Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Oláh András Pál: A telekkönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig
8 Levéltári Szemle 71. évf . szóló igazságügyminiszteri rendeletet 1855–1861 között számos jogértelmező és magyarázó rendelet követte még, de az 1855-ben lefektetett alapelveket érdemben egyik sem változtatta meg. Az egyes ingatlanokról osztrák mintára 1855-től vezetett ún. telekjegyzőkönyvek minden tekintetben csak ideiglenes jellegűek lettek volna. A szerkesztésük pontatlan volt, a jegyzőkönyveket rendetlenül, akár több nyelven vezették, vagy nem is vezették. Ennek okán a telekkönyv elsődleges célját, a közhitelességet sem volt képes kiváltani. 19 Az átmenetként bevezetett Ideiglenes Törvénykezési Szabályok nem érintették a telekkönyvezés szabályait: a kiegyezésig sem a gyakorlat, sem a szabályozási környezet nem változott érdemben. Köztudott, hogy ezt követően gyors ütemben követték egymást a reformok. A megszülető korszerű, polgári társadalmi berendezkedésű Magyarország társadalmi, szociológiai és gazdasági tényezői sürgették a telekkönyvi rendszer kialakításának reformfolyamatát is, melynek átfogó megvalósítása azonban közel két évtizedet csúszott. Ennek legfőbb okai azok voltak, hogy a telekkönyvi törvényt meg kellett előzze egy sor közjogi reform, az igazságügyi reform, sőt az osztrák polgári törvénykönyvet felváltó magyar polgári törvénykönyv bevezetése, amelynek azonban országgyűlési tárgyalása jelentősen elhúzódott. 20 Noha az 1852. december 22-i igazságügyminiszteri rendelet elrendelte már a telekkönyvi előmunkálatok megkezdését Erdélyben, a telekkönyvi rendtartás hatálya nem terjedt ki az országrészre.21 1867. október 5-én az Országgyűlés mindkét háza egyhangú határozatban döntött az 1855. évi telekkönyvi rendszer Erdélyre történő kiterjesztéséről. A munkálatok gyors ütemben folytak, így 1870. február 5-én megszületett az Erdélyi Telekkönyvi Rendtartás.22 Ez a magyarországitól alig különbözött, azonban miután a tapasztalatok alapján tökéletesítették az eljárásokat, az erdélyi rendtartás jobbnak, korszerűbbnek bizonyult az elődjénél. 23 A vasutak és a csatornák (központi) telekkönyvezésének szabálya – hosszas parlamenti vita után – az 1868. évi I. törvénycikk formájában öltött alakot. A korábbi telekkönyvi rendtartás ezekkel az ingatlanokkal nem foglalkozott, noha közérdekből, a jobb hitelképesség elősegítésére szükséges volt ezen ingatlanok és tulajdonviszonyainak központi regisztrációja is. 24 A telekkönyv mellett a földadó rendezése sem várhatott tovább. A földadó kulcskérdés volt, ugyanis óriási bevételi forrást jelentett az államháztartásnak, amely 19 1886. évi XXIX. törvénycikk indokolása, Általános indokolás 20 Uo. 21 Matúz, 2003: 521. 22 1886. évi XXIX. törvénycikk indokolása, Általános indokolás 23 Matúz, 2003: 521. 24 1868. évi I. törvénycikk a magyar korona országaiban levő vasutak és csatornák külön összpontosított telekkönyvezéséről. A törvénycikk 1. §-a alapján a hiteles nyilvántartásra vonatkozó intézkedés célja egyértelműen a törvénycikk hatálya alá tartozó ingatlanok hitelképességének megteremtése és emelése volt. Oláh András Pál
