Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Tóth Péter - Kis József: Miskolc - Kaposvár - Miskolc : interjú Tóth Péterrel
54 Levéltári Szemle 72. évf . a levéltárak és a levéltári anyagok. A másik nagy különbség, hogy Somogyban nagybirtokok voltak, Borsodban nem, itt rengeteg kisnemes volt. Az egész országot tekintve a 18. század végén Borsodban élt a legtöbb kisnemes, a lakosság 15%-a, ami egy borzasztó nagy szám. Az országos átlag olyan 5% körül mozgott. És nemcsak a relatív, hanem az abszolút szám is igen magas volt: 1809-ben például, az utolsó nemesi felkelés idején Borsodból egy 2300-2400 fős sereg vonult ki, nagy része gyalogos, tehát szegény nemes, míg az olyan nagy és önmagukra büszke megyékből, mint Zala, meg Vas, 1200-1300 fő. Tehát Borsodból majdnem kétszer annyian vonultak ki, mint ezekből a megyékből, és ez a nemesség tényleges számát is tükrözi. KJ: Visszatérve Somogyra. Ott is munkaviszony-igazolásokkal foglalkoztál, vagy már testhezállóbb szakmai munkát kaptál? TP: Ott már sokkal komolyabb szakmai munkával foglalkoztam. Akkor kezdődött Borosy András, Pest megyei levéltáros ötlete nyomán az 1711 előtti vármegyei jegyzőkönyvek feltárása. Ő egy cédulakatalógust képzelt el a megyei jegyőzkönyvekben található ügyekről, aztán később jött az ötlet, hogy ezekből kiadványokat is lehetne készíteni, tehát könyv formájában is megjelenhetnének. Borosy András a feltárás módszertanát dolgozta ki, én és Varga J. János a kiadási szabályzatot készítettük el. Egy jó kiadási szabályzat pedig csak úgy képzelhető el, ha az ember alaposan ismeri az iratanyagot, ezért elkezdtem Zemplén vármegye jegyzőkönyveinek a feldolgozását. Én Borsoddal szerettem volna inkább foglalkozni, de Zemplén fontosabb volt az akkori levéltárvezetés számára. Somogyban éltem ugyan, de megkaptam másolatokban a jegyzőkönyveket és ott kezdtem el a munkát. Ez tényleg egy olyan program volt, ami nagyon összefogta a levéltárakat. Legalább 10-11 vidéki levéltár bekapcsolódott a munkába, azonos szempontok szerint készültek a kötetek és mintegy 40 kötet meg is jelent. Én magam tízet készítettem, két borsodi, két gömöri, két zempléni, egy nógrádi, egy soproni, két Vas megyei kötetet, valamint ezeknek a somogyi töredékeknek is megjelent egy füzete. Legutóbb Zala vármegye egyik kötetét készítettem el. A vármegyei jegyzőkönyvek feldolgozását annyira komolynak értékelte a szakma, hogy 2005 körül a levéltáros egyesület a Fővárosi Levéltárral közösen először még CD-ROM-on, aztán DVD-n is kiadta az addig megjelent köteteket, beszerezve és mellékelve hozzájuk az eredeti példányokról készült fényképeket is. Ez a munka tehát sokak szerint a vidéki levéltárak legkomolyabb együttműködése volt. Somogyban emellett más jellegű munkákat is végeztem. Már Miskolcon, Csorba Csaba igazgatósága idején elkezdtük a levéltári kutatómunkát, de mellette rendeztünk is. Még most is sok levéltári nyilvántartást, törzskönyvet, lyukkártyákat találhatsz a szekrényekben, amiket egykor én készítettem. Sikerült egy kedvező egyensúlyt megtalálni a tényleges levéltári munka és a kutatómunka között. Bár én soha nem éreztem azt, hogy egy levéltáros számára kevésbé lenne fontos a források feltárása és közreadása. Bizony az, mert ezeket az iratokat el is kell tudni olvasni, értelmezni is tudni kell és csak így lehet igazán a kutatók elé tenni. KJ: Ha már szóba került Csorba Csaba. Míg Román János, amennyire én tudom, a mun kásmozgalom történetével foglalkozott hangsúlyosan, addig Csorba Csaba a sokkal korábbi Kis József
