Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése II. Szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján
57 2021/1. ▪ 52 – 65. ségspecifikus iratfajták, irattípusok elemzésének hiánya leglátványosabban a „műszaki iratok” kérdésénél jelentkezett, az értékhatár-vizsgálat gyakorlatilag ezeket figyelmen kívül hagyta, ahogy a vállalati fotó- és audiovizuális archívumok vagy a vállalati kiadványok, adattárak, speciális irattípusok és nyilvántartások kérdése sem kapott figyelmet.10 Az értékhatár-vizsgálat bizonyos eleme (szervszintű kategori zálás) ugyan az ÚMKL esetében ellentmondásosan, de ekkoriban a működés részévé vált,11 a nyolcvanas évek végén kezdődő, majd a kilencvenes években lezajló vállalati átalakulások, végelszámolások és felszámolások tömeges sorozata maga alá temette egy átgondolt levéltári értékelés és gyűjtőmunka lehetőségét is. Az értékhatár-vizsgálat egyik nem hivatalos konklúziója volt, hogy – miközben ugyan kimondták, hogy nem vizsgálták a műszaki iratok ügyét – a történeti értékű műszaki dokumentumok őrzésének, kezelésének problémáját nem az általános levéltáraknak kellene, hanem a műszaki múzeum vagy múzeumok keretén belül vagy egy mellette létrehozandó szaklevéltár felállításával lehetne orvosolni.12 E javaslat kapcsán érdemes röviden áttekinteni a múzeumok, s különösen a műszaki múzeumok korabeli gyakorlatát a vállalati iratok gyűjtése terén, főként annak fényében, hogy a levéltári szakirodalom nem igazán foglalkozott ezzel a kérdéssel. 13 A műszaki múzeumok korabeli gyakorlata Ahogy arról már szó volt, az 1954. évi 4. sz tvr.-ben körülírt műszaki emlék fogalma – beleértve ebbe a védett emlékké nyilvánítható tárgy ábrázolását, ismertetését és az azt tartalmazó iratot is – lett az alapja a műszaki múzeumok gyűjtőmunkájának, amely egyelőre csak látens módon, de már ekkoriban is ellentétben állt a korabeli levéltári rendelkezésekkel. Ugyan a későbbi általános múzeumi szabályozások sorá-10 A vizsgálat során összeállított jegyzékekhez ld. Javaslat, 1985. Ugyan a három ipari minisztérium összevonásából létrejött Ipari Minisztérium a felügyelete alá tartozó vállalatok számára elméletileg kiadott egy új minta iratkezelési szabályzatot és irattári tervet (Iü-307-1985/IpM), de szövegét az Ipari Közlönyben nem tették közzé, s vállalati szintű alkalmazására sem került sor. Az értékhatárvizsgálat „ügykörtípusok” szelekciójára épülő listájához hasonló minta irattári tervből részleteket közöl Dóka, 1990: 261–264. 11 G. Vass, 1988. Ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy Erdmann Gyula és Pálmány Béla eredeti javaslataihoz képest a nyolcvanas évek kevés számú beszámolója mennyire nem tudott a korábbi szűk horizonton túllépni a vállalati irattárak és iratkezelés kapcsán, ld. G. Vass, 1985: 57–59, G. Vass, 1987, Alföldi, 1988. Az utóbbi szerző megjegyzését ráadásul külön is érdemes idézni, miszerint „A vállalatok zöme nem ismeri a belső »iratfuttatás« módját, a szabályzatok 90%-ban a belső irattovábbítás nem szerepel. Így legtöbbször azt a nem olcsó megoldást választják, hogy az ügyben érintett valamennyi szervezeti egység részére gyorsmásolatot készítenek.” vö. 2. sz. lábjegyzet, ill. az irattári terv szerinti irattározás pozitív példájaként említett Lenin Kohászati Művek helyzetéhez ld. Köcze, 2020: 41–42. Alföldi, 1988: 115; 122. 12 Erdmann, 1985: 22. 13 A műszaki múzeumokban őrzött iratokat érinti röviden Alföldi, 1988: 124– 126. Vállalati iratok gyűjtése II.
