Levéltári Szemle, 71. (2021)
Levéltári Szemle, 71. (2021) 2. szám - Műhelymunkák - Nagy Ágnes: A magánélet dokumentációs univerzuma Elméleti megfontolások és gyakorlati tapasztalatok a magániratgyűjtés terepén
76 Levéltári Szemle 71. évf . Gyűjtési metódus és a magánmúlt őrzésének társadalmi gyakorlata Catherine Hobbs kanadai levéltáros megközelítésével egyetértve a személyi iratokban egyszerre láthatjuk az egyéni élet úgynevezett tranzakciós jellegének – azaz a nyilvános szférákkal való érintkezésekből fakadó tetteknek – és a belső személyiségnek az írott megnyilvánulásait.61 Az előbbi halmazba sorolhatók az olyan irat fajták, mint az okmányok, hivatalos iratok, míg az utóbbiba a naplók, levelezések, visszaemlékezések, feljegyzések, azaz az úgynevezett ego-dokumentumok. Ahogy Hobbs a személyi irategyüttesek kapcsán a személyiség belső világának megnyilvánulását hangsúlyozza, és ennek középpontba állítását tekinti a levéltári gyűjtés és feldolgozás fő feladatának, úgy az általa képviselt szemléletre támaszkodva hasonló megállapítást fogalmazhatunk meg a családi irathagyatékokat illetően is. A hagyatékokban megőrzött iratokból nemcsak az adott család életének egyfajta váza, foglalkozási-társadalmi kategóriákban, földrajzi és társadalmi mobilitási utakban és kapcsolathálókban megfogható tartószerkezete ragadható meg, hanem mintegy a család karaktereként érzékelhető, az értékrend, világlátás, habitus, kommunikációs eszköztár fogalmai révén leírható belső, akár generációkon átívelő jellemvonásrendszere is. Ahogy a személyi fondokban erősen érezhető a személyiség jelenléte, ugyanúgy a családi fondokban is határozottan érzékelhető az egyes családok karaktere, méghozzá többféle dimenzióban. Egyszerre mutatkozik meg az iratok – elsősorban az (ön)reflexív jellegű iratok, mint például levelek és naplók – tartalmában, a különböző műfajok termelésének eltérő intenzitásában és ezáltal az adott családi irategyüttest jellemző műfaji struktúrában, s nem utolsó sorban a család saját irataihoz való viszonyában, az írott családi múlt megőrzésének rá jellemző mikéntjében is. 62 A családot jellemző világlátás, értékrend, gondolkodásmód, magatartásforma és önmeghatározás az irathagyatékok ezen különböző aspektusaiban rétegződik egymásra, illetve ragadható meg. Ezen aspektusok közül a műfajok családi hagyatékot jellemző rendszere és az iratok megőrzésének mikéntje a család saját történetiségéhez, a múltjához és mentális örökségéhez való viszonyát árulja el. Ahogy a személyi irategyüttesekben az iratok egyik halmazát úgynevezett narratív cselekedetek, az én reprezentációja és az én memorializációja hozzák létre,63 úgy ezek a műveletek a családi iratokban is hatnak. 61 Hobbs, 2001. Megítélése szerint az utóbbi az, amelynek az írott nyomait érdemes megragadni. Cathe rine Hobbs-nak a mi tapasztalatainkkal is egybevágó problematizációja az iratokban tetten érhető személyiség érzékelhetőségét illetően jól jelzi, hogy a magániratokkal dolgozó levéltáros mennyire azonos élményeket él át levéltári munkája során etnikai, kulturális és társadalmi közegétől függetlenül. 62 A kétféle szemszög közötti oszcilláció szükségességét hangsúlyozza Sue McKemmish is, amikor az iratok tartalma és az őket létrehozó viszony közötti kölcsönhatás szem előtt tartását emeli ki, lásd: McKemmish, 1996: 180. 63 Hobbs, 2001: 131. Nagy Ágnes
