Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-10 / 20. szám
a maguk meggyőződésével, Hogy a magyar semmire sem alkalmas, még hozzá gazember is, ellenben hasonlíthatatlanul fölötte áll minden más náció még becsület dolgában is. De azt kérdem a magyar (?!) közönségtől, bemegy-e az ilyen kereskedő üzletébe, hogy magát megalázza, meggyalázza az ilyen belső ellenség támogatásával?! Vannak olyanok is sokan, akik azzal érvelnek, hogy társadalmi úton lehet csak az olyan célt elérni, mint amilyet a Védő Egylet tűz maga elé, s arra a mozgalomnak felülről kell jönni, a kormány részéről. Ez is olyan kibúvó csak, mely magától megdől, ha megmondjuk az illetőnek, hogy e társadalmi mozgalom egyelőre nem is arra való, hogy a tagok pénzéből gyárakat állítson, meg mindent nem lehet az állam nyakába sem róni. De máris mutatkozik jó haszna e mozgalomnak, hogy csak egyre hívjuk fel olvasóink figyelmét, a speciális magyar csipke elterjesztésére, gyártása fejlesztésére. Éppen az az egyesület vette kezébe az ügyet, mikor a páratlan szépségű halasi és csetneki csipkék készítési módjának elsajátítására magyar lányokat küld az illető helyekre, hogy kenyeret adjon azok családjainak s el is terjessze a minőség és szépség tekintetében is különb magyar terméket s kiszorítsa vele az idegen silányat és ízléstelent. Többen vannak a tagok közt, akiket afelől kellett előbb felvilágosítani, mielőtt tagjaink sorába beléptek volna, hogy a vasárnap megalakulandó Tulipánkert nem áll útjában ezen egyesületnek, sőt ennek pénzalapját gyarapítja jövedelméből; de új terhet sem ró tagjainkra, mivel erkölcsileg csupán arra kötelezi tagjait, amire a M. V. E., hogy t. i. a magyar ipar termékeit használja a saját igényei kielégítésére, ha van arra magyar gyártmány; anyagilag meg arra, hogy vesz egy tulipánjelvényt s azt kitűzve viseli, egy másikat meg magával hord, hogy ismerősének eladja, ki még nem szerzett be olyat. Itt természetesen különbséget kell tenni a városunkban is elterjedt komisz osztrák gyártmányú tulipánok és a Fischer-féle közt. Szégyen Losoncz kereskedőire, hogy azt többen árulják, mint emezt. Igaz, abból nekik több hasznuk van 10 filléres tulipán mellett is, mint az 1 koronás, vagy 50 filléres Fischer-féle mellett. Ez meg természetes, mikor a Fischer-féle az előállítási áron kívül minden hasznot e nemes, hazafias célra juttat, amaz pedig csupán egyéni nyerészkedés szüleménye, ítéljék meg a jóizlésű kereskedők ezt a tettet, mely kétszeres rontására van az ügynek. Hát a kereskedőt minden cselekmény alól fölmenti a rút nyerészkedés?! Nem hiszem, hogy ők maguk ne tartanák gyalázatos tettnek az ilyet. Úgy látszik, csak a bíróság útján védekezhetik társadalmunk az ilyen undok megsértése ellen a hazafias eszmének, ha nincs meg a kellő erkölcsi érzéke a vásárlóknak s beteszik lábukat az olyan hazaáruló üzletébe. Mindkét egyesület nem frázison alapul s nem az egyletezés mániája hozta azokat létre, hanem életösztön, mely a kimúlás ellen akarja menteni ipari és gazdasági életünket. Nem elég tulipánt viselnünk, hanem a hozzá fűzött eszmének vérré kell válni bennünk, hogy egy krajcár is becses legyen mindenki szemében, mit nemzeti célra ad s átkos, mit idegennek juttat. Úgy tegyünk hát ezután, mint a cél kívánja, mindenben s Isten áldása lesz rajtunk! A Magyar Védő Egyesület igazgatósága a következőképen alakult meg: tiszteletbeli elnökök: Szigyártó Sománé, a József kir. herceg szanatórium védnöke, Pongrácz Edéné, a József kir. herceg szanatórium elnöke, Wagner Sándorné, a kath. nőegylet elnöke, Goldberger Dávidné, az izr. nőegylet elnöke, dr. Vajda Béláné, az izr. nőegylet alelnöke, Draskóczy Zsigmondné, az ev. nőegylet elnöke, Bogya Jánosné, az O. V. K. E. losonczi választmányának elnöke. Elnök: özv. Rachler Ferencné, alelnökök: Grünwald Miksáné, Búlyi Jánosné, pénztáros: Jamrich Gusztávné, titkár: Bodor Aladár. Választmányi tagok: dr. Barta Mórné, Básthy Béláné, Beniczky Kálmánná, Duda Danóné, D’Elseaux Margit, Fischerjózsefné, dr. Gärtner Henrikné, dr. Honti Rezsőné, Horváth Amália, Höppner Erzsi, Kovács Ferencné, dr. Matzner Jánosné, dr. Ottahal Antalné, Várady Szidónia, özv. Vargus Jánosné, Dortsák Lajos, dr. Gömöry Elek, Gregor János, Horváth János, dr. Illyefalvi V. Aladár, Kimer József, Konss József, Labáth Pál, Läufer Manó, dr. Layer Antal, Sacher Gusztáv, Schneider Péter, Söröss Béla, Sternlicht Soma, Stollmann Ágost, dr. Valihora János, dr. Vécsey Mátyás. Alkalmi prológus.* Lázas sürgés-forgás van most a világban, Város, falu, puszta méhkasként zsibong. Az embermilliók küzködve tolongnak Űzi, hivja, hajtja őket a kenyér, a gond. Sívó pusztaságon tündérkert virul föl Szegény viskó helyén büszke kőcsoda, S hol csak a sas járt még: a kiváncsi ember Kincsért vagy gyönyörért felkúszik oda. Föltúrják a földet, szivéig leásnak Egy arany hajszálat űzve szüntelen- Füstölgő vasvárak, egy kis tűre bízva. Hullámot hasúnak messzi tengeren, Görnyed, mér a tudós; csodás hatalommal Rabigába fogja a villámokat, S nincs oly gyors paripa Tisza Duna mentén, Mint a villám hátán futó gondolat. Hát te, magyar ember, Kelet büszke népe, Látod e zsibongást, ez uj háborút? Háború ez bizony, bár kardot se látunk, S nem áztatja vér a győztes koszorút. Háború ez bizony, nem lóhátról vívják, De a régi harcnál százszor véresebb, Százszor több az ellen, ezerféle fegyver, Hej magyar! rajtad is ezer már a seb! Nézz körűi s döbbenj meg, az úszó vasvárak A te véred viszik túl a tengeren, Ha nem teszel róla : sápadtan elvérzel S fiad rabszolga lesz koldus kenyeren. Nézz körűi: házadba jutott ellenséged Fojtó fegyvere, lám, már testedig ért: Idegen a házad, ruhád idegen rongy, Mert kardhordó kezed munkához nem ért! Hej lásd magyar ember, nem oly régi módi Háború ez, ahol patakzik a vér Tán egy jaj se hallik, tán ép ott kacagnak, Hová az ellenség gyilkos kardja ér. Mulatás közt vagy a gyár mérges gőzében, Ismeretlen kór száll ránk gyanútlanul, Friss keleti vérünk titokban fölissza S kezünkből a fegyver egyszer csak kihúll. Haragszik ránk a föld s uj rémeket küld fel Lomha nemzetünkre, amért nem okúi, Maga a természet hiv ki uj csatákra, S gyilkos fegyverétől népünk rendre húll. Nyugat ravasz népe szembe száll e harccal Forgatja az észnek szívós fegyverét, Fényt gyújt az enyészet zord éjszakájába, Gyilkos kórok sergét küzdve veri szét. Hát te, magyar ember, állasz-e elébe, Most, hogy az uj század "uj harcokra hiv, Száz láthatlan ellen mérges nyila ellen, Nem reszket meg az ős jámbor szittya szív. Lesz a küzdelemre számitó, szorgalmas, Munkálkodó elméd, nyugati eszed? S mint a harc korszakán védni tudtad fajtád, Ez uj küzdelmekben megvédelmezed? Előre hát! Nem csak a halálosztásban Legyen győzhetetlen hős nép a magyar, De az életosztó békés küzdelemben Ott is legyen áldott, koszorús a kar! Áldott magyar kéz te, kit fölékesitett Ezernyi vérrózsa, évezredes tusa, Áldott magyar kéz te, most uj küzdelemre Üdvözöl az élet büszke himnusza. Bodor Aladár. * Előadta a szerző az áll. főgimn. ápril 22-én tartott hangversenyén, amelynek jövedelmét a József kir. herceg szanatórium egyesület javára fordították. Botanikus kertet Losoncznak. Nemrégen egy »családapa« szólalt fel e lapban, hogy a város gyermekei számára az Erzsébetligetben játszóteret reklamáljon. Ezennel kezet fogok az előttem ismeretlen derék emberrel és közérdekű felszólalása kapcsán a magam részéről újra megsürgetem: a ligetet a gyermekeknek! Lehetetlen, hogy városunk vezetőségének a jó s helyes iránti érzéke ez esetben megtagadná magát, lehetetlen, hogy e kérelem vitathatatlan jogosultságát be ne lássa és módját ne találja annak, hogy a kérelmet mielőbb teljesítse. Az anyagi tekinteteknek, bármily jelentékenyek volnának, minden körülmények közt háttérbe kellene szorulniok a felnevelendő nemzedék sokkal magasabbrendű érdekei elől. De szerencsére nem oly nagy az egész anyagi érdek, mely az Erzsébetliget közgazdasági kihasználásához fűződik. Nem volna nagy az anyagi áldozat, ha az egész ligetet átengednék a fiatalságnak. De ha netalán mégsem lehetne, legalább egy jókora területet feltétlenül ki kell hasítani s a játszani, futkározni vágyó gyermeksereg szabad használatára bocsátani. E dologban a szükkeblüségnek nem lehet szava. Közbevetve azt is bátorkodnám megjegyezni, hogyha azt a területet, melyet okvetlenül óvni kell, egyszersmindenkorra (olcsó sodronyhálóval) bekerítenék, fölöslegessé válnék minden felügyelet, sok kellemetlenséggel megmenekülne a közönség s a mogorva őr munkaereje más téren sokkal gazdaságosabb alkalmazást nyerhetne. De akárhogy legyen, véget kell vetni annak a megszégyenítő állapotnak, hogy — tulajdonképeni rendeltetésétől elvonva — a marhák számára gondoznak oly területet, mely százszorta jobban gyümölcsözik, ha a város gyermekei vig hancúrozás közben összetapossák. Az Erzsébetliget csak úgy lesz igazán »népliget«, ha nem lesz többé szénatermelő hely, hanem ha tényleg egészben átengedjük a népnek, a kicsi népnek is, ha mindenki számára hozzáférhető, kellemes sétáló-, játszó- s üdülő hellyé tesszük. S minél hangosabb lesz a gyermek-zsivajtól, annál jobb. Ebben a keretben azonban még egy külön, igen szép, nemes és hasznos rendeltetése lehetne a népligetnek: ha ugyanis botanikus kertet létesítenének benne, még pedig az ifjúság által az ifuság botanikus kertjét. Amily igen egyszerű, szerény méretű s anyagi áldozat nélkül elérhető dolog az, amit én kontemplálok s ezennel megpendíteni bátorkodom: szintoly kedves s üdvös intézmény lehet az. Úgy képzelem a dolgot, hogy egy arra kiszemelendő területen magával a tanuló ifjúsággal ültetnék el s ápoltatnák a mi vidékünkön található növényeket, úgy hogy ez a kert mindenek előtt a mi vidékünk flórájának teljes élő gyűjteménye lenne. Együtt kellene lenni minden fűnek, virágnak, cserjének, fának stb. amely a mi vidékünkön található, szépen rendezve, gondozva, jelző táblával ellátva. Városunk igy egy igen érdekes nevezetességgel gazdagodnék, mely azonfelül, hogy alig kerülne pénzbe, a tanulók számára a tanulságok s nemes örömök kiapadhatatlan forrásává válnék. Ez a kert nemcsak hogy a tanulásban pompásan elősegítené az ifjúságot, hanem az a körülmény, hogy a tanulók maguk foglalkoznának ültetve, ápolva s gondozva a növényekkel, a kertet is megkedveltetné velük s kedvet s szeretetet ébresztene bennük a botanika iránt is. Az ilyen foglalkozás nevelő s nemesitő hatását az ifjú kedélyekre bővebben fejtegetni felesleges. Mennyi nemes ambíciót lehet igy kiváltani, a természet s a munka valamint a rend mennyi szeretetét lehet ily foglalkoztatással az ifjú lelkekbe csepegtetni. Nem fejtem ki bővebben a dolgot. Megelégszem, ha az arra hivatottak az eszmét figyelemre méltatják s tovább foglalkoznak vele. Úgyis őreájok vár a gyakorlati megvalósítás feladata. Három középfokú iskolánk van. Ezen intézetek derék tanárainak figyelmébe ajánlom a dolgot. Ha megvalósitandónak s megvalósíthatónak találják, ők fogják leghelyesebben megállapíthatni, hogy mely úton lehet legjobban célhoz érni. Dr. Gärtner Henrik. HÍREK. Heti krónika. Abszolút többség Végre Elérve! Kell-e több még, Jó magyar nép!? Ez a diadal Mondja Harsogva: Itt a hajnal, Vár a viadal! Harcolj, küzdj tehát Magyar! S férfikar Teremtse át Jobbá a hazát! Legyen itt minden Asztag Nagy, gazdag; S a jogkincsben Vegyen részt minden ! S ne sújtson soha Csapás, De áldás Üljön sorba Fűbe bokorba!
