Lorain és Vidéke, 1962 (49. évfolyam, 10-52. szám)

1962-12-28 / 52. szám

1962. DECEMBER 28. LORAIN ES VIDÉKÉ—LORAIN & VICINITY 5 OLDAU WOODROW W. MATHNA Mayor BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁNUNK A MAGYARSÁGNAK! ADRIAN F. BETLESKI Solicitor GEORGE ZUNICH Service Director FRANK W. KATRICK Clerk of Courts JOSEPH J. MITOCK Auditor EDWARD FIRMENT Safety Director CHARLOTTE ZAKOWSKI Treasurer EDWARD NOVACK President of Council EARL R. FRANK Counciman-At-Large JOSEPH PETROSKY Councilman-At-Large JERRY KERON Councilman-At-Large JOSEPH P. SMITH Sixth Ward Councilman ED. CINNIGER GENE BALOGH Sheffield Twp. Trustee First Ward Councilman Sheffield Twp. Trustee CHARLES CHONKO LOUIS MONOS Sheffield Twp. Trustee GEORGE KOKINDA Sheffield Twp. Clerk Boldog uj évet kívánunk a Lorain és Vidéke olvasóinak és általában az összmagyarságnak! ma jgeS //Sra'Tv The LORAIN TOWEL SUPPLY Co. 214 E. 34th St. Phones: CH. 5-6893 or CH. 4-1347 BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK ÖSSZES MAGYAR BARÁTAIMNAK! JOSEPH J. MITOCK megválasztott COUNTY AUDITOR REBMAN’S RECREATION 5300 Oberlin Avenue Phone: AV. 2-6761 24 ALLEYS — AUTOMATIC PINSETTERS Food & Liquor — Pool Room — Air Conditioning SZERENCSÉTLENSÉG A HAVASOKBAN Irta: Nyirő József Kietlen dolog ez az őszvé­gi esteledés idefenn, a hava­son. A hegyek előregörbed­­nek, mint a hirtelen megva­kult ember, aki azon csodál­kozik, hogy miért nem lát és tehetetlenül inogni, szédülni kezd, mielőtt végleg magába roskadna. A lombhullatott, ko­pár fák dermedten fúródnak bele az éjszakába és sürü, fe­kete ködök hevernek a völ­gyekben, szakadékokban, mint a szirtekről leggurult rettentő szikladarabok s a sárga avar hidegen vörösük, ameddig a szem ellát. Az ég borzasztó magasságokba emelkedik és elviselhetetlen a mindent megbénító némaság. A min­den emberiességből rég ki­vetkőzött vad favágó fejszét ragad és dühös csapásokkal fát kezd dobálni a tűzre, hogy meg ne bolonduljon. Unokája — alig öt-hat éves, vékony ki­csi leányka, — a tűz körül szökdösik és rászakadt kínzó ingertől aprókat sikolt. Alig pár hete hagyta itt az anyja, mikor elment szolgálni. — Nyughass! — mordul rá a favágó. Láb alatt van szegényke mindenkinek. Megvetett, sze­rencsétlen törvénytelen gye­rek. Kár, hogy a világon van. Pedig ártatlan és szép. Lá­bacskái feketék és megrepe­­dezettek. Piros kapcsosbocs­­korka éktelenkedik rajtuk. Vézna testén néhány tépett, szines cigányrongy a ruha. A nyárról maradt az is. Szeren­csére még nem tudja, mi az élet, most gyermek és ka­cagva játszik a tűzzel. Körül­táncolja, vagy nagy szemeit a felverő lángokra vetve bá­mul. Ki tudja, mit gondol ilyenkor? Minél sűrűbb a setétség, annál szebb a tűz. Arany, arany, arany min­den! A nagy, százados szálfák úgy állnak körülötte, mintha szüntelen csupok a fény és koronájukat bódultán a fehér füstbe tartják. A néhány bo­ronafából összeródult kalyiba nagy és szép lesz a fény­ben, mint egy különös kas­tély, melynek üstöké a csil­lagokig ér. Néha átsóhajt a szél a fák között, majd ismét csend lesz és megnyugszik minden. A hegyek, völgyek, fák, az er­dők belemerülnek a sötétség­be. Este van. Ki tudja, mi van a fekete fák mögött? A leányka belenéz, de nem fél. A vad favágó ledobja a fejszét és a tűzhöz lép, hogy vacsorát főzzön. Tempósan akasztja fel a kormos üstöcs­­két a láncra puliszkaviznek és rekedten káromkodik, mert nincs viz, a hasas köröndi korsó üres. — Az Isten! — zúgolódik, mert messzi van a forrás, de mi a fenét csináljon, mennie kell. — Maradj itt, mig vizet hozok! — mondja a leányká­nak és nehéz mozdulatokkal elindul az ösvényen. Semmire sem gondol, csak megy a bokrok közt vert isza­pos ösvényen, le a csörgőhöz, a túlsó szakadékig, ahol a földbe szúrt fenyőkéreg csa­tornán át ezüstösen ömlik a forrás és haragoszöld moha lepi be a sziklákat. Késő ősz didereg végig az erdőn, vigasztalan, sáros és fekete, kihűlt minden. A ko­pár fák izzadtak a nedves ködtől, ázottak és kietlenek. A patakok, völgyek torkából sirszag árad és a tompa ká­bulatban merevek lesznek a favágó csontjai és hideg, ok­talan düh izgatja, mint a vadállatokat. Önkéntelen fel­mordul és fekete-szürke ábrá­zatában félig őrülten lobog­nak a szemek. Ez az idő, mi­kor a farkas a földbe harap tehetetlen izgalmában és hét­rét kunkorodva dermed meg a kígyó az avaron. Émelyítő szagokat áraszt a havas és a nyúl üllepe megőszül a fé­lelemtől. Ilyenkor torzulnak görcsös bogokká a fák ágai s a meghasadt cserfákból gennyes nedv csurog ki. A baglyok tüzbeborult szemek­kel átkozódnak, baljós varjak kelnek szárnyra, minden kü­lönös rémi tő alakot ölt és az egész föld olyan torzképet vág, mint az ördög, kinek Szent Mihály arkangyal rálé­pett a farkára. A gyilkosok időszaka ez mindenképpen és a sötét, dermesztő bűnöké. A tűz is bántani akarja a leánykát. Orvul feléje kap és alattomosan csavarog fészké­ben. Még aki alszik, az is nyugtalan és semmi se leli helyét. Mi történt a világgal ? A gyermek is végigborzong, hirtelen megszűnik játéka és halkan felsikoltva, végig fut az ösvényen a vén favágó után. Néhány galy megmozdul utána, aztán tompa csend lesz. Az idő telik, az éjszaka vé­nül. Félóra is eltelik, mire a fa­vágó a vízzel visszacammog a tűzhöz. Megáll a fényben és kissé csodálkozik. A leány nincs sehol. — Majd előkerül! — gon­dolja és nyugalmasan belebu­­tyogtatja a korsóból a vizet a kormos üstöcskébe, hogy puliszkát főzzön. A tüzet az üst alá gyűjti, kihozza a ka­lyibából a sót, lisztet, a szür­ke sóból maréknyit a vízbe (Folytatás a 6-ik oldalon.) 504 ezer magyar Jugoszláviában Az Újvidéken megjelenő Magyar Szó — Jugoszlávia magyar nnyelvü napilapja is­merteti az 1961. március 31- én végrehajtott népszámlálás eredményeit: “Jugoszláviának 18,549,291 lakosa van . . . Az, országban 7.806.000 szerb, 4,294,000 hor­­vát, 1,589,000 szlovén, 1.045.000 macedón, 514,000 crnagorac él. A tavaly vég­zett népszámlálás adatai sze­rint az országban 973,000 mo­hamedán él. 317,000 ember nem határozta meg nemzeti­ségi hovatartozását. A nem­zetiségek közül legszámosab­bak a siptárok: 915,000 siptár él hazánkban, ezenkívül 504,000 magyar, 183,000 tö­rök, 86,000 szlovák, 61,000 ro­mán, 62,000 bolgár, 23,000 olasz, 30,000 cseh és 143,000 egyéb nemzetiségű lakosa van hazánknak . . .” József Attila sírját halálá­nak 25-ik évfordulóján a Ke­repesi Temetőben megkoszo­rúzták. Az emlékbeszédet Darvas József, az írószövet­ség elnöke mondotta. Az Iro­dalmi Színpad József Attila­­estet rendezett. Columbus nem volt geno­vai, de spanyol sem, hanem Normandiából, Mallorca szi­getéről került katalán család­ból származott. A Columbus név a család egykori szülő­földjére, Porto Colombo-ra utalt. Ács Tivadar történész, iró, eddig ismeretlen egykori forrásokból álló dokumentum­gyűjtemény utján bizonyítja ezt az álláspontot. MAGYAR HUMOR Egy külföldi és egy magyar beszélget. A külföldi kérdi a magyart: — És hány igazi kommu­nista van maguknál odahaza? — Óh, csak egy, és éppen ez a borzasztó! — feleli a ma­gyar. — És miért olyan borzasz­tó ez? — hangzik az újabb kérdés. — Mert senki sem tudja, hogy ki az az egy, és ezért mindenki fél mindenkitől. Imádkozzunk, hogy a jövő esztendő békességet, s igazságot hozzon e világnak és az emberiség egyetértésben s felebaráti szeretekben élhessén. Home and Savings Association Company 360 Cleveland St, Amherst 557 Broadway Lorain The CITIZENS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents