Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
13 2022/3. ▪ 5 – 34. az anyag összezúzásánál Mária Terézia egy számvevő tiszt jelentétét rendelte el. A selejtezésnél nem alkalmaztak a gyakorlati szempontokon túlmutató elveket. Tagányi Károly a Helytartótanács iratkezelése kapcsán így ír egy alkalommal Thallóczy Lajosnak: „...nálunk külön helyezték el a kir. rendeleteket, külön az elintézésfogalmazványokat, és bizonyosan külön a folyamodványokat s mellékleteket, amely szerencsétlen (olasz) rendszer persze arra vezetett, hogy mikor szűk lett a hely a levéltárakban, akkor elsősorban ezek a tartalmilag legbecsesebb adatok estek selejtezés alá.” 40 A kamarai selejtezést II. József is folytatta. Az intézmény 1784-es Budára költözése előtt megkezdték a selejtezésre történő előkészítést és az 1550–1782 közti évekből például 283 kötegnyi számvevőségi iratot jelöltek ki. A felülvizsgálat során azonban sok, jogbiztosító iratot találtak, sőt „a történet megvilágosítására”41 alkalmasakat is, amely érvvel a korabeli selejtezéseknél ritkán lehetett találkozni. Végül a selejtezésre csak Budán került sor 1786-ban, ami lehetőséget biztosított több értékes tétel visszatartására. 42 A selejtezések alsóbb szinteken még inkább szabályozatlanul folytak. Karcag város levéltára első rendezését például 1801 körül végezték, a selejtezés viszont oly „alapos” volt, hogy mindössze egy pergamen okmányt tartottak vissza a korábban keletkezett iratokból. Mint Győrffy István43 írja, e selejtezésnél gyanítható, „hogy a történelmi szem pontok nem nagyon irányíthatták nótárius uraimékat” hiszen a selejtezést túlélt 1470-es keltezésű csonka irat is értékes adatokat tartalmazott a mohácsi vész előtti birtokosokra és a történeti földrajzra vonatkozóan. 44 Ez időszakból igen ritkák az olyan, a levéltáros munkáját szabályozó rendelkezések, amelyekből a selejtezések menetére következtethetnénk. Marosvásárhely szabad királyi város levéltárában egy 18. század végi protocollumban található utasítás (Instructio Archivariorum) a rendezésre, megőrzésre, feldolgozásra (repertórium-készítésre), a proto collumok évenkénti levéltárba történő átadására és a levéltár két levéltárosnál külön őrzött kulcsokkal történő egyidejű zárására vonatkozóan, az iratok selejtezésének lehetőségét, mikéntjét azonban nem említi.45 Buda város 1777-ből származó, a levéltáros részére adott hivatali utasítása is szól ugyan a rendezésről, az iratok regisztrálásáról, a raktári rendről, az iratkölcsönzésről, de nem említi a selejtezés feladatát. 46 Összességében megállapítható, hogy a bár már a korszakban jóval nagyobb az irattermelés, az élet egyre több területe rögzül írásban is, de a selejtezések jogi szabályozása továbbra sem történt meg, azok egyedi intézkedésekkel és alapvetően az iratok jogbiztosító értékének figyelembevételével történtek. 40 OSZK Kézirattára. XI. 973. 37. 41 Sinkovics, 1939: 100. 42 Ld. bővebben az egyes fondok ismertetésénél: Fábiánné, 1973. 43 Győrffy István (1884–1939), etnográfus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a levéltári forrásokon alapuló néprajzi kutatások képviselője. 44 Győrffy, 1926. 45 Cseh, 1907: 94. 46 Bónis, 1974. A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon
