Levéltári Szemle, 71. (2021)

Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története

29

2021/4. ▪

23

–

44.

használtak tételszámokat, s az iratlerakás rendje és időpontja – miután a tizenhat iktatási helynek tizenhat őrzőhelye volt – szervezeti egységenként változott. Az értékelés szerint míg az 1972 előtt keletkezett iratok a központi irattárban az iktató- és mutatókönyvek alapján pontosan nyomon követhetőek voltak, addig az új rendszer „általános anarchiát” okozott: „az új iratkezelési rendszer bevezetése a Láng Gépgyár esetében inkább visszalépés volt, mint előrehaladás. A hagyomány ereje itt túl nagy volt.”20

Az, hogy a levéltárosok pontosan mit láttak, milyen folyamatokat vizs

gáltak, ennyi idő távlatából már nem deríthető ki, de az a nehezen követhető beszámolóból is kiderül, hogy az iratőrző helyek laza konglomerátumát jelentő vállalati levéltár jellemzőit, valamint annak szervezeti és tevékenységspecifikus, iratfajták és irattípusok szerinti sajátosságait nem sikerült meghatározni az iratkezelési előírások segítségével.

Mindezek ellenére a Fővárosi Levéltár több alkalommal megpróbálta felmérni a Láng Gépgyár őrizetében lévő iratok nagyságrendjét, először még 1963-ban, a KGL-ből történt átvételt követően. Az akkori szemle során ugyan megállapították, hogy tizenöt szervezeti egység önállóan irattároz, de ebből összesen kettőt mértek fel, mivel csak a vállalati levelezést őrző „központi” irattárat és a pénzügyi főosztály irattárát határozták meg „valódi” irattárként. Míg az előbbi esetében 100, addig a pénz ügyi irattárnál 500 iratfolyóméterre becsülték az iratanyag teljes mennyiségét, megállapítva ugyanakkor, hogy a vállalatnál nem volt átadásra váró anyag.21

Később a szerv

nyilvántartó lapon 230 polcfolyóméternyi, 1960 és 1970 között keletkezett ügyviteli és számviteli irat létét rögzítették, majd 1976-ban 40 ifm terjedelmű történeti értékű iratot jegyeztek fel. Az iratok jellemzőit azonban egyik esetben sem részletezték. 1980-ban a levéltár ismételten tervbe vette a történeti értékű iratok felmérését, miután tudomására jutott, hogy a cég birtokában „igen értékes iratanyag található 1865-től kezdődően”, de a helyszíni vizsgálatkor a levéltáros mindösszesen 15 ifm történeti értékű iratanyag meglétét konstatálta.22

A felmérést nem követték további 20 BFL XXIX.3.39 sz.n. – Jelentés a Láng Gépgyárban tartott iratkezelési és irattári ellenőrzésről.

21 BFL XXIX.3.39 2112/1963. – A Levéltár kérésére 1964-ban megküldött adatszolgáltatás során a vállalat – miközben megírta, hogy az 1945 előtti iratokat leadta az Országos Levéltárnak (sic!) – azt jelezte, hogy az 1945 utáni anyagok 1956-ban megsemmisültek.

22 A felmérés szerint a feliratok alapján az alábbiakat találták: gyári statisztikák, igazgatói utasítások és levelek, jóvátételi anyag és útijelentések, iktatókönyvek, műszaki igazgató iratai, KGST vegyes anyag az ötvenes és hatvanas évekből; hitelezők folyószámlakönyve, adósok folyószámlakönyve, kiment számlák könyve a negyvenes évekből, főkönyvek az ötvenes évekből, illetve éves mérlegek az államosítástól kezdődően. Ld. BFL XXIX.3.39 5395/1980. Ezt megelőzően a vállalat két alkalommal is bejelentést tett, egyszer jóvátételi iratokat ajánlott fel, azonban annak beszállítása elmaradt, majd az Országos Levéltár által 1965-ben selejtezésből visszatartott 1953–1960 közötti levelezési iratok felülvizsgálatakor a Levéltár munkatársa megállapította, hogy azok másolatok, kisebb volumenű ügyek, így azok selejtezését a személyzeti, társadalombiztosítási és a jogügyi iratok mellett engedélyezte „tekintettel a 8280/1958. KGM utasításra és a levéltár raktározási helyhiányára, mely csak a fontosabb vállalati dokumentumok begyűjtését teszi lehetővé”. Ld. BFL XXIX.3.39 5314/1977, 5141/1977.

Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok