Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Sipos András: Ember Győző terminológiai lexikona és a levéltári terminológia mai problémái
32 Levéltári Szemle 72. évf . 32 Levéltári Szemle 72. évf . a munka során. [...] Lehet, hogy az absztraháló módszer logikusabb láncolatban és nagyobb teljességgel bontja ki a levéltárelmélet fogalmait; de kivált a mindennapi levéltári munka területén s az elnevezések dolgában a konkrétumokra épülő induktív eljárás van határozott fölényben. Logikai úton például bajosan juthatunk el egyes levéltári szakkifejezéseknek – a hazai gyakorlatban fontos – latin és német megfelelőjéig, s általában nem tudunk kellőképp számot vetni a megjelölések oly gazdag változataival. Már pedig a legmegfelelőbb kifejezés megválasztása s a többinek kiiktatása ugyancsak elsőrendű terminológiai feladat.” 20 A kiadandó munka szerkezetére nézve a tematikus elv mellett foglal állást: „A fogalmak és megjelölések helyes rendszerbe tagolása s a csoportokon belül logikus sorrend kialakítása viszont számos komoly problémát támaszt s a gyors tájékozódásnak sem válik javára. Mégis, ezt az utolsó nehézséget is vállalnia kell a terminológiai munkának, ha hivatását minél teljesebben be akarja tölteni; a megfelelő csoportok és sorrend kialakításával járó áldozatot sokszorosan megéri a problémák tudatosításából, széthulló elemek szerves egységbe foglalásából származó haszon, mely a helyes rendszerezéssel, logikus felépítéssel, belső összefüggések megmutatásával instruktív, megvilágosító módon jár együtt.” 21 Ember Győző és a terminológia összeállításának dilemmái Ember Győző, mint már utaltunk rá, a terminológiai lexikont eleve egy levéltári kézikönyv „csontvázaként” dolgozta ki,22 ezt a célt két irányból közelítve, az induktív és de duktív módszert egyaránt használva. Egyrészt gondosan összegyűjtötte, „kicédulázta”, rendszerezte és összevetette a nemzetközi és a hazai gyakorlatban használt kifejezéseket. Másrészt a szeme előtt lebegő kézikönyv teljes rendszeréből kiindulva, átgondolta és meghatározta az egyes fejezetekhez szükséges fogalmakat és az ezek jelölésére választott kifejezéset lexikonszócikk-szerűen dolgozta ki. Ha azzal szembesült, hogy egy rendszerébe illeszkedő, szükséges fogalomra nem talált általa megfelelőnek tartott meghonosodott magyar kifejezést, akkor maga alkotott egyet: ilyen például az „egyes irat”, amely a „legkisebb levéltári egység” jelentésben voltaképpen az angol single document kínfor dítása.23 A választott kifejezéseket illetően azután maximálisan igyekezett eleget tenni a „széthulló elemek szerves egységbe foglalására” vonatkozó, Wellmann által is megfogalmazott igénynek. Egyik leginkább értő korabeli recenzense, Vörös Károly találóan állapította meg: „fogalmait a szerző olyan nagyon feszes struktúrában foglalja össze, melynek a Lexikon rendszerében egymástól alkalmilag nagyon távolra vetett elemei is mindig pontosan egymásba illeszkednek, ill. fedik egymást. A fogalmak minden eleme megkapta a maga teljes magyarázatát a struktúrán belül – és hogy ez minél gördülé-20 Welmann, 1956: 80–81. 21 Wellmann, 1956: 94. 22 MNL OL P 2093. 113. doboz. A terminológiai lexikon különböző munkaanyagai, kézirat változatai itt együtt találhatók egyes fejezeteknek egy kézikönyv módján kidolgozott változataival. 23 MNL OL P 2093. 112. doboz. Angol terminológiai cédulák. Sipos András
