Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-12 / 16. szám

Melléklet a Losonczi Újság 16. számához. (1906.)^

kormányzat elvéhez adva és becsületesen követve a demokráciához vezet.

Természetes, hogy az akkori párt szabadelvűsége, amellyel mint üres jelszóval csak elalkuvó közjogi politikájáról akarta a figyelmet elterelni, tekintetbe sem jöhetett.

Pedig akkor a párt még nem volt leleplezve, még nem ugrott ki a macska, még nem fogtak állást az általános szavazat joga ellen; most már a vak is látja, hogy mit ért az a szép jelszó az ő álarcos politikájukban, de akkor még voltak, akik hittek a szabadelvűségükben.

Most róluk, mint pártról, már csak Könyves Kálmán királyunk szavait ismételhetjük a boszorkányokról; sajnos, hogy még mindig igy változtatva kell idéznünk azt:

»A szabadelvűekről pedig, akik még mindig vannak, semmi szó se essék!«

Szégyen, de még mindig vannak !

Magyar Védő Egylet.

Tekintetes Szerkesztő Úr! Kedves Barátom! A L. U. hasábjain csak a legutóbbi időben két hosszabb cikk jelent meg, melynek célja az idegen árúk beözönlése ellen küzdő és a magyar ipar föllenditésére törekvő Védő Egylet mellett szót emelni. De azokból az olvasó épen a precizirozott cél s annak megvalósítására szolgáló eljárás felől teljes tájékozódást nem nyerhetett.

Engedd meg tehát, hogy ezt b. lapod hasábjain magából az Alapszabályból és Ügyrendből vett szószerinti idézetekkel tehessem; mert úgy látszik, a mozgalom nálunk a közönségnek az Egylet célja felől való teljes tájékozatlansága miatt indúl oly lanyhán s azért előzik meg mindenfelé e téren városunkat. Klasszikus példa a tájékozatlanságra a cél felől az a szerkesztői megjegyzés, mely a L. és V. legutóbbi számában csillag alatt jelent meg a „Toborzó“ c., e hazafias célt szolgáló s mélyen járó gondolatokat tartalmazó cikkhez s nagyon alkalmas arra, hogy annak jó hatását csökkentse. íme : „A béke immár helyreállván, talán nem lesz szükséges az e téren való nagy biztatás, mert hát azt is meg kell gondolnunk, hogy minden actio reactiot is szül.“

Pedig hiszen nem rebellis, vagy negyvennyolcas, vagy nem tudom milyen irányú, mozgalom ez, hanem tisztán nemzeti, partpolitikán felül álló igyekezet, szervezkedés arra, hogy iparunk fejlesztésével előmozdittassék a nemzet vagyonosodása s minél nagyobb számú munkást tudjunk foglalkoztatni kenyeret s nem kivándorlási engedélyt nyújtva a dolgozni akarónak. S melyik polgára e hazának nem óhajtja ezt! ? De beszéljenek maguk a paragrafusok ! Kérem a t. olvasót, hallgassa meg figyelmesen e beszédet.

3. §. Az egyesület célja. Az egyesület célja a hazafias társadalom minden tényezőjének egyesítése, hogy a hazai ipari és mezőgazdasági termelést a külföldi versennyel szemben megvédje és fejlessze.

4. §. Az egyesület feladatai, a) Teljes erővel igyekszik odahatni, hogy minden hazai termelésű jó iparcikk és termék a külföldi verseny nyomása alól fölszabaduljon, megerősödjék és fejlesztessék. b) Az ipari és mezőgazdasági termelésnek a jó és fogyasztásra alkalmas cikkeit a hazafias kereskedők közreműködésével, úgyszintén nemzeti vásárok, mintagyüjtemények, szakszerű előadások, esetleg kiállítások utján is a fogyasztó közönséggel megismertetni és megkedveltetni. Közszállitásokat figyelemmel kisérni és odahatni, hogy a hazai munkás mellőzésével külföldi ne alkalmaztassák. c) A vagyontalanabb kisiparosok és a háziiparral foglalkozók támogatása. E célból azok munkáinak értékesitését elősegíti, a jó és szép munkában kiváló derék munkásokat anyagi és erkölcsi jutalmazással buzdítja, továbbá a háziiparral foglalkozók keresetét a népipar újabb ágainak meghonositásával gyarapítja, d) Erejéhez képest kitűnő iparosokat anyagilag is támogat, kitűnő iparosmesterek és segédek magasabb kiképeztetését célzó intézmények létesítését előmozdítja, szóval minden oly intézkedést teljesít és intézményeket létesít, melyek az egyesület céljainak elérését biztosítják, e) A hazai ipari és mezőgazdasági termékek forrásait nyilvántartani és sajtó útján ismertetni.

9. §. A tagok, a) Tiszteletbeli tag. b) Örökalapitó tag 1000 koronával, c) Alapitó tag 500 koronával, d) Pártfogó tag az, aki magát évi 20 korona tagdíj fizetésére kötelezi, e) Rendes tag az,

aki magát évi 4 korona tagdíj fizetésére kötelezi. Kisiparosok, kisgazdák és vidéki néptanítók évi 2 korona tagsági díjat fizetnek, f) Fogadalmas tag az, aki évente a rendes tagsági díjon alul kisebb összeget áldoz az egyesület céljaira.

12. §. A tagság megszűnése. A tagsági jog megszűnik : a) elhalálozás folytán, b) kilépés által,

c) kizárás folytán. Aki az egyesületnek tudatosan akár erkölcsi, akár anyagi kárt okoz, a tagok sorából kizárható.

13. §. Szaktudósitók. Az egyesület törekvéseinek előmozdítása céljából az igazgatóság szaktudósifókat választ. Minden kereskedelmi és iparkamarának titkára hivatalból szaktudósitó, a mennyiben az egyesületnek egyúttal tagja is.

I. Az egyesületi vidéki fiókok szervezése. A Magyar Védő-Egyesület nemzeti, közgazgatási, nemzetvagyonosodási stb. magasabb szempontból méltányolható hazafias mozgalmának, széles e hazában akkor leend sikere, ha az eszmét a hazafias társadalomnak minél nagyobb zöme karolja föl. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az ország minden városában és minden népesebb nagyközségében találkoznak oly lelkes hazafiak kik nem riadnak vissza a nemzeti közérdekért való önzetlen fáradozástol és egyesületünkért munkálkodva, súlyos gazdasági küzdelmekkel vívódó édes hazánkat szolgálni óhajtják.

Az ily jó hazafiak a célt megvalósíthatják azzal, ha Egyesületünk alapszabályainak 15. §. értelmében községükben a Magyar Védő-Egyesület vidéki fiókját megalakítják.

Az egyesületi „ Védőjegyu-nek az egyes árúkra való alkalmazását az „Alapszabály“ 2. §.-a alapján az egyesület igazgatósága ezen „Ügyrend“ 12. §-ában foglalt eljárás mellett kizárólag az egyesület tagjainak engedélyezi.

Az egyesületi „Védőjégy“ használatára jogosult gyárosok és iparosok, kik általuk előállított hazai iparcikkeket hoznak forgalomba, a „Védőjegy“ rajzát nyomtatványaikra is elkalmazhatják.

II. §. A kirakati Védőtábla. Az egyesület által kiadott kirakati „Védőtábla“ a vásárlóközönséget arról tájékoztatja, hogy szükségleteit valódi honi árúkból hol vásárolhatja be.

A kirakati „Védőtáblá“-n az egyesület csak a hazai mezőgazdaság termékeit, a nagyipar, a kisipar, a háziipar és a népipar készítményeit és a Fiúméba érkezett hajókról származó gyarmatárúkat igazolja.

12. §. Az egyesületi Védőjegy és a kirakati Védőtábla engedélyezése és ellenőrzése. 1. Az egyesületi „Védőjegy“ és a kirakati „Védőtábla“ engedélyezését az egyesület „Iparszakosztály“-a véleményezi. 2. A szakosztály szakértő tagjai útján — nemcsak a kérés első véleményezése alkalmával, de a szükséghez képest időszakonként is — meggyőződést szerez arról, hogy a kérelmező beadványhoz csatolt „Árújegyzéku-ben megjelölt árúk valóban hazai származásúak és oly használható minőségűek, hogy a vásárlóközönség pártolására méltók.

Az árúk megvizsgálására kiküldöttek üzleti titoktartás kötelezettsége mellett, esetleg a szállítólevelek. számlák stb. okmányok betekintése alapján, sőt helyben az ipartelepen (műhelyben) is győződjenek meg arról, hogy a bejelentett árúk valóban a hazában készülnek.

Ha az áru nem helyben készül, a mennyiben az védjeggyel bir, győződjenek meg a kiküldöttek arról, hogy a törvényes „Védjegy“, mint honi védjegy van-e az iparkamaránál belajstromozva, ha pedig az árú védjeggyel ellátva nem volna, az árút előállító ipertelep (műhely) megtekintésére az igazgatóság illető vidéki fiók választmányát kéri fel.

Az árúk használható minőségének elbírálására kiváló súly helyezendő, mert az az ipar fejlődésére volna káros, ha egyesületünk minden felületesen, hanyagul, rossz Ízléssel készült árút csak azérl, mert az „honi árú“, pártolna. 3. Hazai származású árúként tekintendők : a) ama iparcikkek, melyeket a hazában termelt nyersanyagból, a hazában élő munkások, honi kellékek, szerszámok, minták és segédeszközök (p. o. kaptafák) használatával készítettek; b) ama árúk, melyeknek nyersanyaga — mert ilyen a hazában nem található — a külföldről szereztetett ugyan be, de iparcélra a hazában élő munkások által az a) pont értelmében lettek készítve; c) ama árúk, melyek nyersanyagának előkészítésére házánkban ipartelepek még nincsenek és így azok az a) pont értelmében a külföldről behozott félig kidolgozott anyagból itthon állíttattak elő. 9. A vidéki gyárosok, iparosok és kereskedők az egyesületi „Védőjegy“ és a kirakati „Védőtábla“ kiszolgáltatását ezen „Ügyrend“ 10., 11. és 12. §§. értelmében az egyesület Vidéki fiókjától is kérhetik. Az igazgatóság a fiókok választmányait felhatalmazza, hogy ezen ügyrend 12 §-ban foglalt eljárás betartása mellett az engedélyt megadhassák,

Az egyesület célja és mozgalmainak szélesebb körben való ismertetésére és az egyesület mozgalmai iránt való érdeklődésnek éberségben való tartására, hivatalos közlönyt alapit, melyet az egyesület örökalapitó, alapitó, pártfogó és rendes tagjainak díjtalanul küld meg.

Az egyesület hivatalos közlönyének főbb rovatai egyelőre a következők : 1. Hivatalos közlemények. II. Az egyesületi mozgalmak jelentőségének és eredményének méltatása. III. Az egyesület tagjai által a szerkesztőséghez intézett kérdések és arra adott feleletek. IV. Újabb hazai iparágak ismertetése. V. A hazai gazdasági iparkodás ellen nyilvánuló mozgalmak és a tisztességtelen versenyek módjának ismertetése. VI. Hirdetések. E rovatban csak valódi honi árúkról szóló hirdetések vehetők figyelembe.

A Minotaurus.

Gyászt ölt Athén, szép fiait gyászolja, Minotaurus emberhúst éhezik S Athénnek ifjait a meggy alázó Áldozati mezbe öltöztetik.

Az anyák sirnak: jaj, bár harcba vinnék,

De undok szörny étkéül viszik el. . Görnyedten jár az agorán a férfi:

Oh, hogy Athénnek ilyet tűrni kell.

Áll Labirynthus gőgös palotája Elvett reményeinkkel gazdagon,

Hol annyian, kik szabaditni mentek, Megejtődtek fényes tévutakon.

És benne él a gyűlölt Minotaurus Örökéhes, csak újra s újra kér,

Athén, tagadd meg. Jaj, csak mérnök, ámde Ettől megdermed erünkben a vér. ..

Mily szörnyeteg. Fél ember, fél vadállat, Maga is oly boldogtalan lehet,

Komor tekintetébe írva hordja,

Hogy egy nemzet átkára született.

Tán érzi is, hogy ő csak bosszúeszköz, Bűnös szülők rettentő bőn eér’ . . .

Tán retteg is, hogy bosszúszámadásra Elhívja még a sok sok tiszta vér.

Pártos Athén, hazám, jaj meddig tart még E szörnyű váltság, meddig fizeted? Fejünkre hamvat hintünk, mellünk verjük, És sírunk bosszúesküvéseket.

Aztán ha jő a nap, mely minden évben Uj ifjakat kér uj gyalázatúl:

Fejünkre húzzuk a palástot sírva S kiadjuk meggyalázva, szótlanúl.

De sejtek én már valamit, lelkemben Kél a szabadságról nagy sejtelem.

Egy jós rege él köztünk, gyötrött nép Csak vár egy hőst, ki egykor megjelen. Támadni fog egy Thézeüsz Athénben,

Ki majd uj nap fényét deríti ránk, Éjajnala kél már.... Megdől Minotaurus, És te szabad léssz szent Athén, hazánk.

Bodor Aladár.

Bosco redivi us

vagy

a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíj-Egylete.

Irta: Dr. Gärtner Henrik.

A korunkra nehezedő szociál-politikai problémák egyik legsulyosbbika a rokkantság vagy aggkor folytán keresetre képtelen emberek megélhetésének biztosítása. Betegség, baleset, a korral járó megfogyatkozása a munkaerőnek s munkaképességnek, évenkint sok ezer embert, ki csak munkája után él, nyomorba döntenek. Ennek elejét venni, ezreket az Ínségtől s pusztulástól megmenteni, méltó tárgya a legkiválóbb elmék fáradozásának és ez a probléma nagyon régen foglalkoztatja is az emberbarátokat, a szociálpolitikusokat, államférfiakat, az elmélet s a gyakorlat embereit egyaránt. Megoldhatása elé azonban oly óriási nehézségek tornyosulnak, hogy csak félve, hosszú s igen körültekintő előkészület után mertek egy-egy lépést, egy-egy kísérletet tenni ezen a téren. A nagy államok közül eddigelé csak Németország az, melynek hosszas vajúdás után a nagy kancellár óriás szelleme által törvényhozás utján életbeléptetett általános munkás-biztosítása van. Pedig mily dőrék az emberek, hogy ebben a dologban egyáltalán problémát vagy nehézséget láttak. S kár volt a néme-