Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - FORRÁS ÉS ÉRTÉK - Sallai Balázs: "Az addig fennállott társadalmi rend megbontását elősegíteni törekedtek". Igazolási eljárások Debrecenben, 1919-1920
39 2022/3. ▪ 35 – 42. 39 veredtek, mivel számos jegyzőkönyv bizonyította, hogy a szabadszervezet közgyűlése megpróbálta a város irányítását magához ragadni. Természetesen nem minden tag esetében állt meg e vád, és sokakat felmentettek a fegyelmi eljárások során. A másik, már önmagában terhelő tény a feltárt gyakorlat szerint a szabadkőműves páholyban való tagság volt. Emiatt került sor dr. Kun Béla bizottsági tag kilépésére is, mivel bebizonyosodott: maga is tag volt, bár előzőleg a páholyból kilépett.19 A későbbiek során egyre több magas rangú városi vezetőről derült ki, hogy szabadkőműves volt, így a bizottság egyik utolsó ülésének jegyzőkönyve a következőt tartalmazza: „magában véve a bizottság a szabadkőművességet terhelő adatnak nem értékelte.”20 A volt tagok persze a szóbeli hely telenítést így sem úszhatták meg, bár végül mindegyiküket igazoltnak nyilvánították. 1920 februárjától kezdve a bizottság megszűnéséig a tanúkihallgatások és általában a bizonyítási eljárások lefolytatására került sor. A már hivatkozott rendelet lakonikus rövidséggel, de meghatározott néhány alapvető szabályt. Így például rögzítette a kontradiktórius jelleget,21 azaz az eljárást szóban kellett lefolytatni (ami persze nem zárta ki az írásos bizonyítási eszközöket, például jegyzőkönyvek, igazolások, iratok), előírta a kötelező jegyzőkönyvvezetést,22 a szóbeli és az egyszerű többségű döntéshozatal elvét (szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata döntött).23 A tanúk kihallgatását két-két fő végezte eleinte, azonban április 29-től teljes tanácsban foganatosítottak minden eljárási cselekményt, így a tanúk kihallgatását is.24 Ez azért volt jobb megoldás, mert a dön téshozatal során mindig a teljes bizottság hozta meg a határozatot, s ennek ily módon voltak olyan tagjai, akik, jóllehet, nem közvetlenül a tanúktól szereztek tudomást az egyes tényállásokról, mégis eldönthették az ügy végkimenetelét, akár a megfelelő rálátás hiányában is. Márpedig a modern értelemben vett jogszolgáltatás (mivel a jelen esetben kvázi bírói testület járt el) alapvető kritériuma az, hogy az ügyben döntő jogalkalmazó közvetlenül észlelje a döntését megalapozó tényezőket. A bizottság hatáskörét illetően két dolgot érdemes megemlítenünk. Az első, hogy milyen jellegű döntéseket hozhat. A BM rendelet kimondta, hogy a magáncélú egyesületek esetén csak felmentő vagy az egyesületből kizáró döntés születhet.25 Ám az állami szerveknél némileg más volt a helyzet, hiszen a törvényhatósági közgyűlés egy ad hoc bizottsága nem foszthatta meg a tisztviselőket állásuktól és nem sodorhatta veszélybe az ő vagy családjuk egzisztenciáját. Ezért az a döntés született, hogy a bizottság csupán javaslatot tehet a tisztviselő felettesének arra vonatkozóan, hogy az eljárás alá vont személyt igazolja, elbocsátani javasolja, fegyelmi vizsgálat lefolytatását javasolja ellene vagy egyéb más, enyhe szankciót alkalmaz vele szemben. Ez utóbbit a bizottság saját hatás- 19 MNL HBML IV. 1403. j. 1. k. 1920. május. 03. jegyzőkönyv 20 MNL HBML IV. 1403. j. 1. k. 1920. szeptember 8. jegyzőkönyv 21 15008/1920. BM rendelet 4. § 22 Uo. 23 15008/1920. BM rendelet 5. § 24 MNL HBML IV. 1403. j. 1. k. 1920. április. 29. jegyzőkönyv 25 15008/1920. BM rendelet 5. § Igazolási eljárások Debrecenben (1919–1920)
