Levéltári Szemle, 72. (2022)
Levéltári Szemle, 72. (2022) 3. szám - Haraszti Viktor: A selejtezés jogi szabályozása Magyarországon a szokásjogtól a szabályrendeletekig
6 Levéltári Szemle 72. évf . Bánrévy György3 egy felolvasását így zárta: „Befejezésül emlékezetembe idézem a »se lejt« szó etimológiáját és alapértelmét. A magyar »selejt« szó a mai német »schlecht« ó- és középfelnémet előzőjének, a »sleht« szónak átvétele. Ez annyit jelentett, mint értéktelen, csekély becsű. Selejtezés közben sohase feledjük tehát, hogy amit pusztulásra ítélve kiselejtezünk, csak értéktelen és csekély becsű anyag lehet.” 4 A selejtezésről, illetve annak tárgyáról elég sokrétű a levéltári irodalom, amely főképp elméleti és gyakorlati kérdéseket vitat és fejt ki. Írásom tárgya a selejtezés jogi szabályozása, így a selejtezéssel kapcsolatos szakmai viták ismertetésére, a selejtezés tartalmi elemire csak a szükséges mértékben térek ki. A levéltáros felelőssége – iratértékelés Minden korszakban, így ma is nyilvánvaló a levéltáros felelőssége a selejtezéseknél, mert a szabályok, később jogszabályok csak lehetőséget biztosítanak egy szabályozott, körülhatárolt, minden fél által azonosan értelmezett eljáráshoz, amely a szabályok megsértése esetén szankcionálható is. De a selejtezés a levéltáros részéről soha nem lehet mechanikus, bármilyen jól kidolgozott irattári terv alapján is történjen, mert minden esetben szükséges az iratértékelés és sokszor a megérzés is, egyfajta „Fingerspitzengefühl”. 5 Kosáry Domokos6 a levéltári selejtezésekkel kapcsolatban így ír: „A tapasztalat [...] arra int, hogy vitás kérdésekben inkább óvatosak, körültekintők legyünk. Valaha sok mindent kiselejteztek a levéltárak anyagából, amit ma fontosnak, értékesnek tekintenénk. Ezért hiányoznak például Pest megye levéltárából a XIX. század első felében készült összeírások, amelyek anyaga Zala megyében viszont nagy haszonnal tanulmányozható, ha az egykori gazdasági-társadalmi viszonyokat akarjuk rekonstruálni. Vagy, hogy egy másik Pest megyei példát idézzünk: utóbb az alispáni iratok közül kiselejtezték a nagykátai járásban lezajlott aratósztrájkok anyagát, azon a címen, hogy az ügy már aktualitását vesztette. Számunkra azonban, más szempontból, nagyon is érdekes lehetne, – hiszen nem egyszer még egy jelentéktelennek tűnő papírszelet is nyújthat információt. Ha a történettudomány valóban átfogja a társadalom minden funkcióját, nem képzelhető-e például még az is, hogy bizonyos szempontból majd érdekes lehet mondjuk a vállalatok kulturális bizottságainak, alapjainak iratanyaga, amelyet ma általában kiselejteznek? A fölösleges papírtömeg felduzzadását nyilvánvalóan féken kell tartanunk. De – ismétlem – jobb óvatosan ügyelnünk arra, hogy felhasználható adatok ne vesszenek el. Nehezen eldönthető esetekben talán jobb a selejtezéssel megvárnunk azt a talán nem oly távoli időszakot, amikor a technika haladásával, a számítógépek 3 Bánrévy György (1905–1956) levéltáros. 1931-től 1949-ig a Fővárosi Levéltárban dolgozott, 1945-től az intézmény helyettes igazgatója volt. 4 Bánrévy, 1939: 168. 5 Finom, szinte ösztönös megérzés; ráhibázás. 6 Kosáry Domokos (1913–2007) Széchenyi-nagydíjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA elnöke (1990–1996). 1999-től 2007-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1961–1966 között a Pest Megyei Levéltár levéltárosa. Haraszti Viktor
