Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Sipos András: Ember Győző terminológiai lexikona és a levéltári terminológia mai problémái
30 Levéltári Szemle 72. évf . 30 Levéltári Szemle 72. évf . rikán kívül még alig létezett, az e területen kívüli levéltári tradíciók pedig ismeretlenek voltak. Az ezt követő fél évszázadban az ICA globális szervezetté vált, a nemzetközi levéltári együttműködés pedig a világ minden tájára kiterjedt. A szervezet működésének egyik kiemelt területe kezdettől a szakmát egyetemesen érdeklő elméleti és módszertani kutatások szervezése, előmozdítása, a nemzetközileg hasznosítható szakirodalom fejlesztése, a nemzetközi szintű képzés és tapasztalatcsere különböző fórumainak támogatása volt. A közös munka során egyre jobban érezhetővé vált, hogy a különböző nyelvi és kulturális közegben, eltérő irat- és levéltárkezelési hagyományokon nevelődött levéltárosok által használt fogalomrendszer sokszor annyira eltérő, hogy az már önmagában gátolja a zökkenőmentes kommunikációt.12 Ezért az 1950-ben Párizsban rendezett első kongresszuson javaslat született egy nemzetközi terminológiai szótár megalkotására, az 1953. évi második kongresszus pedig ennek előkészítésére elhatározta egy bizottság felállítását.13 Az első többnyelvű levéltári terminológiai szótár – Elsevier’s Lexicon of Archive Terminology – hosszú munka után jelent meg, 1964-ben. A vékonyka kötet 175 fogalmat ölel fel tematikus rendszerben. Mint Ember Győző megállapítja, címével ellentétben nem lexikon, hanem értelmező szótár. A nemzetközi levéltári együttműködés alapnyelve ekkor még nem az angol volt: a szótár a fogalmak rövid meghatározását csak franciául adja meg, ehhez kapcsolódnak angol, német, spanyol, olasz és holland megfelelőik. 14 A szovjet típusú rendszerekre jellemző központosított levéltárügy különösen jó terepet kínált a terminológiák országos szintű egységesítésének munkájához, majd közös levéltári terminológia kidolgozásának kísérletéhez. Magyarországon 1953-ban a Levéltárak Országos Központja által szervezett levéltártudományi munkaközösségek keretében alakult terminológiai munkabizottság, Wellmann Imre vezetésével. Wellmann a központosított levéltárügy első éveinek tapasztalata alapján rögzítette: „Rendszeressé vált a tapasztalatcsere, sűrűbbé a szakmai értekezlet, most már kötelező erejű határozatokkal; az egész levéltárügy központi irányítás alá került, ami fokonként a levéltári munka minden területén éreztette egységesítő hatását; sőt a levéltárügy egységes törvényes rendezésére is komoly erőfeszítések történtek. Mindez csak akkor lehet igazán eredményes, ha közös és félreérthetetlen levéltári szaknyelvre épül. Enélkül nemcsak a megállapodások szövege ad alkalmat önkényes, egyéni magyarázatokra, de a Levéltárak Országos Központjának rendelkezései sem kerülnek egyöntetűen végrehajtásra.” 15 A tevékenység 1956-ban az anyaggyűjtés fázisában megszakadt. Wellmann akkori munkahelye, a Fővárosi Levéltár által őrzött – az összeállt anyagnak valószínűleg korántsem a teljességét jelentő – néhány száz cédula16 tanúsága szerint a tartalmi tisztázásra szoruló 12 Sipos, 2005: 25–28. 13 Ketelaar, 2021: 3. 14 Elsevier’s Lexicon, 1964. 15 Wellmann, 1956: 75. 16 BFL VIII.3801. Baraczka István igazgató iratai 1. doboz. Varga János 1971-ben arról tájékoztatta Ember Győzőt, hogy a Fővárosi Levéltárban a Wellmann-féle bizottságnak egy doboznyi cédulája található, és kérte annak tartós kikölcsönzését Ember Győző munkájához. MNL OL Y 1971–7–2815. Egy 1955. júliusi feljegyzés mintegy 5000 cédula el-Sipos András
