Lorain és Vidéke, 1961 (48. évfolyam, 3-52. szám)

1961-12-29 / 52. szám

6 OLDAL LORAIN ÉS VIDÉKE — LORAIN & VICINITY 1961. DECEMBER 29. KOSÁR Március hetedikén, vasár­nap délelőtt a nagy mi se után három kevésszavu férfi bal­lagott a Veréb-utca harmadik háza felé. Szekeres Bálint, az öreg ácsmester, Szekeres Gé­za, a fiatal ácsmester és Ruff Engelbert, a kisvárosi járásbíróság sánta írnoka. Az öreg szekeres ibeszivta a fogai közé a pipanikotintól avarszinü bajusza alját és rágta. Ugyanígy a fia, de en­nek a nagy, komor fején ke­mény kalap idegenkedett. Ferdén borult a fejére a ke­ménykalap, látszott, nem ér­zi jól magát. Nem csoda, az időtájt jött csak divatba, hogy ilyet viseljenek az ipa­rosok is. A sánta Írnok pepi­ta nadrágot és magasan zá­ruló fekete kiskabátot öltött, csiklandozva nevetett a ma­­gasszáru, gonddal fényesített cipőjén a márciusi napsugár. A ballábsarka alatt hét centi­méter volt a cipősarok, de azért sántított. Ruff Engel­bert nem valami nagy öröm­mel rótta a maradéktéglákból kirakott járdát, de hát fel­kérték, mit tegyen . . . Kanizsai Anna tudta, hogy jönnek. Azt is tudta, hogy miért és sápadtan sétált a fel­­gereblyézett kis udvar kukac­­virág-sorai között. És egyre azt mondogatta: — Nem, nem, nem. A Pis­tát szeretem. A Selmeci Pis­tát. Mikor a kérők az udvarba léptek, az öreg Kanizsai cse­repes módosán ment elébök. Kezeltek, leemelték fejükről a kalapot. Csendes “Isten hoz­ta kegyedéket”! Csendesebb apró-tréfa: “Ni-ni, megvan még az udvarotok Gáspár, nem lopták el.” Nem, az ud­vart nem lopták el. A kémény is füstöl. A cserép is a tetőt fedi s nem a padlót. Szóval, minden rendben van. Hűvös-illatú nagyszobában foglaltak helyet. Kalács és al­mabor került az asztalra. Koc­cintás után belépett a leány, egész érett, tiszta szépségét édes teherként viselve, zavar­tan izgatta a takácskézszőtte abrosz szélét. — Lányom, — mondta re­kedten Kanizsai cserepes, — a tisztelt régi pajtásom fia, a Géza megkérte a kezedet. Evégből vannak itt a tekinte­tes írnok úrral. Ruff Engelbert sánta ír­nok, aki füszeressegédből küz­dötte fel magát négy magán­úton végzett polgári után a járás-bírósági iktatóig, lassan felemelkedett. — Örvendek, — mondotta, — hogy ennél a szép és tava­szon bekövetkezett frigy szü­letésnél jelen lehetek. Lel­­kemből úgy árad az öröm, mint boltpultokból a szegfű­szeg és tiszta fahajnak az il­lata. És ha kegyed, kisasz­­szony, elsuttogja az igen-t, a megtiszteltetés, amit hivatali pozíciómnak köszönhetek, ket­tőzötten tisztelhetik meg. Kétszer is meghajtotta so­vány és kietlen derekát, aztán leült. — Éljen! — kiáltotta az öreg Szekeres. — Éljen! — ismételte za­vartan Kanizsai, a leány ap­ja, s felemelte a poharát. Koccintottak. Anna arca még jobban el­­fehéredett. Ö n k é nytelenül hátralépett s szép, fekete sze­me tekintete az Urangyala képére fonódott, amely a ke­lengyesublót fölött fehéredett aranyos gipszkeretben. Szekeres Géza fiatal ács­mester, a kérő emelkedett most fel. Eirős, negyvenes, vörhenyes bajusza, himlőhe­lyes ember. Zengő, mély hangja volt. Nyílt, nagy kék szeme. Elpirult, mintha be­festették volna. Jobbkezével megtámaszko­dott az asztalon, a bizonyta­lanság érzete miatt. Köhö­gött kétszer és igy szólt: — Nézd, Anna, az én sza­vam kisebb utcácskát tud be­futni, mint a tekintetes írnok űré. Éppen azért nem mond­hatok mást, csak annyit, hogy gyere hozzám feleségül, jó az iparom, derék tisztességü a házunk, megbecsülnélek. Fordult a nap odakünn, me­redeken szakadt be a fény az Urangyalára. A leány csak nézte, egyre nézte a képet, szépszinü szája össze volt zár­va. Mozdulatlan állt, elszán­tan. — A bornak is ki kell forr­nia. A betűt vető gyermek ke­ze is tanácstalan, amikor elő­ször írja le a “t” betű szá­rát. Milyen zsenge a fűszál s mégis, akár a lándzsa, átfúr­ja az anyaföld fagyott görön­gyét s megszületend. Talán megvárnék a választ, akár a füs-arjadást s ha üzen értünk a kedves kisasszony, eljöven­­d-ünik újra. így hármasban, szépen. Akár a háromkirá­lyok, kik marhákkal és drá­ga olajokkal, mirrhával me­nőnek a szeretet születését köszönteni, — -mondotta ép lábára helyezve a testsúlyát Ruff Engelbert, az írnok. BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN A MAGYARSÁGNAK A GARLAND FUNERAL HOME Phone: YU 8-4124 851 Park Avenue Amherst, Ohio MINDEN JÓT KÍVÁNUNK AZ UJiESZTENDÓRÉ MAGYAR BARÁTAINKNAK! the ELYRIÁTÁVINGS / and TRUST COMPANY / Elyria — Avon Lake — N. Ridgeville Szerencsét, sikert, boldogságot az Ujesztendőben! Harold Dicken Funeral Home Licensed Funeral Director and Embahner Lady Attendant — Ambulance Service PHONE: FA. 2-3224 323 Middle Avenue Elyria, Ohio — Éljen! — kiáltott újra az ősz Kanizsai s kemény bo­­zontu szemöldöke alól a hála meleg pillantását simította a sánta írnokra. — Éljen toldotta a szót a kérő apja, s megfeszengett a szalmaszéken. — Éljen, hiszen akkurát igy van ... — mérte még a két megkönnybbitő szót a ké­rő és el is mosolyodott. De sápadt volt már, mint a le­forrázott csalánlevél. — Igen szépen köszönöm, írnok ur, — nebegte Anna és leemelte tekintetét a fényben fürdő Urangyala-képéről. El­pirult ő is, aztán megfordult és kiment. Az udvar elején azt hitte, hogy lerogy. De a kertben már futott. Egészen a kerítésig. Ott aztán elfog­ta a boldog sirás, mert olyan érzése volt, mintha a halálból menekült volna. A kérők indultak. Csendes, szótlan kézfogás. Elől a két ács. Hátul a sánta írnok. ÜVTay the year bring you joy and happiness. Boldog, sikerdus Ujesztendőt kívánunk e lap olvasóinak! STEVE POLANSKY MARKETS, INC. 1 LOCATION ONLY Meat Market and Packing House At Rear of 6703 Dewey Rd. Amherst — YU. 4-5285 Plenty of free parking space Happy New Year. And thanks for your patronage. Kívánjuk, hogy az 1962. év a legboldogabb legyen minden jó magyar számára. JAMES LEWIS MONUMENT CO. 541 Cleveland ßt. Elyria, O. Lakás és műhely telefon: EM. ^-3194 — Tekintetes írnok ur, ha meg nem sértem, — súgta az öreg Kanizsai -a konyhakü­szöbnél és tiz forintot csúsz­tatott a már pennához szo­kott kézTbo. — 0, ó, ó . . . — susogta az imok — kötelességem volt, úriember vagyok. Az utcán alig járt ember. Csak a sok-sok fény ömlött a Napból. — Tekintetes írnok -ur, ha meg nem bántom kegyedet, — mondta csendesen az ősz Szekeres és tiz forintot nyúj­tott a kásás zsákoktól elszo­kott kézbe. Ruff Engelbert zavartan nevetett. Inkább talán röhö­gött csendesen. Röpkén. És a hétcenti magas fasarok boldo­gan kopogott a járdán . . . A sarkon elváltak. Az írnok sörözni ment a Koronába. Az öreg ács sokáig nézte a bicegését, aztán igy -szólt: — Hiába, fiam,- az ur meg a tapintat egy bölcsőben szü­lettek. — Hej, hej, édesapám. — Ne edd magad, fiam. Eszedbe juttatom, ládd-e, Jé­zus is egy ács fia volt. Te is az vagy. Szenvedni kell. Az öreg a Gráblik-köznek, a himlőhelyes -meg a -mezők felé vette az útját. A napfény boldogan zengte Jöest wishes to you and thanks for your favors and fine good will. Kívánjuk, hogy az 1962. év a legboldogabb legyen minden jó magyar -számára. GARGUS GARAGE ÁLTALÁNOS AUTÓJAVÍTÁS GARGUS ISTVÁN, tulajdonos 1965 N. Ridge Rd., Stop 7 Phone: BR. 7-6171 SUDR0-CURT1S TEMETKEZŐ INTÉZET HARVEY C. CURTIS tulajdonos DIPLOMÁS BALZSAMOZÓ ÉS TEMETÉSRENDEZŐ Női asszistens Szállító kocsi Éjjel és nappali szolgálat Here’s hoping your New Year will be a glorious one sprinkled with good fortune and joy. Our sincerest best wishes to you. Reméljük és hisszük, hogy az Ujesztendő SZERENCSÉT ÉS BOLDOGSÁGOT HOZ MINDEN BARÁTUNKNAK Őszinte szívvel kívánjuk! BITTNER-DeC ARL O DIPLOMÁS TEMETKEZŐK ÉS BALZSAMOZÓK ÉJJEL-NAPPAL AMBULANCE SZOLGÁLAT ELYRIA, OHIO PHONE: FA. 2-1927 234 THIRD STREET 3

Next

/
Thumbnails
Contents