Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - FORRÁS ÉS ÉRTÉK - Sallai Balázs: "Az addig fennállott társadalmi rend megbontását elősegíteni törekedtek". Igazolási eljárások Debrecenben, 1919-1920
40 Levéltári Szemle 72. évf . 40 körében gyakorolhatta, s ilyen fenyíték volt például a tiszteletbeli címtől való megfosztás, vagy a tanúsított viselkedés helytelenítése. Azt, hogy a bizottság döntése nem bírt kötelező erővel, jól szemlélteti, hogy míg a testület 38 tisztviselővel szemben javasolta a fegyelmi vizsgálatot, addig azt ténylegesen csupán kilenccel szemben folytatták le, s annak is többsége felmentéssel végződött.26 A rendelet az egyesületek esetében nem biztosított jogorvoslatot az érdemi döntéssel szemben, ha az eljárás alá vont személy azonban alaki jogi szabálysértést észlelt a folyamat során, a törvényhatóság első tisztviselőjéhez fordulhatott panasszal 15 napon belül, illetve másodfokú (az egész eljárást tekintve harmadfokú) szervként ebben az esetben a belügyminiszter járt el. A törvényhatóságok esetében természetesen – mivel a döntés nem volt kötelező erejű, csupán ajánlás, így – értelmetlen lett volna jogorvoslatot biztosítani ellene, bár a tiszteletbeli címtől való megfosztás esetén talán méltányosabb lett volna a jogorvoslati lehetőség biztosítása. A másik érdekesség, hogy a bizottság hatásköre idomult a közigazgatási szervezet hierarchiához. Példának okáért a Debreczeni Kerületi Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottjaival szemben, bár az eljárás itt indult meg, utóbb a bizottság azt megszüntette, mivel a pénztári tagok esetében a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium (tehát egy magasabb szintű szerv) igazolóbizottsága volt jogosult eljárni. 27 A Balthazár-féle igazolóbizottság 1920. szeptember 29-én tartotta utolsó, 26. ülését. Kilenc hónapos működése során valamivel több mint 1450 igazolási eljárást folytatott le és 75 tisztviselővel szemben javasolta valamilyen szankció kiszabását, ebből 35 esetben a tisztviselő állásából való azonnali elbocsátását. E felelősségre vonási folyamat befejezéséről a debreceni közigazgatási bizottság 1921. január 5-i határozatának szövege értesített mindenkit: „A Kormányzó Ur Őfőméltósága, a Kormány és általában az új politikai irányzat – a múltat áthidalva – a kiengesztelődés útjára lépett, a megbosszúlás politikájától eltért s vissza akar mindenkit bocsátani régi munkaköréhez, kövesse a közigazgatási bizottság is azt az útat s mivel nagyon sok tisztviselő, olyan is, akinek távolléte igen nagy kárára a közigazgatásnak, eljárás alatt áll – vétessék minden egyes elrendelt fegyelmi ügy revízió alá, de különösen a felfüggesztéssel kapcsolatos ügyek.” 26 V.ö.: MNL HBML IV. 1414. b. 79. és 80. d. vonatkozó tételei. Az eljárások száma máshol is erőteljesen nőtt; a budapesti adatok ezt jól szemléltetik. Csizmadia Andor egyik tanulmánya szerint a buda pesti közigazgatási területen 1919 és 1943 között a fegyelmi eljárások több, mint 25%-a indult a tiszt viselők Tanácsköztársaságban való működése miatt, ami összességében elég magas arány. Talán még árulkodóbb az évek szerinti megoszlás: 1919-ben 130 ilyen ügy indult, s a következő években az arány visszaállt normál állapotába: 1920-ban 20, 1921-ben 47. Csizmadia, 1982: 829. 27 MNL HBML IV. 1403. j. 1. k. 1920. július. 4-én kelt hivatalos levél Sallai Balázs
