1 ' Egy petitsor tere 10 fill. EgésVévre! 8 I !| A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT I |L Egyes szám ára 20 fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^^jutányosabb. J I. évfolyam. 20. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1006. május 10. Néhány szó a politikai helyzethez. Irta: Madách Aladár. Most ez egyszer nem mondok mesét; de a legcsodálatosabb mesénél is meglepőbb lett volna, még csak ötnegyed évvel ezelőtt is az, amit ma mindnyájan tudunk: hogy három függetlenségi vezéremberünk van a minisztériumban, és abszolút többségünk az országgyűlésen. És mégis vannak pártunkban elégedetlenek. Szó sincs róla, hogy a haza sorsán még most is aggódni ne lehetne, hiszen közel négyszáz éve mindég volt okunk aggódni, és senki sem higyje, hogy ez az állapot egyszerre megszűnhetne bármi módon, mintegy csoda által; de vannak, akik rosszalják a helyzetet, rosszalják vezéreink taktikáját, már pedig ez a rosszalás nem okadatolt. Ezt akarom bizonyítani. A magyar állami függetlenség és demokrata szabadság várához oly óriási lépéssel közeledtünk, mint a japánok Port-Arthurhoz akkor, mikor a hírhedt 203 méteres dombot elfoglalták, s itt állították föl ágyúikat, melyekkel a vár fölött uralkodhattak azontúl. Taktikai helyzetünk az országgyűlés törvényes összehívása és az átmeneti munkaprogramm megállapítása által éppen ilyen óriási mértékben javult. Ezelőtt két tűz között voltunk. Előttünk a törvénytelen hatalom mindenre kész szemétnépével, hátunk megett a végre éhen halt szabadelvű-párt kormányai által kiterjeszteni elmulasztott igazságtalan választójog miatt elégedetlen tömegek, a dolgozó nép zöme maga. Ez a kérdés, mint igazságos demokrata követelés, a legnagyobb mérvű izgatás eszköze volt ellenünk éppen annak a hatalomnak kezében, amely elől az idegen szellemű militarizmus erejével támadott. A két ellenség, a militarizmus és az anarchia végre is szembe kerültek volna ugyan, igaz, de csak azután, mikor alkotmányunkat és az országot tönkre tették volna. Elébb a mi testünkön laktak volna jól, hogy erőt gyűjtsenek a marakodáshoz. Ugyan hol van az a statusbölcs széles e világon, aki ezt a kétségbeesett helyzetet másképen megoldhatta volna ? Hiszen bármily más megoldást keresünk, a jogfolytonosságot kellett volna megtörni. Ha felelőtlen ügyvivőség kezdeményezése folytán járulunk hozzá az új választójoghoz, világos a törvénytelenség, ha pedig az átmeneti munkaprogramm kivitelét a 67-esekre bízzuk, úgy kiadtuk az ellenőrzés lehetőségét, mert ilyen természetű átmenetnek végrehajtását csak magában a kabinetben lehet eredményesen ellenőrizni. A jelen helyzetben föltétien hatalommal irányítjuk a koalíciós kormány átmeneti programmjának végrehajtását. Benn ülünk a boltban, mint a hitelező, aki a bukófélben levő kereskedőt nem fogja csődbe, nehogy áruit elvesztegessék, de oda ül a főkönyv és leltár mellé és értékesít mindent a legjobb áron; ő is megkapja pénzét s a kereskedő is folytathatja üzletét egészségesebb alapokon. A függetlenségi pártnak és vezéreinek teljes tekintélye megmarad és a 67-esek megtehetik az átmenet alatt azt, amit eddig elmulasztottak; sőt megvan a helyzetnek komikuma is, hogy azt, amit addig, mig maguk irányították az ügyeket, mint a rossz gyámatya megtenni elmulasztottak, azt most, a nagykorúsága határán levő gyámoltnak személyes befolyása és kényszere alatt lesznek kénytelenek pótolni. Midőn a pontosan körülirt munkaprogramm végre lesz hajtva, választunk törvényesen újra a kiterjesztett választójog alapján, s akkor az egész ország egész népe ítéljen jövője felett. Lehetetlen, hogy ez az Ítélet ne az állam nemzeti függetlensége és demokrata szabadsága szentesítése legyen ! Ha pártunk vezérei azon meggondolatlnaságot követték volna el, hogy ezt a munkatervet el nem fogadják, hogy állanánk akkor ? A legrövidebb idő alatt megkapja az országnak eddig, igazán nem a pártunk hibájából politikailag jogtalan nagy nép zöme a jogot rendelettel, a nemzetre oktrojálva, az osztrák császártól! Azokat az abszolutisztikus fullánkokat, amelyeket elrejtve beléadtak volna, a tömeg egyelőre a nagy örö-mében nem is vette volna észre. Ez az igazság! Kérdem most már, lehetett volna-e ezt a változást visszacsinálni ? Lehetett volna-e azután bármikor törvényes választás útján egy országgyűlést összehozni, midőn ezentúl olyanok választottak volna, akiknek ezt a jogot az osztrák császár adta? Vagy lehetett volna-e ezt a jogot többé visszavenni ? Vagy lehetett volna-e ezt a jogot törvényesíteni a választás előtt ? Határozott és világos a felelet, hogy bámily körülmények közt nem! Képzeljük csak el, mi lett volna belőlünk, ha 48-ban elmulasztottuk volna a jobbágyokat fölszabadítani s a választójogra nézve az V. t.-c. 2. §-át meghozni, melyben e jogot az akkori viszonyokhoz képest kiterjesztettük? Egyszerű a dolog: leveretésiink után, — ha egyáltalán dicsőséges harcot folytathattunk volna, - az osztrák császár tette volna meg ezt, mi ott szégyenkezhettünk volna az egész művelt világ szeme előtt, mint levert oligarchák; és ha valaha később ránk szorulva az osztrák császár vissza akarja állítani alkotmányunkat, ugyan minő alapon hívtuk volna össze a Ci-iki vagy a 67-iki országgyűléseket. Valóban, aki ezt meg nem érti, annak fogalma sincsen a jogfolytonosságról, alkotmányunk alapelveiről. Éz az eszme arany szál, melyen közjogunk ékkövei, gyémántjai, smaragdjai, rubinjai, ezeréves történetünk folyamán keresztül mint gyönyörű ékszer csillognak, egymáshoz róva szépen, aranyosan összeillesztve. Ezt sikerült volna az elpusztult ügyvivő kormánynak hatalom utáni vad szenvedélyében Hungáriának kebléről letépni, úgy, hogy a szál elszakadván, a2 többé nem lett volna soha összef orrasz ható Igaz, hogy egy nemzet jogát örökre nem vesztheti el soha, a nép öléből újra születhetik az alkotmány, a szabadság, például egy forradalom által, de az nem lett volna többé az a remekmű, amit ezer év története rótt egymáshoz, és megszületésének ideje bizonytalan, vajúdásai rettenetesek és sokszor végleges halált hozók. Örvendjünk tehát, hogy igy történt, a mint történt: de őrködjünk és emlékezzünk! ne engedjük pártkötelékeinket lazulni, vigyázzunk annak tisztaságára, csak őszintén csatlakozókat vegyünk magunk közé, de azokat örömmel, hogy erősödjünk. Gondoljuk meg és ne felejtsük, hogy a kormány koalíciós, de a pártok a régi elveken állanak, szövetkezhetnek külön szervezet mellett, de nem vegyülnek! Ne álljunk szóba semmiféle vegyes pártalakulással, a 48-as függetlenségi elv s a demokrata szabadság jelszavunk! Magyar Védő Egyesület. Végre Losonczon is megalakult a M. V. E., egyelőre még szakosztályok nélkül. Az alakuló ülés ápr. 21-én igen látogatott volt biztató reményt keltve, hogy mihamar életerős tagként fog közreműködni az országos szervezetben. Addig azonban, mig a közönség jobban nem tömörül a szent cél szolgálatára, nem várhatunk intenzív munkát. A legelső teendő kell hogy legyen a lelkes taggyüjtés, mert anyagi erő nélkül eredményt fölmutatni vajmi bajos. De az erkölcsi erő fölébresztésére is nagy szükség van, tapasztalatból mondhatja ezt e sorok írója. Hány közönyös embernél kell az érveknek egész sorát felhozni, mig elhatározza magát az ügy szolgálatába állásra ; sőt hányán dolgoznak éppen azok részéről ügyünk ellen, kiknek javát előmozdítani célja ez egyesületnek, — értem kereskedőinket. Lekicsinylik iparunkat ellenargumentumaikban, mintha bizony nem tudná azt minden magyar polgár, hogy, sajnos, nem vagyunk még a nyugat számottevő iparos országa; de viszont igaz az is, hogy nagyon sok versenyképes cikk szerezhető be magyar forrásból. Ki kívánná azt magyar kereskedőtől, hogy csak magyar portékát tartson, hiszen akkor be lehetne valamennyinek boltját csuknia; de joggal elvárhatja minden magyar vevő a magyar (?) kereskedőtől, hogy minden olyan magyar gyártmányú cikket, amely versenyképes, tartson üzletében. Sokan azt vetik ellen, hogy a magyar gyárosok csalnak, pl. nem annyi méter szövet van egy-egy végben, mint amennyiben ő azt vette; hogy idegen gyártmányt saját firmájuk alatt küldenek, tehát hamisítók stb. Egyszerűen tagadom. Nem hiszem még a magyart sem annyira butának, hogy hírnevét szántszándékkal lerontsa, sem annyira gaznak, hogy ily nyilvános csalással kihívja maga ellen a bíróság ítéletét. De az, aki ezeket hireszteli, hiszi olyan butának közönségünket, hogy hazafiatlan lelkűiéiről tanúskodó képtelen állításait el fogja hinni. Hanem ha megkérdezi az ember az ilyen úrtól, följelentette-e hát azt a gyárost, hát — hallgat felőle, vagy elüti valami kitérő felelettel a dolgot. Különben legyenek az ilyenek boldogok
