Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 1. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Vállalati iratok gyűjtése II. Szabályozások és intézményi keretek a gépipar példáján

58 Levéltári Szemle 71. évf . ban, így a többször módosított 1963. évi 9. sz. tvr. és végrehajtási utasításaiban már csak „írásos emlékek” említése történt, az intézmények gyűjtési politikáját mégsem sikerült megnyugtató módon rendezni. A szabályozások inkonzisztens volta alap­­vetően a múzeumi (intézményi) irattár és irattári anyag fogalma körül csúcsoso­dott ki, miután a múzeumi szabályozásban megjelent a múzeumi adattár fogal­ma is, előbb a 2/1965. (I.8.) MM sz. végrehajtási rendeletben, majd részletesen az 153/1966. (M.K.14.) MM sz. utasításban. Míg a múzeumi iratkezelés (iktatás, elintézés, irattárba helyezés stb.) kérdését az 1965-ös rendelet a „hivatali ügyvitel” fejezetben taglalta, addig az adattár feladatát az említett 1966-os nyilvántartási ren­delet részletezte, miszerint a múzeumi adattár feladatköre a múzeumi szakmai te­vékenységhez kapcsolódó iratok (ásatások dokumentációi, felmérések jegyzőköny­vei, gyűjtőnaplók, kéziratos munkák, restaurálási naplók stb.) gyűjtésére terjedt ki, kiegészülve olyan feljegyzések, dokumentumok, „nem tárgyi jellegű kísérőanyagok” gyűjtésével és őrzésével, amelyek „nem kapcsolódnak ugyan a múzeumban őrzött szakanyaghoz, azonban segítséget jelentenek a tudományos feldolgozó és kutató munka számára (XIV.2.b).” Ezzel egyidejűleg a rendeletben kimondták, hogy a mú­zeum „a hivatali működése során keletkezett igazgatási jellegű és az irattárba tarto­zó ügyiratanyagát, ill. annak egyes tételeit az adattárba sorolni nem szabad (XIV.3.)”. A múzeumok tehát a saját iratanyaguk esetében elkülönítették az „igazgatásinak” vélt iratokat (irattári anyag) az intézmény szakmai irataitól (adattári anyag), hasonlóan járva el – minden további szabatosabb meghatározás nélkül – az általuk begyűjtött, más provenienciájú, „nem irattárinak” vélt iratok esetében is. Jelen írás szempont­jából mindez azért is fontos, mert az 1969. évi 27. tvr. után a levéltári szabályozás központi fogalmai az „irattár” és az „irattári anyag” lettek minden szervezetre nézve, annak ellenére, hogy sem az egyéb szabályozások, sem az intézményi gyakorlatok nem erősítették egyértelműen azokat. A műszaki múzeumok esetében az (általá­nos) múzeumi előírások mellett, a személyi kapcsolatok is a múzeumi és a vállalati világban bevett, szűk jelentésű „irattár” fogalmának fennmaradását eredményezték, miután a műszaki múzeumok megszervezői, vezetői gyakran a vállalati szférában hosszabb-rövidebb ideig dolgozó mérnökök, szakalkalmazottak közül kerültek ki. Ugyan a levéltárak az 1969. évi szabályozással megpróbáltak kizárólagos jogot formálni a közgyűjtemények őrizetében lévő levéltári iratokra (is), ennek azonban nem lett eredménye, miután ezt az ambiciózus szándékot a múzeumi és könyvtári érdekérvényesítés határozottan keresztülhúzta. A mindhárom terület szakmai irá­nyításáért felelős miniszter a 122/1973. (M.K. 10.) MM sz. utasításában ugyanis fel­mentette a kijelölt tudományos intézményeket az őrizetükben lévő levéltári anyagok kötelező átadása alól, abban az esetben, „ha valamely irattári eredetű irat (iratok) szorosan kapcsolódik a múzeumban vagy könyvtárban őrzött tárgyi emlékhez vagy gyűjteményegyütteshez, és ennek tudományos, illetőleg közművelődési célú felhasználásához nélkülözhetetlen (7).” Kompromisszum gyanánt a múzeumokat Köcze László

Next

/
Thumbnails
Contents