Lorain és Vidéke, 1973 (60. évfolyam, 9-24. szám)
1973-10-26 / 20. szám
NOVEMBER 6-ÄN ismét a választási urnákhoz járul Amerika szavazó polgársága. Ez a nap az, amikor szavazatunkkal kinyilvánítjuk, hogy kiket óhajtunk a közügyek élére állítani és milyen kérdésekben szavazunk igenlően vagy nemlegesen. A szavazás a demokrácia éltető eleme. Nem kell sem kommunizmus, sem felfordulás ahhoz, hogy .a demokrácia kimúljék, elegendő ahhoz annyi, ha a szavazók nem élnek ezzel a szentnek nevezhető jogukkal és állampolgári kötelességükkel. A Washingtonban folyó Watergate-ügy és egyéb eltérések az igaz utón vezető demokratikus rendszertől országunkban talán a kétszáz éves fennállás óta — kivéve a polgár háború idejét, — sohasem volt a helyzet ilyen bizonytalan helyzetben. Ezért tehát nagyon fontos, hogy minden polgár gyakorolja szavazati jogát, mivel mig november 7-én nem fogunk szenátorokra vagy képviselőkre szavazni, sőt állami jelöltekre sem, de fontos, hogy helyi jelöltjeink közül is azokra adjuk le szavazatunkat, kiket legmegfelelőbbnek tartunk a közhivatal betöltésére. Mi nem azt kérjük, hogy egyik vagy másik párt mellett szavazzon olvasótáborunk, hanem csupán csak azt, hogy vegyék a fáradságot, menjenek el a szavazóhelyiségbe és ott jól megfontoltan, szabadon és befolyásmentesen adják le szavazatukat — saját mego-yőződésük szerint. Szeretnénk azonban pár jelöltet ajánlani a szavazók figyelmébe, mivel úgy érezzük, hogy mint magyar származású polgárok, kell, hogy saját fajtánkat, — ha arra érdemesek, — támogassuk. Sheffield Townshipben két kipróbált s több évi tapasztalattal rendelkező jelölt újra pályázik a trustee állásra. Balogh Jenő és Chonko Károly. Mindketten érdemesek a szavazatunkra. A 6-ik wardban Joseph J. Smith-et ajánljuk megválasztásra councilmannak. Az kilencedik wardban pedig, ahol sok magyar család lakik, James J. Kokinda érdemli •mindnyájunk támogatását. Még egy nagyon fontos közhivatalra pályázók közül említünk meg két jelöltet. Iskolaszéki tagnak (Board of Education) aj ónjuk Dr. Búrt Leidner-t, akinek nagy képesítése van ezen állás betöltésére. Ugyancsak az iskolaszéki állásra Leo Svete is érdemes szavazatunkra. Igazítsuk vissza óráinkat szombaton éjfélkor Vasárnapra virradó éjjel visszatérünk a rendes időszámításra. így egy órával vissza kell igazítani az órák mutatóját. A legtanácsosabb szombaton este lefekvéskor egy órával visszaállítani az órákat, igy vasárnap reggel, októher 28-án már a rendes időszámításra ébredünk fel. Ezzel ismét visszanyerjük a tavasszal elvesztett egy órai időt. Lapunk legközelebbi száma NOVEMBER 9-ÉN jelenik meg. VOLUME 60. ÉVFOLYAM—No. 20 Szám LORAIN, OHIO 44055 EGYES SZÁM ÁRA 15c 1978. OKTÓBER 26. NIXON ELNÖK FELADTA A TITOKZATOS HANGSZALLAGOKAT _ Nixon elnök hosszas huza-vona után elbocsáttatta állásából Archibald Cox-ot, a Watergate-ügy teljhatalmú ügyészét. Az ügy azonban nem ment túlságosan simán. Az elnök elégedetlen volt Cox bulldog természetű nyomozásával, mivel az elnök birtokában levő tépek átadását követelte. Az elnök a hangszallagok (tapek) bizalmas voltára hivatkozva megtagadta azok kiadását. A két fél makacssága végül is a nagyobb hatalommal rendelkező elnök ideiglenes győzelmével végződött — ha azt győzelemnek lehet nevezni. Ez történt; az elnök utasította Elliot Richardson igazságügyminisztert, hogy Cox-ot bocsássa el hivatalából, amit Richardson megtagadott azzal az indokolással, hogy a Kongiesszus előtt szabadkezet ígért a különleges megbízatást kapott ügyésznek. És mivel felettese parancsának végrehajtását meg kellett tagadnia, lemondott állásáról. Richardson után Wm. Ruckelshaus helyettes igazságügyminiszter kapott utasítást az elnök parancsa végrehajtására, amit ő is megtagadott. Erre az elnök elbocsátotta hivatalából. Ezután Robert Bork-ot nevezte ki az elnök igazságügyminiszterré, végül is teljesítette az elnök parancsát. Ezután a Watergate-ügyet vizsgáló ügyészi irodát feloszlatták, helyiségeit az FBI lezárta és bejelentették, hogy az ügyet az igazságügyminisztérium fogja ezután erőteljesebben és alaposabban kivizsgálni. Nixon elnök azonban nyilvánvalóan nem számolt a hirt követő országos felháborodással. Nem vette tekintetbe, hogy erősen lecsökkent szavahihetősége, a Watergate-ügy és a személye körül folyó egyéb botrányos hírek és nyomozások (választási kampánypénzek elszámolása, birtokaira költött közpénzek, fivérének különböző gyanús üzletei, Agnew alelnök botránya és lemondása) még az eddiginél is jobban ellene hangolták az ország lakosságát. Sokan a szenátus és a képviselőház (Kongresszus) tagjai közül most már egyre nyíltabban, egyre gyakrabban kezdték követelni az elnök lemondását, vagy hivatalától való megfosztását. így történt, hogy Nixon elnök, aki szerda estére TV-beszédben akarta újabb törvénysértését “megmagyarázni”, elejtette ezirányu szándékát. Hirtelen irányváltozással felajánlotta a hangszalagokat John Sirica bírónak. Azokat a hangszallagokat, amelyek átadását eddig kereken megtagadta, amelyekhez tiz körömmel ragaszkodott. A hangszallagok kiadásának megtagadásával az elnök — az ország első polgára, akinek feladata jó példával járni elől, és nem csak követelni a törvények tiszteletben tartását, hanem tenni azt — kereken megtagadta a bíróság dötésének elfogadását és a hangszallagok tartalmának “bizalmas” voltára hivatkozott először, majd az elnöki kiváltság jogait emlegetve próbálta magát kivonni a bíróság és ezzel az amerikai igazságszolgáltatás hatásköréből, ami az ország törvényeinek nyíltan való kerek megtagadását jelentette. Szándékát csak a közhangulat nyomására változtatta meg és ajánlotta fel a hangszallagok kiszolgáltatását. Elhatározásához bizonyára hozzájárult az a körülmény is, hogy még a republikánus törvényhozók sem voltak hajlandók közösséget vállalni ezek után és nyíltan az elnöki hivataltól való megfosztás gondolatának támogatását helyezték kilátásba. FEGYVERSZÜNET AZ IZRAEL-ARAB FRONTON E sorok megjelenésekor — néhány napon belül immár másodszor, — fegyverszünet tiszteletben tartását ígérték meg a Közelkeleten harcoló felek: Izrael az egyik, Egyiptom, Szíria és Jordan a másik oldalon. A hétfői — első — fegyvernyugvási egyezményt megsértve ismét harcot kezdtek, — mindkét fél a másikat okolva az újabb vérontásért. Az igazság az, hogy — bármelyikük volt is a kezdeményező, — mindkét fél kedvezőbb helyzetet akart magának biztosítani, hogy esetleges békekötés esetén nagyobb területet tarthasson meg az ellenség országából. A fegyverszüneti egyezményt az U.S.A. és a Szovjetunió kezdeményezésére fogadták el a harcoló felek. Habár Egyiptom szerint a háború még mindig teljes erővel folyik, Izrael jelentései szerint annak úgyszólván már teljesen vége van, mert az egyiptomi hadsereg nem képes folytatni és ellenállni az izraeli támadásoknak. Az izraeli hadsereg pedig óriási anyagi és emberélet áldozattal fizet minden talpalatnyi elfoglalt arab területért. Hozzáértők véleménye szerint végleges megoldásra nem lehet számítani, mert az évezredes gyűlölet mindkét oldalon elvakit ja a harcoló feleket. Józan Ítélőképességüket elveszítve nem akarják belátni, hogy egyikük számára sincs remény végleges győzelmet aratni. Az arabok száma 100 millió körül van, de szervezetlenek, rosszul felszereltek, nem ütőképes katonák. Az izraeliek jól felszerelt hadserege képes ideiglenes sikerekre, de összlétszámúk kicsinysége miatt lehetetlenség még gondolni is arra, hogy győzelem esetén uralmuk és megszállásuk alatt tarthassák a sokszorosan nagyobb számú arabságöt, amelytől vallásuk és szokásaik éles ellentéte is elválasztja őket. A fentebb említett okok miatt — és a háttérben álló amerikai s szovjet érdekeltségek miatt — sem tartós háborúra, sem tartós békére nem lehet számítani a Közelkeleten. A JUBILÁLÓ EGYLET TISZTIKARA VASÁRNAP, NOVEMBER 4-ÉN 70 ÉVES JUBILEUMOT ÜNNEPEL A REF. BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET Az egylet tagsága diszbankett és táncmulatság keretében fogják megünnepelni az évfordulót. Lesz rövid műsor, után táncmulatság, melyhez a zenét a népszerű clevelandi Tokaji zenekar szolgáltatja. — A rendezőbizottság szeretettel hívja az összmagyarságot. A loraini magyarság egyk legtevékenyebb egylete, a Református Egyházi Betegsegélyző Egylet elérte alapításának 70-ik évfordulóját, amelyet méltó keretek között fog november 4-én megünnepelni az egylet tagságának és városunk magyarságának részvételével. Az ünnepség a Református Teremben lesz megtartva diszbankett keretében, este 5:30 órai kezdettel. Lesz rövid műsor is, melyet táncmulatság követ a Tokaji-zenekar közreműködésével. A jubiláló egylet tisztikara hetek óta szervezetten dolgozik azon, hogy az ünnepség minden tekintetben méltó legyen az egylet hetven éves múltjához. A bankettre szóló jegyek már nagyrészben elkeltek, de — értesülésünk szerint, — a hét végéig még biztosítanak helyet azoknak, akik részt óhajtanak venni az egylet ünnepélyén. A régi feljegyzések szerint a Református Egyházi és Betegsegélyző Egylet 1903. szeptember hónapban alakult meg. Az alapszabályban igy foglalták egybe az egylet célját: “A tagok betegsége és elhalálozása esetén, az előirt szabály szerint, anyagi segítséget és baráti vigaszt nyújt. E- mellett az egylet célja tagjai között a jó erkölcsöt, a szellemi művelődést ápolni és általában a jótékonyságot gyakorolni és előmozdítani. Mivel az egylet fennállása óta az egyházzal is közeli kapcsolatban van, illő, hogy az egyház anyagi pártolása is helyet találjon az egyleti tevékenységekben.” Most, a 70 éves határkőnél az egylet tagsága megelégedéssel tekinthet vissza a múltra, mivel az alapszabályokban lefektetett célnak eleget tettek és ennek legékesebb bizonyítéka az, hogy ez az egylet mia úgy taglétszámban, mint anyagi vagyonban egyik legerősebb helyi egyletünk és nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy országos viszonylatban is első helyen áll a helyi magyar egyletek között. Ezt az eredményt annak lehet tulajdonítani, hogy az évtizedek során mindig olyan tisztviselők álltak az egylet élén, kik önzetlenül dolgoztak a nemes cél érdekében. A múlt évtizedek tisztviselői is mind tehetségük legjavát adták, — ugyan úgy, mint a jelenlegiek, — hogy közös szervezetük gyarapodjon és lépést tartson a korral. Külön ki kell mégis emelnünk egy nevet a sok érdemes közül: Dohányos István elnökét, aki 25 éve tisztviselője az egyletnek és abból 20 évet az elnöki teendők ellátása tölt ki. Dohányos István irányítása alatt érte el az egylet taglétszámban és vagyonban azt a fokot, ahol ma áll. Az ő szervezőképességének és példaadásának eredménye mindaz, ami ezt a hetven éves múltra visszatekintő egyletet mai erős, szolid alapjaira helyezte. És ezért az önzetlen és fáradhatatlan, negyedszázados munkáért a jubileumi ünnepségen az egylet tagsága nyilvánosan fogja háláját és elismerését kifejezni. Legyünk jelen mindnyájan november 4-én a Református Egyházi és Betegsegélyző Egylet jubileumi ünnepségén. j; A SZT. MIHÁLY GÖR. KÁT. EGYHÁZ j! vasárnap, november 4-én rendezi meg szokásos évi PAPRÍKÁSCSIRKE EBÉDJÉT ji az egyház termében (Meister Rd. és Reeves Ave.) 'I déli 12 órától délután 4:30-ig. \ (! Jegy ára felnőtteknek $3.00 Gyermekjegy $1.50 |i ÜNNEPI MŰSOR: Áldomásmester: Dohányos Ferenc. Elnöki üdvözlet (magyarul) ....................... Dohányos István Alelnöki üdvözlet (angolul) ....................... Dohányos Ferenc Magyar és Amerikai himnuszok ............... Super Edwardné Asztali áldás ............................................... Nt. Novák Miklós A Magy. Ref. Egyház üdvözlete .... Smith Kovács Béla elnök Énekszámok .................................................. Super Edwardné Ünnepi szónok............................... Csonka István tb. elnök Az 50 éve tagoknak oklevelet, aranytűt ad át Kish Sándomé Warner Keithné Vendégek, szervezetek delegációinak bemutatása ................... Dohányos Ferenc Gyermekek táncszáma ....... Gyermekcsoport Koós Istvánná irányításával Záróima...............................................___ Nt. Novák Miklós A közönség táncol a Tokaji-zenekar muzsikája mellett. 1956. OKTÓBER 23. 1956 október 23. az elmúlt tizenhét esztendő távlatában gyakran csak egy régi, szomru emléknek tűnik. Többnyire azok, akik nem voltak jelen Magyarországon akkor, talán teljesen elfelejtették már, vagy közömbösek lettek iránta. Persze, a nagy francia forradalmat is elfelejtették az emberek, vagy talán az amerikai polgárháborúról is vallhatnánk azt. Esetleg némelyek megünneplik a győztes forradalmakat. Ünnepelnek az ükunokák szokásból, de gyakran nem tudják, hogy miért!? A történelmi könyvék lapjain ámbár megjegyzés esik valamennyiről, azonban hiányosan, érzéstelenül, vagy pedig túlzottan egyoldalúan. Természetesen mindig attól függ, hogy milyen politikai és társadalmi kiadási elv az irányadó. Az évek távlatában jóformán csak a dátumok maradtak hitelesek. Akik visszaemlékeznek, számukra nem szükséges a speciális brossura, vagy történelmi széljegyzetek az akkori tragikus események ecsetelésére. Nem kell, hogy az emlékezetüket dilettáns zagyvasággal “frissítse fel” holmi félkegyelmű történelmi előadó, aki valamilyen politikai formula beállításából nézi az akkori eseményeket a “jelen fontosságának” a szemüvegén át. Ezzel szemben álszentekre sincsen szükség! Azokra a szuper-hazafiakra, akik gyertyával a markukban énekelnek, éppen olyan ostobán teszik azt, mint azok, akik magyar, vagy magyarszármazásuk létére, mégis közömbösitik magukat az 1956-os történelmi eseményektől! Az előbbiek az égre kiáltanak és igazságszolgáltatást követelnek valami nem létező érdekelt erőktől, mig az utóbbiak teljesen semlegesen viselkednek. Azt, hogy mi történt és mi volt az inditóoka a történteknek, itt nincs elég hely részletezni, de különben is köztudomású és ha valaki mégsem tudná, hát könnyen tisztába jöhet az indító okokkal, ha éppen tudni akarja. Mindenesetre, az 1956-os események minden magyarra mélyreható be- és kihatással voltak. -Természetesen — mint minden más kérdésben is, — a nézetek több részre oszlanak. Vannak, akik nemzeti forradalomnak vallják, vannak, akik ellenforradalomnak. Egy dologban meg kell egyeznünk — valamennyiünknek, minden magyarnak, — és az az, hogy ezen az évfordulón tisztelettel kell megemlékeznünk mindazokról a honfitársainkról, akik vérükkel írták ezt a dátumot a történelem könyvébe. Lapat Jenő.