Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 4. szám - Forrás és érték - Kovács-Veres Tamás Gergely: Nemességigazolás Nyitra vármegyében 1754–1755-ben
18 Levéltári Szemle 71. évf . nére is sikerült 484 família igazolását feldolgoznia. Ezek közül 30 esetben a hasonnevű famíliák egy tőről fakadtak, és azonos dokumentumokat mutattak fel az eljárás során, vagy a szerző nem tüntette fel a vizsgálat eredményét, így ezeket mellőztem, és vizsgálódásaim 454 családra (100%) terjednek ki. Mint ahogy az a bevezetőből is látható, a korábbi szerzők munkájuk fő céljaként a forrásközlést és a tájékoztatást jelölték meg. A cikkek, kötetek a családok oldaláról mutatták be a vizsgálatokat, és nem tértek ki az igazolások mikéntjére. Az elsődleges dokumentumok feldolgozását és közlését követően sem merült fel az a törekvés és igény, hogy ezek gazdasági, társadalmi vonatkozásait értékeljék.40 E munka elvégzése az utókor feladata lesz, amelynek egyik – jelen – állomása Romhányi János közleményei alapján a nemességvizsgálatok tanulságainak összegzése és levonása. A cikkekben szereplő családokon végigtekintve látható, hogy az esetek döntő részében (89%) az igazolás probléma nélkül lezajlott, és ezt nyugtázták is. A maradék 54 esetben (11%) a tiszti ügyész kifogás(oka)t támasztott az igazolóval szemben. A forrásközlés alapján a 454 család közül 133 (29%) volt birtokos nemes, általában egy vagy néhány településre, pusztára terjedt ki a birtokuk, míg 142 (31%) família armalista gyökerekkel rendelkezett. 135-en (29%) eredetiben is fel tudták mutatni nemeslevelüket, Dávidék másolatban tették, Deákék korábbi nemességüket erősíttették meg vele, Dedinszkyék armálisa elveszett, a Delyek és Demkovicsok okirattal igazolták, hogy korábban volt armálisuk, a Deseő család egy elismervényt mutatott be, amely szerint az armálist a család többi tagjának kiadta, végül Dettrichék egy hamisítvánnyal álltak elő. A Kubinszky és a Matyeicska család birtokos nemes volt ugyan, de armálissal is rendelkezett (0,4%). Tehát 275 (60%) család nemességének eredete egyértelműen eldönthető, a maradék 40% esetében ez nem derült ki a forrásközlésből. A kérdés tehát az, hogy a többi igazolt család milyen egyéb jogcímen, dokumentációval igyekezett nemesi kiváltságait bizonyítani. Több esetben is találkozunk a háborús időkre való hivatkozással, aminek következtében a jogbiztosító iratok megsemmisültek. A Bossányiak hivatali pályára, a Bohunka család pedig a nemesi felkelésben való részvételre apellált. 128 (28%) alkalommal a korábbi, lehetőleg 60 évnél régebbi vármegyei nemesi összeírásokban való részvételre hivatkoztak. 87 (19%) esetben a 60 évet meghaladó nemesi joggyakorlat volt a mérvadó. 79-szer (17%) nemesi bizonyságlevelet (testimoniales), bizonyítványt mutattak fel. Ezek közül hármat más vármegyéből való átköltözés miatt állítottak ki. A vármegyéknek széles feladatkörük mellett a nemességvizsgálatokat is le kell folytatniuk, amelyek során nagy mennyiségű iratot kellett kiadniuk. Ezek közül legfontosabbak a bizonyságlevelek, amelyeket nemcsak a saját kebelükben élőknek, ha-40 Pedig a nemességvizsgálatoknak a névviselésben, illetve a névváltoztatások körében is fontos szerepe lehet, hiszen az intézmény egy olyan eszköz volt, amelyet az állam használt az adózás kiterjesztése céljából a magukat nemesként igazolni nem tudó családok azonosítására. Ld. Megyeri-Pálffi, 2013: 63–67. Kovács-Veres Tamás Gergely
