Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - LEVÉLTÁR-TÖRTÉNET - Sipos András: Ember Győző terminológiai lexikona és a levéltári terminológia mai problémái
29 2022/1. ▪ 27 – 46. 29 bázisok, a levéltári információ szabványosításának követelménye azt is maga után vonta, hogy – az 1990-es évektől – a szabványok terminológiája egyfajta megkerülhetetlen közös alappá vált, amelyek angolul készültek. Más nyelvi környezetben történő alkalmazásukkor pedig ugyanazokkal az akadályokkal szembesülünk, mint a Holland Kézikönyv első fordítói. A terminológia egységesítésével tudatosan elsőként a német levéltárosok kezdtek foglalkozni az 1920-as évek végén. Nem véletlenül: az egységes német állam kései kialakulása azt eredményezte, hogy a széttagolt államfejlődés során sokféle eltérő levéltári hagyomány alakult ki eltérő szaknyelvvel, amire ráerősített a nyelvváltozatok sokszínűsége is. „Szinte levéltári eszperantót kellett létrehozni, mely a kifejezések sokféle változatát áthidalja, s ez irányban csak közös megvitatás, legkülönfélébb területek szóhoz juttatása látszott járható útnak.”8 A nemzetiszocialista rendszer természetesen nem jelentett alkalmas közeget a „legkülönfélébb területek szóhoz juttatása” számára, így ez a munka korai fázisban elhalt. 9 A német kezdeményezést szorosan követve, Herzog József (1934-től az Országos Levéltár főigazgatója) már 1932-ben szorgalmazta az egységes és tisztázott fogalmakkal operáló magyar levéltári terminológia megteremtését. Ez akkoriban nem volt több egyéni kezdeményezésnél. A levéltárak közötti szakmai együttműködés hazánkban messze nem közelítette meg azt a szintet, ami megkövetelte volna a terminológia egységesítését. Herzog a kérdést a forráshivatkozások pontosságának oldaláról közelítette meg, ennek javulását emelte ki, mint az egységesen és helyesen alkalmazott terminológiától remélhető eredményt. Munkája ugyanakkor jól mutatja, hogy ugyanazon nyelven, sőt ugyanabban a szakmai-intézményi tradícióban gyökerezve is külön figyelmet igényel a terminusok jelentése: egy Ember Győző-féle terminológiához szokott levéltárost egy Herzog József-i terminológiával írott szakszöveg vagy segédlet könnyen zavarba hozhat. A szerves fondnak megfeleltethető levéltári egységre például Herzog az „egységes levéltár” elnevezést javasolja (egy iratképző szerves egységet alkotó levéltára); több fondot10 és gyűjteményt összefogó nagyobb levéltári egységet „összetett levéltárnak” nevez. „Sorozatnak” az „iratoknak [...] tartalmuktól elvonatkoztatott szerves alakulatait” hívná (például a beérkezett iratok, fogalmazványok és belső ügyviteli iratok különféle sorozatait az ügyirat megjelenése előtt), az „egységes levéltárakon” belüli, tartalmi ösz szefüggések szerint az ügyintézésben kialakult, az ügyirat-szint feletti egységeket pedig „osztályoknak”. 11 A levéltári terminológia terén nemzetközi szinten és egyes országokban is csak az 1950-es évektől indult rendszeres és immár hosszú távú eredményeket hozó munka. 1948-ban az UNESCO égisze alatt megalakult az Nemzetközi Levéltári Tanács (Interna tional Council on Archives – ICA). Ekkor a levéltáros szakma Európán és Észak-Ame -8 Wellmann, 1956: 77. 9 A saját lexikona előzményeként szolgáló külföldi és nemzetközi munkákról áttekintést ad ld. Ember, 1982: 8–18. 10 A kifejezés a hazai levéltári terminológiában ekkor még ismeretlen. 11 Herzog, 1932: 1–11. Ember Győző terminológiai lexikona
