Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-26 / 18. szám
király kénytelen volt ugyanazokhoz fordulni, kiket az előbbi kormány majdnem börtönbe vetett. Ennek is nagy a jelentősége. Tisztelt polgártársak! Reánk mint függetlenségi pártra, ha elveink visszaszorításával tudunk is csak érvényesülni, fontos, hogy az az eszme, melyet a 48-as párt képvisel, egyik lábával már a kormányban van. Csak azt akarom még fölemlíteni, hogy nagyon örülök, hogy a mostani kormány, rendszerváltozást is csinál, hogy azt,a felfogást, azt az alapot megváltoztatják! (Éljen.) Tessék csak megfigyelni, mi volt ezelőtt a képviselőválasztás ? Értem a falusi embereket, akikre nézve az volt a politika, hogy ki a vezető személy? vájjon Forgács, Berchtold, hogy Törököt ne említsem. A mostani kormány azt akarja, hogy szakítsunk ezzel az irányzattal, hogy ne az egyén érvényesüljön, hanem az eszme, melyet a köz képvisel. Ezt akarom, és minden törekvésemmel oda akarok törekedni, hogy ezeket az eszméket megteremtsem, s meg is honosítsam, mert nem a politikusok irányítják a közérdeket, hanem a törvények. Én magyarnak tartom magam és addig a magyarságot nem fogják kiirtani tudni, mig a hazaszeretet magva a családban él és ott épül fel. Egyenlőknek kell lennünk mindnyájunknak. Uralkodjék köztünk mindig az igazság és baráti szeretet, nem pedig az osztály, a rang. (Éljen.) Tisztelt polgártársak! Már mondottam, hogy engem a politika Czeglédről, a magyar alföldről ragadott ide. A magyarnak jellemző vonása a hazaszeretet, becsületesség. Ezt akarom én érvényesitenj úgy magunk, mint a hatalmasok közt is. Én részt vettem és veszek minden helyi dologban. A képviselőnek első sorban az államérdek képviselése legfőbb kötelesség, de elzárkóznia nem szabad a jogos magán érdek elől sem. Én ha nem is vagyok losonczi, részt veszek mindig a várost érdeklő dolgokban, és ott is a legfőbb vágyam az lesz, hogy az önök érdekeit képviseljem, és azoknak előharcosa legyek. (Éljen.) Én kezdem ezt a megyét kiismerni, és itt egészen otthonosan érzem magam. (Éljen.) A maguk gondolkodása épen olyan, mint az enyém. Ez a város képviseli, a megyében a polgári elem irányzatát. És éppen itten örömmel látom azt, hogy az én eszméimmel itt otthon találom magam. Szóban forog itt a kövezett vám kérdése; panaszkodnak, hogy az indóház szűk, üzletvezetőségre van szükség; én ígérem mindezt megvalósítani, s mindenkinek segítségére leszek, ha szüksége lesz rá. Éltem vágya az lesz, hogy önök bizalmát kiérdemeljem. Az én szüleim belém verték nemcsak a,munka szeretet, hanem a munka tudást is. Én ismerem a szegény ember baját, tudom és tapasztaltam azt. Egyszer egy francia királynéhoz feljött egy minisztere s azt mondta: »Felséges asszonyom! a népnek nincs kenyere, éhezik«. Erre a királyné igy felelt: »Ha nincs kenyere, egyék kalácsot«. Van sok politikus, aki igy ismeri a népet, s azt mondja: »ha nincs kenyér, egyék kalácsot«. Én az Önök bizalmát köszönöm; éppen olyan buzgalommal fogom önöket képviselni, ha megválasztanak, mint eddig is. Engem nem a hivatalvágy húz a képviselőség felé; én elmegyek mindenhová, ahol az önök érdekei szóban forognak. Elmegyek, hol a hazának szüksége lesz reám. Ha az Isten ad egészséget, akkor Isten ezen adománya mellett a legkedvesebb lesz szivemnek, ha önök bizalmukkal megtisztelnek. Ha megválasztanak, a képviselőséget ismét elfogadom! (Éljen.) Az ég kegyelme adjon ennek a hazának boldogulást, adjon ennek a polgárságnak tisztességes megélhetést, boldogságot! (Éljen, éljen,) Képviselő-jelöltünk nagy tetszéssel fogadott beszéde után elnöklő Madách Aladár a gyűlés határozatként kimondotta, hogy dr. Molnár Albertet a népgyülés egyhangúlag képviselőnek jelöli. Egyszersmind Kossuthnak üdvözlő táviratot küldött a népgyülés, amelynek a szö-vege a következő: »Nagyméltóságú Kossuth Ferenc pártelnök úrnak Budapest. Képviselőnk, dr. Molnár Albert egyhangú lelkesedéssel fogadott programmbeszédének megtartása alkalmából népgyülésünk hazafias melegséggel üdvözli Nagy méltóságodat és teljes diadallal biztató áldásos munkásságához erőt, egészséget kiván a losonczi 48-as és függetlenségi párt nevében Madách Aladár, pártelnök«. Ezzel a népgyülés véget ért. Volt a népgyülésnek egy incidense is. Ugyanis Sebestyén Imre cipészsegéd a szocialista párt nevében fel akart szólani, és felhívni a képviselő-jelölt urat, hogy Ígérje meg becsületszóra, hogy hive az általános községenkénti titkos választó jognak. De mivel a képviselő-jelölt úr programmbeszédében erre bőven kitért és mivel a gyűlés csak a programmbeszéd meghallgatására volt összehiva, nagyon helyesen járt el a párt vezetősége, hogy a beszélni kívánónak nem adta meg a szólásra az engedélyt. A népgyülés után a Vigadóban egy kisebb társaság együtt ebédelt a képviselőjelölt úrral, amely után elmentek az áll. főgimnázium hangversenyére, onnan pedig Nagyfaluba, hogy dr. Molnár Albert ott is elmondja programmbeszédét. Este a Vigadóban 200 terítékű pártvacsora volt. Igen emelkedett volt a hangulat, amelyet a sok kitűnő pohárköszöntő még emelt. Az első pohárköszöntőt mondta Holles Danó a képviselő-jelöltre, mondván, hogy sok diadalt aratott a magyar, de a mostaninál szebbet, nagyobbat soha. Kujnis Gyula szintén dr. Molnár Albertet éltette, mint a ki a Kossuth kultust bölcsőjétől kezdve látta, tanulta és hozzánk is elhozta. Scherer Lajos is a képviselő-jelöltre ürítette poharát, mint a ki a párt segélyével kivívta azt, hogy az állami tisztviselők nyíltan adhatnak kifejezést most politikai meggyőződésüknek. Csak a jövőre is biztosítsák ezt a tisztviselői szolgálati pragmatika megalkotásával. Dr. Miolnár Albert Losoncz polgársága egészségére ürítette poharát. Filo Lajos a hazát éltette. Majd Scherer Lajos indítványára a következő sürgönyt küldötték el: »Molnár Albertné önagyságának Czegléd. Nagyságodat érte súlyos csapás enyhítésére szolgáljon az a lelkesedés és kitartás, amelyet férjét, képviselőnket szeretettel körülvesszük, hogy hazánk felvirágoztatásával a boldogsághoz vezérelje Losonczot és kerületét. A párt nevében Bátyi János alel nők«. Pohárköszöntőt mondott még Bogdány Ferenc, ki a tulipán nagy fontosságára hiva fel a figyelmet; Grefenstein István a 3 vezért, Kossuthot, Apponyit, Andrássyt éltette. Utána Bátyi János éltette dr. Molnár Albertet; dr. Reinfeld Bernát Búlyi Jánost; Mann Lajos Bazovszky Lajost; Kemény Bertalan a losonczi független sajtó képviselőjét, dr. Sacher Aladárt; dr. Bazovszky Lajos dr. Molnár Albertet. Felszólaltak még dr. Molnár Albert dr. Sacher Aladár, dr. Gergely Ödön, Filo Lajos és mások. A társaság a késő éjjeli órákig maradt együtt a legkedélyesebb hangulatban. Bosco redivivus h- ! vagy a Magyarországi Munkások Rokkát- és Nyugdíj-Egylete. Irta: Dr. Gärtner Henrik. (Vége.) Azonban feltéve még azt a nagypgbyaloszinűtlen, sőt egyenesen kizártnaktekinthető fejlődési proceszszust, hogy folytonos növekedése alatt az egylet hosszú évek során a tagdíjak feleslegéből képes lesz a régebbi évjáradékokból támadó járadék-kötelezettségnek megfelelni, ez sem tarthat örökké s az egylet mégis csak egyszer odaér a fejlődés csúcspontjára, melyen megáll s amelyen túl bizonyos állandó taglétszámmal lesz dolga. Ha ezrá megállapodás ma bekövetkeznék, az egylet a maga 31,278 tagja közül az évi 428,328 kor. 67 fill, vagyonszaporulatból, hozzáadva a múlt évben folyósított segély-összeget: 30,001 kor. 77 fillért, összesen 458,330 kor. 44 fillérből — az egyes évi segély kerek számban 500 kor. lévén — öszszesen 916 tagnak folyósíthatna járadékot, azaz a jelenlegi tag-állomány 2-9%-ának. Pedig a mai gyenge arány szerint is legalább 3'8% segélyzendőre kellene számítani, tehát a rendelkezésre álló összegnél jó 30%-kaI több lenne a szükséglet, azaz már a mai állapot szerint a biztos évi deficit 134,480 korona! S ez a szám minimális, mert ezt a számot a valóság mindenesetre jóval felülmúlná! De tegyük pl., hogy a fejlődés maximuma 600,000-nyi tag-állománynál áll be. Ez a tag-állomány a tiz évi ciklus leteltével, cikkem elején közölt megállapítás szerint, évi befizetéseinek legalább kétszeresét, de minden valószínűség szerint tetemesen többet, fogja járadékul elfogyasztani. Akkor a deficit majd milliókra fog rúgni. Az ilyen, illetőleg ezekkel arányos deficitek matematikai bizonyossággal be fognak következni. S akkor majd múlhatatlanul be fog következni a választás két szomorú lehetőség között, melytől hogy az alapítók is féltek, azt az alapszabályok mutatják: vagy leszállítani a segélyezést vagy felemelni a tagsági illetéket (mely két eset bármelyike igen keserves lesz), vagy pláne szükség lesz mindkét operációra egyszerre, ami még keservesebb lesz. Mert akkor nem csekély járadék-leszállításról s nem is csekély díj-felemelésről lesz majd szó, hanem olyan lényegesről, aminőről azoknak a szegény embereknek, kik ebbe az egyesületbe bizalmukat vetik, sejtelmük sem lehet. Hogy ez igy van s hogy nem fantáziaszülte rémképet festek, arról a következő összehasonlítások még azt is meg fogják győzni, aki netán előbbi számításaimat nem találta eléggé bizonyítóknak. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-égylete a legolcsóbb osztályban tagjainak 40 évi befizetés után heti 12 kor. = évi 624 kor. nyugdijat — nem mondhatom: biztosit, hanem csak: — igér évi 10 kor. 40 f. befizetés ellenében. Százalékokban kifejezve, a tag a 40 év után esedékes nyugdíj 17%-át, illetőleg a tiz év után esedékes járadék 21/3%-át fizeti. Ezzel szemben; a magyar Magántisztviselők Országos Nyugdíjintézetében a minimális díjtétel: 8Va%» M- a üz év utáni járadék 21'2%-a, az osztrák alkalmazottak minap megszavazott nyugdíj-törvénye szerint pedig a minimális díjtétel: 16°/0, ill. a tiz év utáni járadék 250/0-a, a német birodalmi rokkantság- s aggság-biztositási törvény szerint a minimális díjtétel: 157%, ill. a tiz év utáni járadék 287%-a. Tehát 5 — 14-szer magasabb dijat fizetnek az itt említett intézmények tagjai, mint a mi egyesületünkéi ! Ez, azt hiszem, a mi egyletünk legcsökönyösebb hívét is gondolkodóba kell hogy ejtse. De vessük össze a szolgáltatmányokat is. Akkor látjuk, hogy a magyarországi munkások rokkant- s nyugdíjegyleténél évi minimum 10 k. 40 f., tiz év alatti 104 k. befizetés után a járadék 436 k. 80 f. a magyar Magántisztviselők Orsz. Nyugdíjintézeténél évi minimum 68 kor., tiz év alatti 680 k. befizetés után a járadék 320 k., az osztrák alkalmazottaknál évi minimum 72 k., tiz év alatti 720 k. befizetés után a járadék 180 k., s a német birodalomban évi minimum 87 k. 36 f., tiz év alatti 873k.60f. befiz. után a járadék 143k.28 f., helyesebben azonban, minthogy a birodalmi pénztár ebből 60 koronát visel, csak 83 kor. 28 fill., mert csak ennyi megy a nyugdij-intézmény terhére. Ez az összeállítás azt mutatja, hogy még az az intézmény is, melynél a befizetés és a járadék közötti arány a legkedvezőbb: a Magyar