Levéltári Szemle, 72. (2022)

Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig

11

2022/3. ▪

5

–

34.

vármegyében a legrégebbi, hártyára írt oklevelek is megtalálhatók, az 1500–1540 közti időszakból nagy mennyiségű irat maradt fenn, 1541-től pedig szinte teljesen fennmaradtak a jegyzőkönyvek és sok hozzájuk tartozó ügyirat is.29

Ezzel szemben Buda, Pest és Óbuda középkori levéltárai a hódoltság ideje alatt teljes mértékben elpusztultak.

30

A felvilágosult abszolutizmus szabályozása

A 18. századra a gazdasági élet fejlettsége megkövetelte a bürokratikus államszervezet kiépítését, amely az élet minden területén magával hozta az írásbeliség előretörését. A központi közigazgatás igényei megbízható hivatali ügyintézést követeltek meg a közigazgatás minden szintjén, ami központi intézkedések nélkül nem tűnt megvalósíthatónak.

Az állami és megyei levéltárügy terén a 18. század első felében jelentős intézkedések születtek. Az 1723. évi XLV. törvénycikk31

elrendelte, hogy a pozsonyi régi ország

házban általános országos levéltárat (universale archivum regni) kell felállítani, amelyben össze kell gyűjteni a bármely intézménynél és személynél lévő országgyűlési, más politikai és törvénykezési, az ország közállapotát érintő iratokat. Egyúttal levéltárőrt (archivi conservator) rendelt a levéltár kezelésére. S bár a törvény végrehajtása kapcsán mintegy három évtizedig nemigen serénykedett senki, végül 1756. március elsején gróf Batthyány Lajos nádori utasításával Csintó Imrét „levéltári ügyvivővé” nevezték ki és ezzel megkezdte működését az ország levéltára, az Archivum Regni. A kinevező utasítás felsorolja a levéltáros feladatait, amelyek közt az iratátvétel, az iratrendezés és mutatók, jegyzőkönyvek készítése egyaránt szerepel, azonban szöveg selejtezésre vonatkozó utasítást nem tartalmaz.

32

A megyei közigazgatás szintjén a helyzet megoldását központi intézkedések segítették elő. Az 1723. évi LXXIII. törvénycikk 1. §-a elrendelte, hogy „mindazok a megyék, melyeknek megyeházuk még nincsen, ilyet gyűléseik s törvényszékeik tartása, levéltáruk s okleveleik megőrzése, a gonosztevők s foglyaik őrzése és a végrehajtások eszközlése végett, biztos és amennyire lehet, magoknak a megyebelieknek is nagyobb kényelmére, mindegyik megye közepén fekvő helyen, és (ha lehet) városokban vagy nagyobb és kiváltságos mezővárosokban szerezzenek.” 33 Ezzel megteremtődött a megyei levéltárak megőrzésének egyik alapfeltétele: a levéltár mint épület, illetve helyiség(ek) a megyeházán.34

Néhány évvel később, az 1729. évi XXV. törvénycikk erre is alapoz, amikor elrendeli „hogy a megyei bírák s tisztviselők 29 Sváby, 1889: 7.

30 Ld. bővebben: Kenyeres, 2013: 369.

31 Vö. 1723. évi XLV. törvénycikk az országos levéltár felállitásáról, s mások leveleinek a királyi kamarákból, s a szent Mártonról nevezett szent-pannonhalmi conventből és Erdélyből visszavételéről.

32 Sölch, 2006: 43.

33 Vö. 1723. évi LXXIII. törvénycikk annak a helynek a földesurak birtokain leendő átengedéséről, a hol Tolna és más hasonló állapotban levő megyék törvényszékeiket tartsák, hivatalos irataikat őrizzék s a törvényhatósági hatalmat gyakorolják.

34 A levéltár sokáig az irattárat is magában foglalta, a szó jelentette egyrészt az iratok összességét, másrészt a helyiséget, ahol őrizték azokat.

A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon