Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Műhelymunkák - Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története
23 2021/4. ▪ 23 – 44. Köcze László Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története Az elmúlt évtizedekben a vállalati iratok kérdésével foglalkozó munkákban kevés figyelmet kapott az intézményi gyűjtések ellentmondásainak feltárása és az intézményi gyakorlatok egyidejű kritikai elemzése. A vizsgálódások általában csak egyegy intézmény tevékenységére fókuszálva vették számba a gyűjtések mindenkori „eredményeit”, legtöbbször figyelmen kívül hagyva a vállalatok saját múltjukhoz való összetett viszonyának kérdését. Az alábbi írás a magyar gépipar egykori fontos szereplője, a Láng Gépgyár iratainak sorsán keresztül ezen a helyzeten próbál meg változtatni, egy esettanulmány szintjén vizsgálva a közgyűjtemények vállalati működésről és a vállalati iratokról vallott felfogását és az ebből eredő gyűjtőmunka eredményeit, hiszen az iratoknak is – hasonlóan a könyvekhez – szintén megvan a maguk sorsa. A vállalatról A későbbi gyár elődjét Láng László alapította 1868-ban a mai V. kerületi Bajcsy-Zsilinszky úton, amely kezdetben 8-10 munkást foglalkoztató műhelyként malomipari gépek javítását végezte.1 1873-ban Láng megvásárolta egy tönkrement ke ményítőgyár telepét a mai Váci úton, s az új gyártelepen a szervízelés mellett már nagyobb gépek gyártását is vállalta: gyártási profiljába pár év után már szivattyúk, gőzgépek, lokomobilok, kompresszorok, daruk előállítása is beletartozott, s a cég a századfordulótól gőzturbinák, majd az évtized végétől dízelmotorok gyártására is berendezkedett.2 Az évtizedek folyamán elengedhetetlenné vált az egyre sokszínűbb és egyre nagyobb teljesítményű gépek gyártásához a megfelelő tőkebevonás, így a korábban egyéni, majd közkereseti formában működő cég 1911-ben a Magyar Általános Hitelbank bevonásával részvénytársasággá alakult. Tulajdonosként a Bank nem szólt bele a vállalat működésébe, legalábbis látványos konfliktusra nem került sor a részvényesek között, így a tényleges vezetés az alapító fia, Láng Gusztáv és az unoka, a műszaki igazgatói posztot betöltő Tirser László kezében összpontosult. A társasági formában bekövetkezett változás mellett fontos állomást jelentett a vállalat életében, 1 A vállalat történetéhez Régi gyár, 1960; Tirser, 1967; Fülöp, 1968; Bencze, 2006: 61–70; Bencze, 2007. 2 A cég gyártmányaihoz Baradlai, 2004. MŰHELYMUNKÁK
