Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
22 Levéltári Szemle 72. évf . amelyben visszautalva a négy éven át végzett munkájára, így ír: „Jelzem egyidejűleg azt, hogy valamely levéltár selejtezésére nézve mereven végrehajtandó szabályok meg nem állapíthatók, mivel az ügyiratoknak kiselejtezésénél igen megfontolandó az, hogy nem foglal-e magában a selejtezés alá kerülő irat olyan tényeket, sőt mozzanatokat, amelyek a város, megye, esetleg az országra, kulturális, gazdasági vagy egyéb szempontokból fontossággal bír-e, ezeket a körülményeket a levéltárnoknak kell mérlegelni és kiváló és lelkiismeretes gonddal kell eljárni.” 83 A törvényhatóságok – így a törvényhatósági levéltárak – felügyeleti szerve a Belügyminisztérium volt, amely a hozzá kötelezően eljuttatott rendezési és selejtezési terveket elküldte az Országos Levéltárnak véleményezésre, némi befolyást biztosítva a szakmai szempontok magasabb szintű érvényesítésének. Ez a korábbiakhoz képest jelentős előrelépés volt, de a levéltár jogosítványa szűk határok között mozgott és a községekben végzett rendezésekre, selejtezésekre egyáltalán nem terjedt ki. Előrelépés volt az is, hogy a törvényhatóságok rendezési terveinek előkészítésében az Országos Levéltár levéltárnokai személyesen is részt vehettek, ugyanakkor a végrehajtás ellenőrzése már nem tartozott a jogosítványaik körébe, így a selejtezések nyomon követése nem lehetetett teljes körű. A hatékonyságot erősen befolyásolta, hogy az Országos Levéltár tisztviselői kara az országos levéltárnokkal, a négy allevéltárnokkal, a hétfős fogalmazói karral nyilvánvalóan nem volt elegendő létszámú a hatvanhárom vármegye és a törvényhatósági jogú városok rendezési, selejtezési terveinek áttekintésére. A megyei levéltárnokok felkészültsége pedig nem minden esetben érte el azt, ami optimális lett volna. Marosvásárhely város levéltárában két nagy selejtezést végeztek: az 1883–1888 között tartó első selejtezési hullámban az 1849–1860 között keletkezett iratoknak pusztult el a jelentős része, míg az 1905–1908 közt végzett selejtezéseknél az 1800–1873 közötti iratokat ritkították meg. Utóbbinál a szakszerűtlenül kiselejtezett iratanyagból kimentett részt Kelemen Lajos84 az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárában helyezte el, amely ma a Kolozsvári Állami Levéltárban található. 85 A korban a vármegyei levéltárosok együttműködése esetleges volt, inkább barátságok útján terjedtek az információk, szakmai fórumok híján. Ritka volt az olyan főispán, mint a hódmezővásárhelyi Thoroczkay Viktor, aki 1898-ban a főjegyzőt és a város levéltárnokát, a korábban említett Molnár Mihályt tapasztalatszerzésre, a selejtezési elvek tanulmányozására az Országos Levéltárba és Budapest Székesfőváros Levéltárába küldte. 83 MNL CSCSML HL Hmvhely Thj. Város Tanácsának iratai II. 54/1902. alapszám. 4206/1914. sz. A levéltár rendezése-selejtezése másfél doboznyi iratanyagot tesz ki, 1894-ben indul és 1930-ban adták át az ügyiratot a levéltárnak. (Presztóczky Zoltán szíves közlése.) 84 Kelemen Lajos (1877–1963) levéltáros, történész. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, majd rendes tagja. Életének főműve az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltára volt. A 40 ezer darabot számláló gyűjteményt 1918-ig közel félmillióssá gyarapította, 1944-ben pedig állománya már megközelítette a 600 ezres darabszámot. Kutatási területe: Erdély középkori művelődés- és művészettörténete volt. 85 Pál-Antal, 1993: 193. Haraszti Viktor
