Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
24 Levéltári Szemle 72. évf . a vármegye történetére vonatkozó adatokat, emlékeket tartalmaznak, továbbá a közoktatásügy, közgazdaságügy, közegészségügy, vízügy, közlekedési eszközök és egyéb közérdekű ügyek fejlődésére vagy társulatok és egyletek mozgalmára világot vetnek, kiselejtezés alá nem esnek.” 89 Az ügyintéző, előadó feladata volt a 10 év után selejtezendő, zöld színnel megkülönböztetett és a 32 év után selejtezhető, vörössel jelölt iratok selejtezésre történő előkészítése és a „selejtezési lap” alispáni jóváhagyásra való eljuttatása. Az ügyviteli szabályzat alapvetően az irattári munkát szabályozta, 236. §-a alapján a vármegyei levéltárak belső munkájáról, a levéltári selejtezésről külön szabályzatban kellett rendelkezni.90 Bár a sza bályzat tervezetét az Országos Levéltár elkészítette, az végül soha nem lépett hatályba, amelynek hiánya az elkövetkező majd’ ötven évben jelentős károkat okozott. A selejtezés menetének szabályozásával az Ügyviteli Szabályzat a korábbiakhoz képest előrelépést jelentett, ugyanakkor a levéltár ellenőrzési jogát nem biztosította, a selejtezéseket továbbra is a vármegye végeztette. Gondot okozott a 10 és 32 éves őrzési idő mechanikus értelmezése is, „sokan ugyanis azon tévedésben vannak, hogy a selejtezés egyenlő az iratoknak bizonyos idő, 10 vagy 32 év múlva való teljes megsemmisítésével, tehát előbb, vagy utóbb minden egyes iratot ki kell dobni.”91 A rendelet nagy hiányos sága volt, hogy a selejtezés terén a levéltárnak továbbra sem hagyott érdemi beleszólási, beavatkozási jogot. Így ezután is a helyhiány határozta meg sok helyen a mechanikus, egész irattári ügyköröket érintő selejtezéseket. Ez történt például Zala vármegye levéltárában is, ahol a levéltár szűknek bizonyult a megnövekedett iratmennyiségek átvételére, s így 1905-ben a régi büntetőperek teljes mennyiségét, 361 csomónyi iratanyagot kiselejteztek. 92 A selejtezések iránti igény a helyhiány és az „irattermelés” növekedése miatt egyre inkább előtérbe került. A Székesfővárosi Tanács 10.769/1901. eln. számú utasítás 2.§-a még a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat hatályba lépése előtt kimondta, hogy az 1902. január 1-jével újjászervezett fővárosi „levéltár rendezéséről és selejtezéséről javaslatot mutasson be”. A levéltár főlevéltárnoka, Toldy László előterjesztésében megállapította: „Ám ez a selejtezés nem csekély feladat. Tudtommal nagy, históriai becscsel is bíró levéltárakban fáznak is ettől a munkától, mert nemcsak óriási felelősséggel, hanem igen sok nehézséggel és töméntelen munkával s így sok költséggel is jár.”93 A fővárosban már a levéltár létrehozása előtt is felmerült az iratselejtezés igénye, „de a selejtezés elmaradt, ami nem csoda, mert a selejtezésnek általánosan elfogadott szabályai nincsenek is, és úgy látszik nálunk sem mert hozzáfogni senki.” 94 89 MRT, 1902: 1250. 90 MRT, 1902: 1303. 91 Klein, 1934: 23. 92 Fára, 1936: 189. 93 Toldy, 1904: 12 = Dr. Toldy László főlevéltárnok javaslata a fővárosi levéltár rendezéséről, selejtezéséről és újjászervezéséről. Fővárosi Közlöny, 1904. 61. sz. melléklete. 12. 94 Toldy, 1904: 13. Haraszti Viktor
