Levéltári Szemle, 72. (2022)

Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Sipos András: Ember Győző terminológiai lexikona és a levéltári terminológia mai problémái

33 2022/1. ▪ 27 – 46. 33 kenyebben megvalósuljon, arról a minden fogalomra és azok minden előfordulására lapszám szerint utaló mutató gondoskodik. Ennek a struktúrának a rendszeréből leg­feljebb azt hiányolhatjuk, hogy az egy-egy főcsoporton, területen belül 1-től kezdődően egyszerűen végigmenő számozás miatt az egyes fogalmak egymáshoz viszonyított hie­rarchiája nincs érzékeltetve. Azt egy több szinten tagolt, például decimális rend jobban megmutatta volna.” 24 Ember Győző lexikonának a legtöbb bírálatot, sőt ironikus észrevételt kiváltó vonása a feldolgozott fogalmak körének kijelölése. Wellmann a levéltártan fogalmait egészí­tette ki az iratok kezelését és feldolgozását ténylegesen segítő elemekkel. E gyakorlatias megközelítéssel szemben Ember a – levéltári anyagra és a levéltári szervekre vonatkozó ismereteket egyaránt felölelő – „levéltártudomány” egészét igyekezett lefedni: fogalmi hálójával egy általa ideálisként elképzelt levéltár teljes működését kísérelte megragad­ni, akár az iratok kezelésétől és feldolgozásától távolabb álló részek vonatkozásában is. Abban sem tagadta meg önmagát, hogy még a fogalmak körét illetően is megpróbált pontos és döntéseit tudományosan alátámasztó terminológiát alkotni: megkülönböz­tetett „tisztán levéltári” és „sajátosan levéltári” fogalmakat, amelyek együttesen „a tiszta levéltártudománynak is mondott levéltártan” fogalmait alkotják, valamint „levéltári vonatkozású” fogalmakat. Ez utóbbiak „a levéltári anyaggal és a levéltári munkával is kapcsolatosak, a levéltári nyelvben is – bár nem elsődlegesen – előfordulnak, de sajá­tos levéltári jelentést nem nyernek, jelentésük ugyanaz marad, mint a levéltári nyelven kívül”.25 Elismerte ugyanakkor, hogy annak megítélése, hogy ezek közül melyek bírnak olyan fontossággal a levéltári munka szempontjából, hogy bekerüljenek a levéltári ter­minológiába, „erősen szubjektív állásfoglalás, amelynél a terminológia készítője, vagy készítői egyrészt a levéltári irodalomra, másrészt a levéltári munka során szerzett tapasz­talataikra támaszkodhatnak.” 26 1972 májusában az Országos Levéltárban, majd júniusban levéltárigazgatói értekez­leten a terminológiai lexikon tervezetével kapcsolatban vitákat rendeztek, amelyeken az egyik neuralgikus pont a vállalkozás – sokak megítélése szerint – túlságosan nagy igénye, a fogalmak széles köre volt.27 Varga János, a LIG vezetője utólagos összefoglalójá ­ban hivatali főnöki ornátust öltve próbálta Ember Győzőt jobb belátásra bírni. Mint írta, az értekezleten elhangzottak szerint az alábbi művekre van szükség és igény: levéltári és iratkezelési történeti műszótár, levéltári kézikönyv, levéltári lexikon, levéltári termi­nológia és a jogszabályok terminus technicusai. Ezek közül „legfontosabb a levéltári terminológia, mert a fogalmak és elnevezések tisztázása és egységesítése a többi felso­rolt munkának is alapvető feltétele. [...] A más területen is létező fogalmak, illetőleg terminus technicusok közül kizárólag azoknak van helyük egy levéltári terminológiá ­ban, amelyeknek speciális levéltári értelmük, illetőleg értelmezésük is van.” [Kiemelés az eredetiben – SA] Ember Győző leplezni sem próbált szarkazmussal válaszolt, szigo-24 Vörös, 1985: 578. 25 Ember, 1982: 19–20. 26 Ember, 1982: 21. 27 MNL OL P 2093. 119. doboz. Ember Győző jegyzetei mindkét vitáról. Ember Győző terminológiai lexikona

Next

/
Thumbnails
Contents