Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 3. szám - Oláh András Pál: A telekkönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig
9 2021/3. ▪ 5 – 22. egyáltalán nem állt jól a kiegyezést követően. Az 1874–1875. évek törvényhozása feladatául tűzte ki az új adótörvények megalkotását, melynek a földadó szabályozásáról szóló 1875. évi VII. törvénycikk a csúcspontja lett.25 A magyarországi ingatla nok első átfogó hiteles nyilvántartási formáját a földterületek megadóztatása hozta létre, ez az 1850-től bevezetett ún. ideiglenes katasztert felváltó, az egész országra kiterjedő ún. általános földadókataszter lett.26 Az állandó kataszter az elődjével ellen tétben már nem becsléseken, hanem az egész országra kiterjedő részletes felmérésen alapult, az adózás alapja pedig az egyes földterület kataszteri tisztajövedelme lett. 27 A művelési ágakra, a minőségi osztályokra és például a tisztajövedelemre vonatkozó adatokat természetesen a telekkönyvnek is nyomon kellett követni.28 A termőföld megadóztatásához szükséges állandó kataszter alapja, illetve munkarésze a községenként készített és a község összes földrészletének adatait tartalmazó kataszteri telekkönyv, az egyes tulajdonos, illetve az egy tulajdonban lévő földrészletek adatait tartalmazó kataszteri birtokív, a kataszteri birtokív összesítő, a színes birtokvázlat, a részletes osztálykivonat, és a mintaterek jegyzéke volt.29 Az általános kataszter hát ránya volt, hogy a földrészletekben beálló változásokat egészen az 1909-ben történt átszervezéséig nem követte.30 1909-től nevezték földadókataszternek, amely lénye gében 1950-ig volt érvényben,31 majd – immáron megváltozott feladatkörrel 32 – 1963-tól állami földnyilvántartásnak. 33 25 1875. évi VII. törvénycikk a földadó szabályozásáról. A törvénycikk tárgyát képezte a 4. § szerint minden olyan földterület, amely gazdaságilag használható. A törvénycikk 5. §-a sorolta fel az adómentes (egyben forgalomképtelen) ingatlanokat, amelyek nem képezték a törvény tárgyát (ezeket a központi telekkönyv tartotta nyilván), így pl. a közutak, állandó, dűlőutak, utcák és közterek, a beépített háztelkek és az udvarok, szállításra használható és vízművekre szolgáló csatornák, védtöltések és csatornák, temetkezési helyek, parkok, stb. Ez a felsorolás nagyjából a mai napig érvényben van, ezeket az ingatlanokat nevezzük közterületnek, közműveknek, illetve közületnek. 26 1875. évi VII. törvénycikk az „általános földadókataster” fogalmát vezette be, míg máshol állandó kataszterként említik. Lásd: Takács, 1963: 114., valamint Fenyő et al., 2007: 13–15. 27 Takács, 1963: 114. A kataszter szerkesztése jó 10 évig eltartott és csak egy évvel a telekkönyv bevezetése előtt, 1885-ben fejeződött be. 28 További részletszabályozások után a földadókataszter nyilvántartásáról szóló 1885. évi XXII. törvénycikk fejezte be ennek szabályozását. Lásd: Matúz, 2003: 522. 29 Takács, 1963: 114–115. Sajnos jelen írásomban ezen irattípusok részletes ismertetésére nem kerülhet sor. 30 Lásd: 1909. évi V. törvénycikk a földadókataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról 31 Takács, 1963: 115. 32 A mezőgazdaság szocialista átalakításával a tervszerű nagyüzemi gazdálkodás mellett az egyéni gazdálkodás az ország termőföldterületeinek maximum 5%-án folytatódhatott. Az új nyilvántartás a változásátvezetés és a nyilvántartás mellett a tervezéshez szükséges adatszolgáltatást (statisztika), valamint a rendeltetésszerű földhasználat ellenőrzését célozta. Lásd: Takács, 1963: 116., valamint Fenyő et al., 2007: 15–16. 33 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1963. évi 32. számú törvényerejű rendelete az állami földnyilvántartásról. Az állami földnyilvántartás munkarészei a földnyilvántartási térkép, a községi földkönyv, a birtokív és a községi összesítő volt. A telekkönyvtől az ingatlan-nyilvántartásig