Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Sipos András: Ember Győző terminológiai lexikona és a levéltári terminológia mai problémái
34 Levéltári Szemle 72. évf . 34 Levéltári Szemle 72. évf . rúan hivatalos hangnemben. Tudomásul vette, hogy a bemutatott anyag a LIG megítélése szerint „csak részben felel meg” a terminológia követelményeinek, ez után „valóban csak hálás lehetek az Igazgatóságnak, amiért munkám folytatására nem csupán felszólít, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy eddigi munkamódszeremet továbbra is alkalmazhassam.” A LIG által igényelt „valódi” terminológia összeállítása a lexikon elkészülte után már nem lesz nehéz feladat, és felkérés alapján arra szívesen vállalkozna. 28 Vörös Károly fő kifogása az általa egyébként nagyon nagyra értékelt lexikonnal szemben hasonló volt Varga Jánoséhoz. A benne szereplő „fogalmak jelentős része sokszor csak a – meglehetősen voluntarista módon – eléje tett »levéltári« jelzőtől válik levéltárivá, érdemében semmi sajátlag levéltári vonatkozása nem lévén” [kiemelés az eredetiben – SA], s hozzátette: „hiszen ilyen alapon, persze kis túlzással, beszélhetnénk például levéltári villanyóráról vagy levéltári székről is”.29 Ember Győző azonban nem parttalanul csa pongva válogatta össze a fogalmakat, hanem azokat vette fel, amelyeknek a készülő kézikönyv szerkezetében helyét és szükségességét látta. Ember Győző kézikönyve, amennyire fennmaradt munkaanyagokból, az előkészítését szolgáló publikációkból30 és magából a terminológiai lexikonból megítélhető, igen csak más lett volna, mint a 2009-ben Körmendy Lajos szerkesztésében megjelent Levéltári kézikönyv.31 Nem csak azért, mert az említett sokszerzős munkával szemben egyéni alkotás lévén sokkal kompaktabb és egységesebb lett volna. Míg az említett, 2009-ben megjelent kézikönyv alapjában a kialakult szakmai gyakorlatot írja le elméleti alátámasztással, egyes kérdéseknél vitákra, eltérő értelmezési lehetőségekre utalva, addig Ember Győző kézikönyve sokkal inkább előíró jellegű lett volna, amely egy magas szintű és szilárdan kicövekelt elméleti keretből igyekszik lebontani a levéltár tevékenységének minden részletét. Vörös Károly a lexikont bírálva megjegyezte: „A Lexikon messzebbről nézve tulajdonképpen egy kissé helytől és időtől független eszményi (ill. szerző által eszményinek tekintett) tökéletes levéltárügy képét tükrözi, ennek működéséből vezeti le fogalmait. Ebben a levéltárügyben minden a helyén van, minden szabályszerűen történik, minden a Lexikonban foglalt tevékenységet (és a Lexikonban előírt ismérveknek megfelelően) elvégeznek, miközben minden fogalom és tevékenység egyúttal indokolja vagy kihívja, de létével mindenképpen erősíti, stabilizálja a másikat – ilyeténképpen normaként is szolgálva a levéltárügy további építése számára.” 32 A fenti megállapítást véleményem szerint annyiban szükséges korrigálni, hogy Ember Győző előtt egyáltalán nem „helytől és időtől független”, hanem specifikusan a Kádár-kori Magyarország viszonyaiba és intézményrendszerébe ágyazott ideális levéltár képe lebegett. Tárgyalásmódját kétségkívül igyekezett mindvégig egyfajta éteri magasságban tartani, a lapidáris stílus ugyanakkor elkerülhetővé tette számára a szakmai ideákat megzavaró politikai állásfoglalást, az ideologikus színezetet. A Levéltártudomány 28 MNL OL Y 1972-151-784. 29 Vörös, 1985: 579–580. 30 Pl. Ember, 1980–1981. 31 Levéltári kézikönyv, 2009. 32 Vörös, 1985: 580. Sipos András
