Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
21 2022/3. ▪ 5 – 34. lós cipó rejtőzött. A levélíró közölte, hogy a közgyűlés a városi tanács jóváhagyásával 1893-ig kiselejteztette a város levéltárát, selejtezési jegyzőkönyv nélkül. A kiselejtezett irattár aztán hetekig a városháza folyosóin hevert és aki arra járt, vihetett belőle csomagolóanyagnak vagy tűzrevalónak. A 1850-es évek elejéről származó levéltári iratokba csomagolt cipó is olyan kemencében sült, amelyet régi iratokkal fűtöttek. Sajnos, ebben az esetben a tudósítás már csak a pótolhatatlan kár bekövetkezte után született. A rendezetlen helyzetben továbbra is minden azon múlt, hogy a törvényhatóság és levéltárosa miképp viszonyult a selejtezés elvégzendő feladatához. Hódmezővásárhely törvényhatósági város levéltárában a selejtezés menete79 például a következőként zajlott: 1898-ban Molnár Mihály levéltárnok felkereste Pauler Gyulát útmutatásért, majd elkészítette a selejtezési tervezetet, amelyet a város törvényhatósági bizottsága 1900. június havi közgyűlésén tárgyalt és 383. kgy. sz. határozatával el is fogadott; majd kormányhatósági jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjesztett. A Belügyminisztérium 84044/1.1900. számú, november hóban kelt rendelete a selejtezést elvben jóváhagyta, azonban selejtezési bizottság szervezését és a kiselejtezett iratokról jegyzék készítését rendelte el, két példányban. A levéltárnok munkálatairól – amely a levéltár rendezésével párhuzamosan folyt – 1906-ban adott jelentést a közgyűlésnek. A levéltárnok követte az Országos Levéltár útmutatásait, amely szerint 32 évnél fiatalabb iratot selejtezni nem lehetséges, de véleménye szerint magánjogi szempontból 40–50 éves iratokra is szükség lehet, amelyeket nem engedett megsemmisíteni. Jelentésében ezzel kapcsolatban panaszt is megfogalmazott: „a levéltár selejtezését, míg élek soha be nem fejezhetném”, hisz amíg egy adott időszakkal végez néhány év alatt, addig újabb évfolyamok válnak 32 év után selejtezhetővé és így tovább. 80 A levéltárnok négyoldalas, kézzel írt pótjelentésében rögzítette, hogy elvégezte a „hasznavehetetlen” iratok selejtezését az 1873 végéig, de utalt arra is, hogy még az 1866-os évekre vonatkozóan is kap megkereséseket, ezért tényleges megsemmisítésükkel kapcsolatban ellenérzését fejezte ki. Több esetet is felsorolt, amikor az érintett jogának biztosítását csak 30 évnél régebbi iratok megléte esetén lehetett garantálni. 81 Az Ellenzék című napilap a Kolozsvárott tervezett iratselejtezésről ekképp tudósított: „a tanács elhatározta, hogy e tárgyban egy szakértő bizottságot hív össze, mert szükségesnek látja, hogy a kiselejtezés, tekintettel arra, hogy a közigazgatási levéltárak leghűbb tükrei a társadalmi élet hullámzásának, csupán a nélkülözhető és jelentőség nélküli darabok megsemmisítésére szórakozzék.”82 Az idézet is azt támasztja alá, hogy a tör vényhatóságok eljárását bölcs belátásuk vagy más érdekük határozta meg, de jogszabályi háttér nélkül. A korban a selejtezések továbbra is alapvetően a jogbiztosító érték figyelembevételével történtek, szerencsére ez sok esetben a mai maradandó érték fogalmával egybeesett. Éppen ezért figyelemre méltó a hódmezővásárhelyi levéltárnok 1914-ben írt jelentése, 79 Bővebben ld.: Páhi, 1962. 80 MNL CSCSML–HL Hmvhely Thj. Város Tanácsának iratai II. 54/1902. alapszám. 9749/1906. sz. 81 MNL CSCSML–HL Hmvhely Thj. Város Tanácsának iratai II. 54/1902. alapszám. 11629/1906. sz. 82 Ellenzék, 1888: 1069. A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon
