Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-26 / 18. szám
Melléklet a Losonczi Újság 18. számához. (1906.) Magántisztviselők Országos Nyugdíj-intézete, tiz évi tagság után a tiz évi befizetésnek felénél kevesebbet szolgáltat. Ez ellenében a Magy. Munkások Rokkant- és Nyugdij-Egylete tiz évi befizetés után a tiz év alatt befizetett összegnek több mint négyszeresét nyújtja, azaz több mint nyolcszor annyit ad! Hát lehetséges, hogy annyit adhasson ? Amellet nem szabad elfelejteni, hogy a Magántisztviselők intézete egy egységes munkás-kategória megállapodott egyenletes esélyeivel számolhat és csak orvosi vizsgálat alapján s csak bizonyos korhatárok közt veszi fel tagjait. Az osztrák alkalmazottak járadékához viszonyítva az egyletünk által nyújtandó járadék 16-szor magasabb és a németbirodalmi járadékhoz viszonyítva (a birodalmi segélyt leszámítva, minthogy a biztosító-intézményre ennyivel kevesebb teher hárul) pláne 40-szer magasabb. Kérdem már most: képzelhető-e, hogy a Németbirodalom az ő munkásainak a biztositási-dij fejében csak negyvenedrészét fogja adni annak, amit tényleg adhat? Ugyebár? ez hóbortos gondolat ! Ha pedig ezt a feltevést mint hóbortot el kell utasítani, akkor viszont nem marad egyéb hátra, mint hóbortosnak kijelenteni azoknak meggondolatlan vállalkozását, kik 40-szeresét helyezik kilátásba annak, amire a Németbirodalom legnagyobb megfontolással s körültekintéssel készült törvénye vállalkozik. Éppen a németbirodalomi intézmény az, melyet elsősorban keli az egybevetés mértékéül választani, mivelhogy ez az egyetlen, mely egészben véve ugyanolyan összetételű ember-kategóriákra van berendezve, mint a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdij-Egylete. De nem folytatom a bizonyítást. Az eddig felhozottak untig eléggé meggyőzhettek mindenkit, hogy a Magy. Munkások Rokkant- és Nyugdij-Egylete nem szolid alapon nyugvó biztosítóintézet, hanem — légvár. Akit pedig meg nem győztem, — az csak hordja vígan oda tovább is filléreit. Mind az intézet szolgáltatta adatokból, mind a más hasonló célú intézetek alapjaival való összehasonlításból napnál fényesebben kiviláglik, hogy ennek az egyletnek szervezésében csak egy dolog hiányzik, de ez a főtényező: a reális matematikai alap. Akik szervezték, mindenre gondoltak, csak egyre nem, s ez: a biztosítás — technikai alapvetés. Ki volt a matematikus, aki az egylet tarifáit megalapozta, aki az egylet által választott módozatok mellett lehetségesnek mondta a boldogulást ? S ha, mint máskép fel sem tehető, matematikust egyáltalán meg sem kérdeztek, hol volt a belügyministerium Ítélőképessége, midőn ezeket az alapszabályokat szentesítette és ezzel hivatalosan megengedte, hogy vaktába világgá induljanak és esetleg százezreket éppen a nép szegényei közül csalódásba s kétségbeesésbe vigyenek? Ha csupán arról volna szó, hogy hiszékeny emberek évek során át 10—10 koronával károsodnak, még hagyján, bár akkor is az igazságnak fel kellene emelni tiltó szavát. De itt nem a befizetett pénz elveszthetése a borzasztó, hanem az a rettentő, szivet összefacsaró gondolat, hogy: ezren meg ezren abban az édes s megnyugtató hitben ringatják magukat, hogy munkaképtelenségük s öregségük napjaira megmenekülnek minden gondtól, és azután arra a földig sújtó valóságra ébrednek, hogy álom volt, hogy azok a jóemberek, kik biztosították őket, hogy róluk gondoskodva van, maguk is álmodtak és csalódtak. A szegényeknek persze ez igen silány vigasztalásuk lesz. S vájjon azoknak az uraknak, kiket a felelősség terhel, eléggé fogja lelkiismeretüket megnyugtatni az a tudat, hogy ők jót akartak? jót akartak, de hozzá nem értésből azaz felületességből “gonoszát cselekedtek? Bűnös könnyelműség, tízezrek lelki nyugalmát jószándékulag kockára tenni, tízezreket jóhiszeműleg elámitani. A legnagyobb pusztításokat nem a gonosz akaratú, hanem a jószándéku, akaratlan ámítás szokta előidézni. Hogy ilyen pusztulás, remények s lelkek pusztulása, ne járjon ezen jórahivatott intézet működése nyomán, arra annál kérlelhetetlenebbül kell törekedei, mennél inkább át van hatva az ember a munkásbiztositás üdvös voltánál, mennél inkább óhajtja egy ilyen intézmény áldásos működését. Ehhez azonban mindenekelőtt — matematikus kell! Igenis mindenekelőtt azt kell követelni, hogy az intézet szakemberrel revideáltassa helyzetét és állapíttassa meg, hogy jelen állása mellett milyen tagdijakra van szükség, hogy az alapszabályszerü járulékok igazán biztosítva lehessenek, vagy, hogy a jelenlegi tagdijak mellett milyen járulékot fog valósággal fizethetni, és azután — lássanak hozzá az intézet — szanálásához, becsületes alapra helyezéséhez! Mindaddig azonban, mig ez meg nem történik, nyíltan ki kell mondani, hogy az intézetnek nincs becsületes alapja és mindenkit óva kell inteni, hogy az intézet tagja legyen, nehogy saját fillérei árán magát az önámitás áldozatává tegye ! hírek. Heti krónika. Hajdanában, közel múltban Még igy zengtek országunkban : »Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje». Manapság már nem kell szózat. Kossuth apánk halljuk szódat És nem mondja köztünk senki: »Ha még egyszer azt üzeni Halljuk, értjük Kossuth szavát, Azért mégse adjuk dalát! Sohsem szabad elfeledni: »Mindnyájunknak el kell menni! Mindnyájunknak el kell menni: Szegénységünk’ megvédeni, Magyarságunk’ föl nem adni, Önérzetünk’ megtartani! Azért virulj szép kikelet: Tulipánkert, Védőegylet! Minden magyar munkakedve Tegyen naggyá dédelgetve! Te meg vezess, mutass utat; Vedd kezedbe lobogónkat! Egyetértve mind követünk Molnár Albert jó követünk Kinevezés. A király vármegyénk főispánjává Prónay Mihály földbirtokost nevezte ki. Az alkotmányvédelemben oroszlánrészt kivevő és a törvény iránti tiszteletnek oly szép tanujelét adó férfiúnak kinevezése bizonyára általános örömet fog kelteni vármegyeszerte. Előléptetés. Goglia Nándor helybeli tüzérezredünk népszerű és közkedveltségnek örvendő parancsnoka, a Bécsben állomásozó 11-ik hadtest tüzérezred parancsnokává neveztetett ki, s az ekként üresedésbe jött parancsnokság ludrovai Moys Dezső alezredesre ruháztatott át. Gratulálunk. Dunay Ferenc főigazgató visszahelyezése. Lukács György, néhai darabont-miniszter Dunay Ferenc kir. tanácsos, beszterczebányai tankerületi főigazgatót politikai okokból, minden indokolás nélkül, éppen a tanév derekán nyugdíjba küldötte. Most a beszterczebányai tankerület összes középiskoláinak igazgatói és tanári testületéi kérvénnyel járultak Apponyi miniszterhez, amelyben Dunay Ferenc főigazgató visszahelyezését kérik. E kérvényt a kerületi középiskolák igazgatóiból alakult küldöttség már átadta Jankovich Emil beszterczebányai kir. főgimn. igazgató vezetése alatt a miniszternek, és kérte szóval is az ügy megvizsgálását. Apponyi szívesen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy az ügyet méltányosan fogja elintézni. Eljegyzés. Lindenbaum Felix vathi nagybirtokos, Lindenbaum Mór fővárosi nagykereskedő fia, eljegyezte dr. Nagy Sándor ügyvéd, volt orsz. képviselő leányát, Ilonát. Kisérje szerencse és boldogság az ifjú párt. — Nádosy Ferenc, a Zólyomvármegyei Hírlap f. szerkesztője és tulajdonosa e hó 16-án jegyezte el Pozsonyban Korcsek Zsigmond nyug. igazgató hittanár s neje szül. Rell Emilia leányát, Mártát. Gratulálunk. — Horváth Lajos leányát, Irént, husvét hétfőjén Budapesten eljegyezte Gandl Géza m. kir. honvédhuszár főhadnagy. A Horváthcsaládot, amig Losonczon laktak, mindenki tisztelettel és szeretettel vette körül, azért a mi részünkről is a fiatal jegyeseknek egy életet átölelő boldogságot és áldást kívánunk. Rezső nap. F. hó 17-én ünnepelték a Rezsők nevöknapját. Ez alkalomból dr. Honti Rezső, társadalmunk e tevékeny tagját, számosán keresték fel jókívánságaikkal. E jó kívánságokhoz mi is őszinte szívvel járulunk hozzá, sok-sok boldog névnapot kívánva neki is és a többi Rezsőknek is. Béla napja alkalmából sokan keresték fel jókívánságaikkal Básthy Bélát, Baán Bélát és Ambrózy Bélát. Fogadják mindnyájan a mi jókívánságainkat is! Leányegyesület. Értesülésünk szerint f. hó 25-én megalakult a losonczi izr. leányok egyesülete, melynek célja szegénysorsú leányok gyámolitása. Az emberbaráti célt szolgáló egyesületnek sok szerencsét kívánunk. A Losonczi Dalegylet április 21-én tartotta meg a Vigadó nagytermében rendes dalestélyét, mely minden tekintetben a legszebben sikerült. A műsort a dalegylet énekkara nyitotta meg az »Éjjel« c. dallal, amelynek pontosan egybehangzó előadását zajos táj:: okkal honorálta a szép számban egybegyült közönség. Nagy Antal úr felolvasását élénk érdeklődéssel követtük s hisszük, hogy a felolvasás a sok jelenvoltban meg fogja teremteni azt a célt, melyet a felolvasó értekezése címéül választott, az »állatvédelmet«. Strömpl folán és Bucsinyi Piroska úrhölgyek együttesen előadott énekszáma volt nézetünk szerint az est fénypontja. A mély érzéssel előadott tulipán-dal s az azt követő magyar dalok mindannyiunkban a lelkesedés tüzét lobogtatták magasra, s ennek kifolyásaként tekinthető a tetszés-vihar, mely az előadott énekszámok nyomán felzúgott. A tulipán-dalt egész terjedelmében megismételtette a közönség. Bőhm Károly úr szavalata mély érzelemről és gondos tanulmányozásról tett tanúbizonyságot, melyet szintén nagy tetszés követett. Deutsch Zsigmond úr művésziesen precíz játéka bilincselte le ezután figyelmünket. A gordonka komoly hangja megszólalásakor elcsendesült minden zaj, és hallgattuk Servaisnek fenséges alkotását áhítattal és gyönyörködve, melyet kitünően és teljesen átérezve adott elő Deutsch úr. Az elismerés orkánszerű felzúgását egy ráadással köszönte meg. Műsoron kívül Luchkovitz Imre úr adott elő tilinkón egynéhány magyar dalt és a »Szép Helena« Operette egyik részletét igen szépen és briliáns technikára valló ügyességgel. A dalestély műsorát a dalegylet zárta le Hoppének három eredeti magyar dalával. Elismerésünk illeti a dalegylet ügybuzgó és fáradságot nem ismerő igazgatóját és karnagyát, kik a dalegylet nívóját utolsó fellépésük óta határozottan emelték. Örömmel tapasztaltuk, hogy az egyes szólamok fegyelmezetlenségét, az egyes működő tagok önállóan érvényesülni vágyását a fegyelmezettség és a taktus-pálca iránti figyelem váltotta fel. Az elért siker indokát csakis ebben, no meg abban is véljük megtalálni, hogy a működő tagok bizonyosan szorgalmasabban járnak el mostanában a próbákra, mint régebben. Az előadást hajnalig tartó tánc követte. A tulipán ellensége. A tulipán-mozgalom célját némelyek nem értik vagy nem akarják megérteni. Erre mutat az a körülmény, hogy egy gácsi úr egy csirkeól építéséhez szükséges faanyagokat Bécsből hozatta, holott azok nálunk is beszerezhetők, még pedig sokkal olcsóbban, mint Bécsben. Azt nem hisszük, hogy az az ur nem tudott volna erről, s igy azt kell feltételeznünk, hogy szive-Ielke őt az osztrákokhoz huzza. Bizony szomorú dolog, hogy a magyarnak oly sok ellensége között magyar is akad. A választási mozgalmak a mostani választás alkalmával nem igen vernek nagyobb hullámokat, s minden jel arra mutat, hogy a jelenleg körünkben tartózkodó szeretett képviselőjelöltünk egyhangú választással fogja mindnyájunk bizalmának tanúságát, a mandumát elnyerni. A falvak látogatását már vasárnap délután kezdette meg a helybeli függetlenségi és 48-as párt egyes tagjainak társaságában, s ezt a f. hó 30-ig megtartandó választásig fogja folytatni. Április 11-ikét, mint az 1848-iki törvények szentesítésének évfordulóját, főgimnáziumunkban a húsvéti szünet miatt f. hó 20-án ünnepelték meg. Az ünnepély műsora a következő: 1. Himnusz, előadta az ifj. zenekar. 2. Ünnepi beszéd, tartotta dr. Vértessy Dezső tanár; kifejtvén szép, formás és hatalmas beszédében azt, hogy akár április 11-ikét, akár március 15-ikét ünnepeljük, mindig az 1848-iki nagy napok emlékét ujitjuk föl). 3. Magyar népdalok, fuvolán és zongorán előadta Lotz Jakab és Pongrácz Béla Vili. o. t. 4. Mi a haza? Ábrányi Emiltől. Szavalta Vécsey Kálmán VI. o. t. 5. Magyar ábránd, zongorán előadta Reimlinger Tibor 111. o. t. 6. Szózat, előadta az ifj. vegyeskar. 7. Hunyadi-induló, előadta az ifj. zenekar. Az ünnepély családias jellegű volt és csak az ifjúság és tanárikar vett rajta részt. Egyébként minden pontja nagyon szépen sikerült. Hangverseny. Áll. főgimnáziumunk ifjúsága 1 kor. belépődíj mellett f. hó 22-én d. u. 3 órakor a József kir. herceg s cnatórium egyesület javára igen szépen sikerüt és látogatott hangversenyt rendezett. A szép számban megjelent közönség soraiban dr. Molnár Albert képviselő-jelöltünk is ott volt, kit az ifjúság lelkes éljenzéssel fogadott. A hangverseny első pontja Bodor Aladár főgimn. tanár szép strófákban megirt és érces, mélyen csengő hangon előadott »alkalmi prológ«-ja volt, amelyben az annyi harcot, veszélyt kiállott magyar embert az új, nem
