Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Sipos András: Ember Győző terminológiai lexikona és a levéltári terminológia mai problémái
31 2022/1. ▪ 27 – 46. 31 levéltári alapfogalmak mellett a gyűjtésben a legnagyobb súllyal a levéltári anyagban képviselt irattípusok eredeti történeti megnevezései és az egykori iratkezelés műszavai szerepeltek. Wellmann a Levéltári Közlemények számára készített beszámolójában jószerivel a levéltári terminológia készítésének mindazon alapkérdéseit felvetette, amelyekkel később Ember Győző is szembesült. Létezik-e valamiféle elvi alap, amely irányadó a terminológiai összeállítás által felölelt fogalmak, illetve kifejezések körének meghatározására nézve? Ember Győző szerint ez az elvi alap a levéltártudomány, amelyet úgy határozott meg, hogy az a „levéltári anyag és a levéltári szervek megismerésére irányuló tevékenység és e tevékenységből eredő ismeretek rendszere”.17 Wellmann ezzel szemben úgy vélte: „téves utakon jár, aki mindazt, amit a levéltárosnak tudnia kell, s amire a levéltári irodalom szükségképp kiterjed, egy kalap alá fogva, levéltártudomány névvel akarja illetni.” Jogosult azonban a történeti forrástudományok közé sorolt levéltártanról beszélni, amely „az iratokat szerves összefüggésükben, nagyobb egységben szemléli”.18 Az elméleti megfontolások a terminológia körének szűkebbre vonását támasztanák alá, döntő szempont azonban, hogy a „levéltárosnak minél többoldalú támaszává válik mindennapi munkájában. A gyakorlat szemszögéből tehát az látszik helyesnek, ha terminológiánk felöleli mindazokat a szakkifejezéseket és fogalmakat, amelyek az iratokat keletkezéstől fogva levéltári feldolgozásig múltban és jelenben végig kísérték, ill. -kísérik, elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt.” Ezen belül „előre kell vennünk a levéltári gyakorlatban leghasználatosabb fogalmakat és kifejezéseket (a pusztán történeti és elméleti értékűek rovására), hogy már menet közben minél hathatósabb segítséget nyújthassunk a levéltári munkában.” 19 A fogalmak és kifejezések összegyűjtése során a fogalmakból és azok rendszeréből, vagy a kialakult és forgalomban lévő elnevezésekből kell kiindulni? A kész munkának betűrendes, szótárszerű, vagy tematikai felépítést célszerű adni? Wellmann, elismerve a deduktív módszer érdemeit, a kifejezésekből kiinduló induktív módszer mellett foglalt állást. Forrásként „célravezetőbb kiindulásnak látszott a különböző korokra és levéltártípusokra vonatkozó alapleltárak és levéltárismertetések, kiegészítőleg egyes kisebb és külön (egyházi, gazdasági stb.) típust képviselő levéltárak, azután nagyobb levéltárakhoz tartozó gremiális iratok, továbbá az ügyintézésre, iratkezelésre, levéltárakra vonatkozó jogszabályok és jogszabály-tervezetek, szabályzatok, utasítások, útmutatók, tervek és jelentések, végül a legfontosabb irodalom átvizsgálása. [...] Kétségtelen, ennek az elnevezésekből kiinduló módszernek is megvannak a maga hátrányai. Elsősorban az, hogy – legalább az első munkafázisban – a kifejezésekre tevődik a hangsúly, nem a fogalmakra, s így ezek rendszere, egymáshoz illeszkedése nem válik segítő iránymutatássá készültéről tesz említést. Ld. Levéltári Korpusz https://library.hungaricana.hu/hu/view/ LeveltariKorpusz_02_Leveltartudomany, Levéltári terminológiai munkaközösség mun kájáról, 1955.07.19. BFL sz.n. (A letöltés ideje: 2021. november 15.) 17 Ember, 1982: 29. A levéltártudomány tárgyára és rendszerére vonatkozó nézeteit bővebben is kifejtette, ld. Ember, 1984. 18 Wellmann, 1956: 91–92. 19 Wellmann, 1956: 81–82. Ember Győző terminológiai lexikona
