Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma : elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén. 2.
23 2022/1. ▪ 15 – 26. 23 akkor információt hordoz az az adat, hogy hol kezdődik a családi iratok megőrződése, és hol van a határ a csak fényképekkel és a már iratokkal is elérhető generációk között. Mindezek alapján a családi fondok leírásában a megjelenő rokonsági főágak és a nemzedékek számának meghatározása mellett érdemes megkülönböztetni a felmenőkre vonatkozóan együttesen kezelt iratok kezdő évét, az egyes konkrét családtagokhoz köthető iratok kezdő évét, s a fényképeken megjelenő generációk kilétét és az erre alapozott évkört. Műfaji struktúra és a hétköznapi írásbeliség A családi fondok összességét felölelő összehasonlító feltérképezés másik aspektusát az irategyüttesek műfaji struktúrája képezi. Abból a levéltári alapelvből kiindulva, amely szerint a fondot létrehozó entitás jellege a fondszerkezetben is tükröződik, az irathagyatékra jellemző összetétel magyarázatát az adott család történetében és karakterében kell keresnünk. Azt, hogy mi keletkezik és őrződik meg egy-egy család többgenerációs életútja során, ugyanúgy megfigyelés tárgya, mint ahogy a közigazgatási iratok esetében magától értetődő az intézménytörténet, a hivatali ügymenet és az iktatási rendszerek megismerése a levéltári hagyomány alapján. A tipikus és atipikus vonások tisztázásához, az általános jelenségek, illetve a variánsok skálájának megismeréséhez viszont csak a fondok összességének vizsgálatára támaszkodhatunk megfigyelve a személyi-családi iratok termelődésének, illetve nemzedékeken keresztüli megőrzésének a gyakorlatát. A családi fondok alapszerkezetének vizsgálatában egymással párhuzamosan kétféle szempontot kell érvényesítenünk. Egyfelől meg kell állapítanunk, hogy mely családi ágaktól őriztek meg egyáltalán iratokat, s mely ágak maradnak homályban, mintegy kívül esve a család írott múltján. Az e tekintetben tetten érhető aszimmetria a család belső rendszerének, az egyes ágak közötti egyensúlytalanságnak, erőviszonyoknak a tükröződéseként értelmezhető. Másfelől az irategyütteseknek az irattípusok, műfajok szerinti és az adott család karakterét tükröző összetételét vizsgáljuk azzal a céllal, hogy szabályosságokat, mintázatokat figyeljünk meg.25 Ez a leírás túllép a rendezés során kialakí tott és a jegyzékekben feltüntetett, a család tagolódását sorozatokban és alsorozatokban, a tematikus elvet pedig tételek és altételek formájában követő levéltári egységeken, amelyek nem műfaji elvek szerint tagolják az irategyütteseket.26 A műfaji szerkezet láthatóvá tétele, majd ennek alapján társadalmi-kulturális mintázatok megfigyelése a leírás egy további szintjét képezi. A fondok műfaji tagolódásából a hétköznapi írásbeliségben zajló iratkeletkezés és az írott hagyatékokban testet öltő családi múlt megőrzésének történetileg változó gyakorlatához juthatunk el,27 amely egyúttal a magánélet szférájának írásbeli lenyomatáról és örökségéről nyújt egyfajta rendszerezett, a megismerés lehetőségeinek határait is kijelölő képet a buda pesti múltból. 25 Ilyen értelemben használja a fondszerkezet terminust Horváth J. András. Lásd: Horváth, 2019. 26 Néhány esetben van egybeesés a levéltári egységek és a műfaji struktúra között, mint például a családi fényképek, valamint a levelezések külön kezelt sorozatainak esetében. 27 E megközelítés kifejtését lásd: Nagy, 2021a. A magánélet dokumentációs univerzuma
