Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Levéltár│Történet - Kurucz Ádám: Református lelkészből marxista történész és levéltár-igazgató Román János, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár első igazgatója
84 Levéltári Szemle 71. évf . a megyei levéltár szakemberei a levéltárba adandó iratokat. 1969-től ez úgy változott – hívta fel a figyelmet –, hogy a szervek két példányban készítettek minden iratot, az egyiket postázták, a másikat az irattárban helyezték el. Az új szabályozás egyéves tapasztalatait a következőképpen értékelte: „Az intézmények levél tárainak [sic!] ellenőrzése [...] igen sok munkával jár. Örömmel tapasztaltuk, hogy a legtöbb intézmény irattára nagyon jól rendben tartott, szakszerűen kezelt. A legkedvezőbb tapasztalatokat a tanácsok irattáraiban szereztük. Számos nagyvállalatnál is megfordultunk. Jó és rossz benyomásokról egyformán beszélhetek. A legtöbb gond az új üzemeknél van, nem kezelik kellő hozzáértéssel az iratokat. Mindenütt probléma a raktározás, az irattári szakemberek hiánya, sőt a megfelelő irattári helyiségek hiányával is számolni kell. Igyekszünk segíteni. A szakemberhiányon például úgy, hogy tanfolyamokat indítunk a levéltárak [sic!] dolgozói részére”. 27 1971-ben komoly fejlesztéseken ment át a megyei tanács székházában elhelyezett levéltár: „A nyáron fejeződött be az épület tatarozása, minden rendben van már, egy rövid korszak kivételével befejeztük az anyag rendezését is. Korszerűsítettük az intézmény technikai felszereléseit, A könyvkötő műhelyben már dolgoznak, a fotólaboratórium a jövő év elején kezdi meg munkáját.” – számolt be a fejleményekről az intézmény vezetője. 28 A további fejlesztések azonban megakadtak, a fennálló problémákat csak részben sikerült orvosolni. Az újonnan beszállított iratanyagok zöme gombafertőzött, irattárolásra alkalmatlan pincékben nyert elhelyezést, amit Román János nem tudott megakadályozni. „A tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzésébe belebetegedett, addigi szívós fizikuma megrokkant. Ahogy múltak az évek, egyre kevésbé hitt az ígéretekben, amelyek a levéltár helyzetének – úgymond végleges – rendezését célozták.” – emlékezett vissza hivatali utódja, dr. Csorba Csaba. 29 Talán pont a fennálló helyzet sarkallta arra, hogy a gyűjtőterület ellenőrzését minden tőle telhető eszközzel fejlessze. Azonban e téren is azt kellett tapasztalnia, hogy „alulmarad a felelőtlen iratmegőrzőkkel szemben”.30 Ekkoriban a kutatóterem hat vadonatúj asztalánál magas kutatóforgalom esetén egyszerre hárman is dolgoztak. Román János nyilatkozata szerint örült a kutatóknak: „különben feleslegesnek érezné munkáját a levéltáros” – indokolta.31 „Hivatalosan” ez volt ugyan az álláspontja, de valójában azon igyekezett, hogy az egyébként is rossz állapotban lévő iratanyag további rongálódásának megelőzése érdekében visszaszorítsa a kutatók számát. 32 27 Gergely, 1970: 4. 28 Lévay, 1971: 5. 29 Csorba, 1986: 323.; dr. Csorba Csaba 1981–1993-ig töltötte be a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatói székét. 30 Csorba, 1986: 323. 31 Lévay, 1971: 5. 32 Csorba, 1986: 323. Kurucz Ádám
